Nyakunkon a Lynch-kiállítás és már most látszik, hogy a Small Storyes nem lesz éppen aprócska történet. Az érdeklődés hullámait meglovagolva vegyük tehát elő a félelem és szorongás mibenlétét feltáró nagy mester életrajzi könyvét, amely Aminek álmodom címmel jelent meg. A Kristine McKenna társszerzővel együtt készített speciális biográfiában nemcsak Lynch, de minden hozzá kötődő ember megszólal, hogy ezúttal ne (csak) önmaga, de másik által is megtudjuk, kicsoda valójában ő. A számos életrajzi fotóval illusztrált kötet minden Lynch-fanatikusnak kötelező darab.

Kép forrása

Lynchből sosem elég
„Ez a könyv a megtörtént dolgok krónikája, nem pedig annak magyarázata, hogy mit jelentenek ezek a dolgok.” Ezzel a mondattal indítja különleges életrajzi könyvét David Lynch, az amerikai filmrendező, akit leginkább titokzatosnak, különcnek és baromira elvontnak tartanak. Korábban már több életrajzi kötet is megjelent Lynchről, de a Radírfej, a Blue Velvet, a Twin Peaks, az Útvesztőben, a Dűne és Mulholland Drive alkotójának akkora ázsiója van, annyira misztikus és rajongói annyira fanatikusak, hogy nagyon úgy tűnik, hogy Lynchből sosem elég. Minderre rátett egy lapáttal az is, hogy a neves rendező újra elvállalta a Twin Peaks készítését, mely, ha minden igaz, jövőre ér el hozzánk, magyar nézőkhöz. 

Kép forrása

Megdöbbentő nyíltsággal
Lynchről rendkívül sok történet, sztori, legenda kering, ezek között a legtöbbet ő maga mondta el először. A félelem, a szorongás mesterének is szokták hívni, aki filmjeiben a tudatalattiba kalauzolja el a nézőket, hogy ott mindenféle rút és félelmetes dolgot műveljen vele azáltal, hogy megmutatja milyen is valójában. Most épp Lynchen a sor, most róla tudjuk meg, hogy milyen is valójában, hiszen az Aminek álmodom című könyv (eredeti címén Room to Dream) egy önleleplezés. 
A társszerzőnek, Kristine McKenna-nek a jó vaskos kötet kialakításának oroszlánrésze jutott, vagyis kutatott David Lynch életének minden állomásán, valamint interjúzott Lynch családtagjaival, barátaival, ismerőseivel, a legkülönfélébb színészekkel, producerekkel, satöbbikkel. A Kiadó szerint az interjúk „alanyai a megdöbbentően nyílt exfeleségek, rokonok, színészek, ügynökök, zenészek és más munkatársak voltak, akik saját nézőpontjukból mesélték el, hogyan látták az eseményeket.”
Mint az előszóban elárulják, a rendező a McKenna által összegyűjtött fejezetanyagokat átnézte, kijavította az adatokat, kisimította a ráncokat és mentek a következő fejezethez. 

Kép forrása

A tudat túlságosan hatalmas
Hatalmas poén, ahogy az olvasó fogja a kezében a tényleg rendkívül vaskos könyvet, miközben azt gondolja, hogy na most aztán tényleg mindent, de mindent megtudok erről az öreg hollywoodi kópéról, amikor egyszer csak azt olvassa a két szerzőtől: „Ahogy egyre közeledtünk együttműködésünk végéhez, mindkettőnkben ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg: rövid ez a könyv, és épp csak kapargatja a szóban forgó történet felszínét. Az emberi tudat túlságosan hatalmas ahhoz, hogy beilleszthető legyen egy könyv fedelei közé, és minden tapasztalatnak több rétege van annál, hogy számba lehetne venni. Szabatosak akartunk lenni, de nem lettünk több puszta pillantásnál.”