Ha Ön vidéken él, akkor jó szívvel ajánlom Önnek ezt a könyvet, hogy azon keresztül újabb látószög(ek)ből ismerje meg a modern metropoliszok egyre hatalmasabb kiterjedésének működését, kultúrtörténetét. Ha Ön városban, megapoliszban él, akkor szintén jó szívvel ajánlom Önnek ezt a könyvet, hogy azon keresztül választ kapjon arra, hogy miért jó és miért rossz a nagyvárosban élni. Eberhard Straub Az élő város című könyve igazi urbánus lexikon a maga tudományosságával, modern látásmódjával.

Kép forrása

Eltávolodásról és odagyűrűzésről 
Elsőre megdöbbentő, bár átgondolva logikus tény, hogy a sokféle szennyezéstől szenvedő városból az agglomerációba kiköltözők tovább növelik a város szennyezettségét, hiszen munkájuk, sok egyéb tennivalójuk napi szinten szólítja őket vissza a metropoliszokba, ezzel gyarapítják a lég- és zajszennyezést, csak hogy a két legnagyobbat említsük. A másik ilyen adat arányszám, mely a jelenre, illetve a jövőre vonatkozik. A közelmúltban átléptük az ötven százalékos határt, azaz az emberiség több mint fele városlakó lett. Három évtizeden belül az emberiség hetvenöt százaléka a városokban éli életét. 
Eberhard Straub a városi létről, erről a különleges pulzálásról, az eltávolodásról és odagyűrűzésről ír Az élő város című új könyvében. 
Zubreczki Dávid, az Urbanista szerzője ezt írja róla: „A filozófia, szociológia, történelem és urbanisztika határán egyensúlyozó könyv, olyan, mint egy jól beszélő egyetemi tanár előadása. Az a fajta, ami közben nincs kedved jegyzetelni, mert inkább hallgatod a mesét, amibe rengeteg érdekesség, anekdota, poén és mellékszál van belefűzve. Ha szeretted az ilyeneket, akkor élvezni fogod az Élő várost is. Én szeretem, élveztem is.”

Kép forrása

Város és várostörténet
A kötet az urbánus életforma kultúrtörténeti leírása is egyben, de a várossá válás, a városiasodás históriája csak kisebb része a kötetnek. A szerző elsősorban azokat a folyamatokat elemzi könyvében, melyek a mai városokat jellemzik. Mindezeknél nem maradnak ki a társadalmi, ipari, kulturális, politikai, geopolitikai, közlekedési, közigazgatási szempontok, vetületek sem, de a különféle háborús aspektusok is szóba kerülnek. 
A kiadói ajánló szerint: „A neves német publicista, Eberhard Straub az európai nagyvárosok közel háromezer éves evolúcióját írja meg, mely során egyes metropoliszok elszunnyadtak, mások megnyílva életre keltek: a Földközi-térség divatját exportáló Athén, a keresztényként kétszeresen örök Róma, a kifinomult ízlést diktáló középkori Madrid vagy a német székhelyek művelt fejedelmeikkel és úrhatnám kereskedőikkel.”

Kép forrása

Kíváncsisággal vegyes borzadály
Jómagam amolyan Krúdy-féle kisvárosi városmániásnak tartom magam, a klasszikus, csendes, tájba épülő vidék és a magyar nagyváros közötti hemzsegő forgatag közötti állapot rajongójaként. Tehát én is távolról nézem, kíváncsisággal vegyes borzadállyal tekintek a Straub által leírtakra, a metropoliszok, az európai és tengerentúli nagyvárosok bonyolult rendszerének bemutatására. Érdekes, hogy a szerző a sok negatívum ellenére vagy tán épp azért, mintha védené ezeket a gigapoliszokat, ahol nemcsak a szennyezések, ártalmas folyamatok, vagy a demográfia, a szegénység, a munkanélküliség, a migráció adta problémák sűrűsödnek egy viszonylag kisebb területen, de például a kultúra, az építőművészet, a városépítészet gyönyörűsége és az élet pozitív irányba történő lüktetése is megjelenik.