A názakék űrmuffin

Mikor először ültem neki, hogy megírjam Sallay Fanni Álom sütikivitelben című könyvéről szóló beszámolót, a rosszindulat vezérelt. Számomra az a cím, ami az „álom” és a „süti” szavakkal kombinál egy dolgot ígér: cukormázas, amerikai giccsparádét. Már első pillantásra hamiskásnak éreztem a púderszínű borító és a pedagógustekintetű, félarcú Fanni kontrasztját is. Semmi mosoly, semmi lazaság, a bohókás betűtípus az egyetlen, ami a gyanútlan olvasóban bizalmat ébreszt, ám én halált megvető bátorsággal tovább lapozok. 

Műszempilla 
A könyv első oldalán szerencsére Fanni már mosolyogva tölti a krémest. Műszempillája figyelemreméltó, sajnos a kozmetikus nevét nem tüntették fel az impresszumban, pedig szerintem sok kuncsaftot szerezhetne a könyv olvasói közül. A tartalomjegyzék hónapokra lebontott tematikáját egy tortát ábrázoló grafikával illusztrálják, amely inkább hajaz egy gazdagon megrakott pizzára mintsem desszertre. 
A fejezeteket személyes gondolatok vezetik be, melyek hol privát történetek, hol hangulatteremtő szösszenetek. „Október: A nagy kirándulások, kincsgyűjtések, puha pulóverek, tekeredő sálak hónapja. Ilyenkor sokat ücsörgünk a kandallóban ropogó tűz előtt, miközben levelekből és termésekből kis meglepetéseket barkácsolunk a barátainknak és a szeretteinknek. És előbb vagy utóbb mindig annál a kérdésnél kötünk ki, hogy idén milyen meglepetéseket tartogat a Halloween? Elárulom: félelmetesebbnél félelmetesebbeket!” Ezután jönnek a receptek: torták, muffinok, fánkok, piték, pillecukrok, cukorgyöngyökkel és habokkal telenyomott cupcake-ek, kekszek, brownie-k és minden, ami a csövön kifér. 
Minden recepthez jár szép színes fotó, sőt, még annál is több! Betekintést nyerhetünk Fanni műtermi gonddal, fotográfus által megrendezett életébe. Az ami Jamie Olivernél kiválóan működik, az itt egyáltalán nem. A brit séf könyveiben megjelenő családi fotók mind spontán pillanatfelvételek, míg ebben a könyvben élére vasalt ingek, kitartott mosolyok és stúdióvilágítás a jellemző. Persze lehet, hogy hatalmas tévedésben vagyok, és minden elem megfelel a valóságnak, de elég csak egy pillantást vetni a jelmezes gyerekcsapatra: az arcukra van írva, hogy epernek kell öltözni, holott messze még a farsang. Szóval természetesség, a pillanat varázsa híján inkább csak kívülállók, kukkolók maradunk: mi közünk ehhez az egészhez? 

Alapok és tippek
Kábé semmi, gondoltam én, és félredobtam a könyvet egy másfél hétre. Aztán újra elővettem, átolvastam és rájöttem, hogy annyira fennakadtam a külsőségeken, hogy nem láttam meg a lényeget. A vastag vajkrém rétegek alatt valami olyat tud ez a könyv, amit csak nagyon kevés: alapokat ad. Nem feltűnően, nem nyomja az arcunkba, de ha figyelmesen olvasunk a sorok között, akkor kiderül, hogy a könyv az összes cukrászati (újhullámos) alaptészta receptjét tartalmazza. Van itt omlóstészta pitékhez és tartokhoz, piskóta tortákhoz, valamint égetett tészta és édes kelt is. A könyv elején két oldalban összeszed olyan alapokat, melyekhez a recepteknél többször is visszanyúl. Ilyen például az angolkrém, a csokoládé ganache, a vajkrém vagy a meringue
Ha valami nem egyértelmű, vagy nehezen beszerezhető, akkor tippeket ad. Szerintem ez egy nagyon szimpatikus hozzáállás, hiszen a hazai és külföldi szakácskönyvírók is előszeretettel feledkeznek meg róla, hogy az átlagember nem igazán tud olyan különleges hozzávalókhoz jutni, amely az elszállt kreációik alapját képezik. 
Ami elsőre felesleges sallangnak tűnhet, azt is megindokolja, így megtudhatjuk, hogy miért kell egy adott desszertbe tápiókaliszt, és, hogy miért részesítik előnyben a mesterséges ételszínezékeket a természetessel szemben. Apropó színezék: a Willy Wonka stílus ellenére a könyv többször is hangsúlyozza kiváló alapanyagok fontosságát. „Tisztelnünk kell az alapanyagokat, segítenünk őket, hogy azok kiteljesedjenek, és ne veszítsék el identitásukat. Van valami csábítóan gyönyörű a selymesen csillogó, lecsorgó csokoládéban, a bugyborékoló karamellben, a lágyan fodrozódó tejszínhabban és a kirobbanóan lédús és friss gyümölcsökben.”
Szóval hiába tündököl gyanúsan a názakék űrmuffin, a receptet olvasva megbizonyosodhatunk afelől, hogy a sütemény a legnemesebb anyagokból, nagy odafigyeléssel készült. 

