Andrássy Réka jó barátom, így nehéz elfogultságomat véka alá rejtenem, de igyekezni fogok. Ezt bizonyítandó, mindjárt ide is írom: a művésznő szép, okos és sokoldalú. A képzőművészeti Egyetemen diplomázott, ezt követően hosszú időre három kislányának nevelése kötötte le az energiáit. Az alkotásra csak akkor kerülhetett sor, mikor már a családi kötelezettségeket letudta, ezért hosszú időn át érlelődött benne a rengeteg gondolat és érzelem, jelentős élettapasztalattal fűszerezve. Azt mondják, az igazgyöngy képződése lassú folyamat, s mondhatni, a genesis ehelyütt is hasonló: a csendes, lappangó folyamat végére Andrássy Réka valódi költőnővé lett. 

Kép forrása

Játékos, egyszerű, megjegyezhető
Andrássy a közösségi médiának köszönhetően robbant be a köztudatba. Amint elkezdte közzétenni a verseit, szinte azonnal létrejött stabil rajongótábora. Magam is e tábort erősítem, a továbbiakban így nem barátként, sokkal inkább munkássága megszállott követőjeként ajánlanám műveit. 
Verseit olvasva rögvest azok a szerzők ugrottak be, akiket egyébként is nagyon kedvelek: Weöres Sándor, Gazdag Erzsi, Donászy Magda, Zelk Zoltán, Lackfi János, Varró Dániel, s még sorolhatnám. A gyerekeim az ő szövegeiken cseperedtek fel, nap mint nap olvastam tőlük lányaimnak az esti mese helyett vagy épp azután. Véleményem szerint ezeknek a szerzőknek a közös vonása, hogy verseik könnyen olvashatóak, dallamosak, játékosak, egyszerűek és nem utolsó sorban könnyen megjegyezhetők: A gyerekek és a szülők is kívülről fújják sokukat, akár egy-két elolvasás után is. Talán nem véletlen, hogy Réka szövegei is hamar zenei aláfestést kaptak: Vámos Eszter adja a muzikalitást, és olyan közös műsort készítettek, mellyel folyamatosan járják az országot, óvodákba, iskolákba és felnőtt közösségekbe is gyakorta invitálják a párost. 

Kép forrása

Tisztaság, emelkedettség, érzékenység
Bár a szerző vívódásai, belső munkája és élményei képezik a szövegek tárgyát, azokban mindenki ráismerhet a saját belső világában zajló folyamatokra.
Tisztaság, emelkedettség és érzékenység a költő ars poeticája, s már-már gyermeki módon képes a teljes kitárulkozásra: ártatlan, naivitással vegyes mély bölcsességgel szemléli az őt körülvevő világot, s még a prózai szövegeit is áthatja egyfajta játékosságba ágyazott az emelkedettség. Úgy érzem, népszerűségének titka talán abban rejlik, ahogyan Andrássy beemeli olvasóját ebbe a világba. A cinizmussal és szkepticizmussal teli tapasztalatok közepette mintha éhesek lennénk a költő szemléletére. 

Kép forrása

Szeretnék indián lenni
A Lehetetlen bakancslista magánkiadásban jelent meg, így a terjesztése is magánúton valósul meg. A könyvecskét természetesen maga a szerző illusztrálta, szóval a képek és a szövegek egysége ennél talán nem is lehetne autentikusabb. 
Személyes meggyőződésem, hogy Andrássy Réka nevét hamar megtanulja majd a magyar irodalomra nyitott közönség, s boldog vagyok, hogy elsők között mutathatom be barátnőm munkásságát.
Végezetül engedjék meg, hogy citáljam a könyvben szereplő a harminckét műből a kedvenc versem, a címadó szerzemény, a Lehetetlen bakancslista legbájosabb részletét:
„Szeretnék indián lenni egy évre, 
szeretnék házakat festeni kékre. 
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, 
szeretnék hinni az örökké szóban. 
Virágos busszal világot járni. 
sohasem fáradni, sohasem fájni. 
Szeretném, ha bokáig érne a hajam, 
szeretném jobban szeretni magam. 
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni, 
sötét kis szobában csendben meditálni 
és amikor ültem kis szobámban eleget, 
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket. 
Szeretném újra anyámat ölelni, 
szeretnék minden kérdésre felelni. 
Szeretnék sírókat megnevettetni, 
József Attilának barátja lenni. 
Szeretnék ültetni cseresznyefákat, 
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam, 
a cseresznye magokat messzire köpködni, 
föld felett angyalként könnyedén röpködni. 
Szeretnék jót látni az emberek szemében, 
szeretnék ülni a Jóisten ölében. 
Szeretném a Földet a Holdról látni, 
szeretnék mindig türelemmel várni. 
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni, 
szeretnék mindenkit egyformán szeretni. 
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni, 
halkan beszélgetni és teát szürcsölni, 
miközben minden az, aminek látszik, 
s a Nap éppen naplementét játszik. 
…”