Forgács Péter felvidéki magyar irodalom alkotója, novellista. A hétköznapokban azonban matematika-fizika szakos tanár, válogatott szintű levelezési sakkozó és keresztrejtvény-szerkesztő. Mindez meg is jelenik fordulatos ám szigorúan logikus írásaiban. 
2014-ben első helyezést ért el a Zeusz Papucsa irodalmi pályázaton. Szuperhold című novelláskötetében most elolvashatjuk a díjazott novellát is. 

Kép forrása

Titkos szálak
A gyűjtemény három részben, egyenként tizenhárom-tizenhárom elbeszélést közöl, mindhárom előtt egy-egy mottóval. Az első, a Bebebe című rész előtt Honoré de Balzactól vett idézet áll: „A rögeszme gondolattá magasztosult gyönyör.” Ebben a részben különcök történetei sorakoznak. A második részben („A halálon kívül mindent túl lehet élni” Szvetlana Alekszijevics) a túlélők típusai foglalnak helyet. A harmadik rész (Gárdonyi Géza-idézete: „Semmi sem nehezebb. mint embernek lenni emberek között.”) az útkeresés írásait tartalmazza, Van egy hely címmel.
Ezekben a novellákban van valami otthonosság, még akkor is, ha a szereplője mániákus alak, például a türelemüveg-építő (A mestermű) vagy éppen egy olyan szerelmespár, aki merényletet él át, mint A 93-as számú járat novellájának szereplői. Gondolkodásmódjuk, életfelfogásuk a mai társadalom emberére jellemző, hogy aztán egyszer csak kibillenjenek (az olvasóval együtt) a megszokásból egy váratlan esemény, titok vagy egyszerűen egy madárdal hatására. A nem várt fordulat hősökké avatja a novellaalakokat: egyedi vonásaikkal kiemelkednek a hétköznapi élet monotóniájából.
Szereplői köré mitológia kerekedik, melynek középpontjába egy felvidéki kisváros és a család áll. A városban élnek a tradíciókhoz ragaszkodó, sokszor tanácstalan öregek, valamint a helyüket kereső fiatalok. Az unokák és nagyszülők között titkos szálak, rejtélyes kötelékek húzódnak, és ezek működésbe lépnek, ha az élet nagy kérdéseiben igazodási pontra van szükség. 

Kép forrása

Isteni lábbeli
Az egyik legszebb történet a kötetben az Isteni lábbeli című novella, amelyben a cipész nagyapa és unokája közötti generációs találkozás során a félszemű, zord kinézetű, valójában szelíd németjuhász kutya, Zeusz a kulcsfigura. A Zeusz Papucsa -pályázaton győztes novella a gyermekkori élmények mitikus helyszínét, a nagyapai udvart és egy régi mesterség titkaiba való beavatás sztoriját fűzi egymásba. A kutya kedvence, egy viseltes bőrpapucs az a játék, amivel a nagyapa a nyulakat hajkurászó, izgága kutyát lecsillapítja: „Nagyapa egy régi, de annál szívósabb, párjavesztett bőrpapuccsal próbálta őt kiengesztelni, amolyan műnyúl gyanánt. Zeusz naponta többször végighordozta a papucsot az udvaron, néha megrágcsálta, viaskodott vele, szóval jól kijöttek egymással. A kezdeti bizalmatlanságot követően eb és játékszere szinte elválaszthatatlanokká váltak. Évekkel később is, amikor nagyapánál nyaraltam, a barna bőrpapucs mindig ott hevert az udvaron. Kissé viseltessé vált ugyan, néhol szakadás jelezte Zeusz foga nyomát, de még mindig ő volt a kedvenc. Egyszer a postás meg is jegyezte: Jóska bátyám, nem kellene megválnia ettől a kopott papucstól? Rossz cégér ez magának! Az öreg kérdőn nézett fel rá a sámliról. Micsoda? Hogy megválni ettől? Hogy is ne! Jegyezd meg, fiam, ez egy is-te-ni láb-be-li, bizonygatta huncutul. Még hogy isteni, no hiszen!, hitetlenkedett a másik. Az biz ’a, így nagyapa, merthogy ez, barátocskám, Ze-usz pa-pu-csa!”
A pályát választani képtelen huszonéves unoka a nagyapa halálos ágyánál arra tesz ígéretet, hogy nem hagyja szétszóródni a cipészműhelyt…

Kép forrása

Kis privát Big Bang
A krimitől a filozófiai eszmefuttatásig, mindenféle szövegtípus előfordul a Szuperhold-kötetben. A szerző általában szereti a rövid mondatokat, a lényegretörő megfogalmazást: dokumentarista (Terasz) vagy naplószerű (Háromezer nap) írásaiban ez még szembetűnőbb. Humora a legváratlanabb helyzetekben is jelen van, ezért néha groteszkbe hajló. Jonathan című novellájában a kongói fekete vőtől a felvidéki Stefikének a nemzeti ünnepen születik meg gyermeke:„Hogy a sors kegye vagy fintora-e, ki tudja, de a kis N. Szabó Annamária Krisztina éppen augusztus 20-án látta meg a napvilágot. Az öreg Szabó természetesen égi jelként értelmezte a születés dátumát, és még ott, a bölcső fölé hajolva megfogadta az Úrnak, hogy ha addig él is, igaz magyar református leányt nevel ebből az aprócska, tündöklő fekete gyémántból”.
Novelláiban a hagyományos csattanó mindig valamilyen átlépést jelent a hétköznapiból a fikcióba, ehhez párosul a látszólag egyszerű  ̶  néhol csupán tőmondatos megfogalmazás  ̶  váratlan költőisége.
Forgács Péter a kivárás és a váratlanság művésze. Nála minden „sínen van”, lineáris a cselekményvezetés akkor is, amikor a főhős borozgatás közben a tér és idő viszonylatával foglalkozik (Terasz), aztán egyszer csak vált, és a beborozott hős („a mámor a palackból átszállt a fejembe”) gondolatmenetében a nyelvi humor kerül a középpontba, s a novella záró mondatában „egy cuki kis privát Big Bang” lehetősége merül fel.