Hab a tortán
Fanni mindig arra bíztat, hogy gondoljuk tovább az adott recepteket, variáljunk és legyünk kreatívak. Nagyon jó példa erre a cakepop, amelyet bármilyen maradék süteménytésztából, bármilyen lekvárral összegyúrhatunk, hogy aztán olvasztott csokoládéban kimártva, pálcára tűzve nyűgözzük le vele környezetünket. De ilyen a dekorálható keksz is, vagy a már emlegetett cupcake (habos muffin) is. A formatortánál fázisfotók segítenek eligazodni, és általános érvényű jó tanácsokat kapunk az összeállításra vonatkozóan. Az alap pitetésztából hat féle variációt mutat, a kelt tésztából is vagy négyet. 
Minden lány álma: egy esküvői desszertasztal elemei is megjelennek a könyvben emeletes tortával, macaronokkal, pohárdesszertekkel és mini pitékkel. A hab a tortán pedig a jégkrém, fagylalt és szorbé szekció. Itt is alaprecepteket mutat, majd különböző ízesítéseket.

Fanni-franchise
Sallay Fanni átláthatóvá teszi a munkafolyamatokat, segít rendszerben elhelyezni az egyes desszerteket. Ez az az attitűd, ami a legtöbb szakácskönyvből hiányzik, alapok nélkül pedig csak hazárdírozunk és a sötétben tapogatózunk. 
Annyira letaglózott ez a tanítani akarás, sokszínűség és kreativitás, ami süt a könyvről, hogy utánanéztem az interneten, hogy ki is az a Sallay Fanni? Persze azt tudtam, hogy cukrász, és, hogy ő a Cake Shop tulajdonosa, de nagyjából ennyi. Az első két találat címe: „Egy kiló liszttől a 200 milliós bizniszig”, „Az első millióm története”.  A cikkek és interjúk alapján kiderült, hogy Fanni fiatal kora ellenére (azt hiszem idén lesz harminc éves) hatalmas út áll mögötte. Korán születtek a gyermekei, férjével építőipari vállalkozásuk tönkrement a gazdasági válság idején. Szorult helyzetükben tortáival kezdett kávézóknál házalni. Az ötlet bejött, rendeltek tőle egyre többen egyre többet. Ő lett a termékfejlesztője és beszállítója a Tchibo-nak és a McCafé-nak, dolgozott a Costes-nek és a Four Seasons-nek is, valamint több kisebb kávézónak és a saját cukrászdáinak is. Kezdetben otthon sütött, majd üzemet bérelt, majd egy nagyobb üzembe költözött, most pedig ott tart, hogy gyárat épít, hogy kitudja szolgálni az egyre növekvő igényeket. Külföldi ajánlatokat kap, hogy franchise láncot építsen a Cake Shop márkából. Számos előadásra hívják, kampányok reklámarca. A hazai újhullámos cukrászat megalapítójaként hivatkoznak rá.
Lenyűgözött az egész történet volumene, és rettenetesen kíváncsivá tett, hogy mi az a nivó amely milliárdos beruházásokig repítette ezt a szép szőke lányt. 

Citromos macaron
Nagy reményekkel, és még nagyobb elvárásokkal érkezünk állandó kísérőmmel a József Attila utcai Cake Shopba. A hosszúkás üzletben hosszúkás pult, alig néhány termékkel. Az enteriőr kellemes, ám a helyben fogyasztás felettébb kellemetlen (kivéve, ha valaki szeret a bárpulton könyökölni úgy, hogy hozzáér a válla a szomszédjáéhoz). Málnafagyit kérünk, diótortát és egy citromos macaront. A fagyi a pult alól varázsolják elő, szemrevételezésre nincs lehetőség. Szerencsére egész gyümölcsdarabok vannak benne, viszont indokolatlanul tejszínes. A diótortát már korábban kinéztem magamnak az interneten, ahol így írnak róla: „Az örök és legnagyobb kedvenc, az első Cake Shop süti. Dió sablé, diós habcsók, csokoládé ganache, mascarpone hab, pirított dió rétegek egymás hegyén, hátán. Tökéletes egyensúlyban és harmóniában egymással.” Valóban, a rétegek szépen követik egymást, kóstolásra nagyon könnyed. A dió íz kiérezhető, ám ha valaki megkérdezné, hogy milyen volt, azt felelném: édes. Nem pedig azt, hogy diós. Ez ugye 850 forintért érezzük, hogy probléma. A sok habtól már a felénél émelyegni kezdek. A citromos macaront a végére hagytuk, mely rikító neonsárga színével szinte már világít. A macaron tölteléke szimpla vaj ízű vajkrém. A citromot is érezzük, de ez tökmindegy, hiszen a vaj íze mindent visz, rossz értelemben. Vajas kenyér ízű macaron 350 forintért…
A szó szoros értelmében rossz szájízzel távozunk. A bolt előtt még elmerengünk a kirakatban trónoló valószínűtlenül habos és színpompás cupcake-eken. Kísérőm töri meg a csendet az alábbi mondattal: „Hát, itt nem mi vagyunk a célközönség… De miért nem? Miért nem mindenki?”
Egy amerikai álom tört össze bennünk. 

Képek forrása