Valójában csak egy habverőért mentem be. De ha már ott voltam megnézegettem a szépen berendezett szobákat, a WC kefe felhozatalt, a dohányzóasztalokat, ilyen virág-olyan virág, és persze a kedvencem: a konyhai aprócikk osztály. Keringek a budaörsi IKEÁBAN, mint Dorothy a pipacsmezőn. Van ott valami lapra szerelt varázslat, de nem pusztán a dizájnról és a formatervezésről beszélek, hanem egy bizonyos hangulatról, életstílusról. Apropó életstílus: van olyan is, hogy svéd gasztronómia!

Kép forrása

Smörgasbord
Erről nagyjából nekem is annyi fogalmam volt, mint akárki másnak: halványlila gőz, leszámítva a viszonylag olcsó áruházi töppedt gombócokat, melyeknek az íze jó volt, de ezt leginkább az ízfokozóknak és mesterséges adalékanyagoknak tudtam be. Kábé annyira tekintettem ételként a húsgolyókra, mint a McDonalds-os hamburgerre: semennyire. 
Pedig van mit mondani a svéd ételkultúráról. Leginkább a sertéshús, a halak, a baromfi, krumpli, gombák és a bogyós gyümölcsök jellemzőek az étkezésükre. Az ottani hosszú telek rákényszerítették őket, hogy változatos tartósítási eljárásokat fejlesszenek ki, úgy, mint a sózás, pácolás, vagy füstölés. 
Híres kenyerük a knackerbrod egy sokáig elálló, magas rosttartalmú, kekszvastagságú rozsos kenyér, melyet hagyományosan lyukas közepénél fogva botra húznak, és a konyhában fellógatva tárolnak. A kenyérre az áfonyalekváron és vajon át a kaviárig, sonka, sajt és uborkáig sok minden kerülhet. A világszerte ismert kötbullar, vagyis húsgolyó abszolút kedvenc és hagyomány, csak úgy, mint a hazánkban kevésbé népszerű pácolt hering, mely készülhet mustárral, kaporral, hagymával és fokhagymával, és melyet leggyakrabban főtt krumplival, főtt tojással, sajttal és lapos kenyérrel fogyasztanak. Ezeken kívül érdemes még megemlíteni a surströmminget, vagyis az erjesztett heringet, amiért valamiért odáig vannak a svédek. 
A smörgasbord (magyarul svédasztal) leggyakoribb elemei a húsgolyó, a füstölt angolna, pácolt lazac és hering, kenyerek, sajtok, a Jansson megkísértése nevű rakott burgonya szardellával és hagymával, valamint különféle sültek. 
Fűszerezés szempontjából a kapor, a majoránna, a torma és a kakukkfű használata az általános, süteményeknél pedig a sáfrány, a kardamom és a fahéj, valamint az alma és a bogyós gyümölcsök a jellemzőek.
Édességek közül a palacsinta és a gofri nemzeti ügy, de ezek mellett híres még kanellbullar (kardamommal ízesített fahéjas csiga), a sárfányos lussekatt sütemény, a pepparkakor fűszeres gyömbér keksz, a prinsesstarta (hercegnőtorta, ami egy tejszínnel, vaníliakrémmel és lekvárral töltött piskóta, amit zöld marcipánköpenybe öltöztetnek és rózsaszín virággal díszítenek), valamint a semla (kardamommal ízesített édes, vajas zsemle, mandulás krémmel töltve, tejszínhabbal koronázva). 

Kép forrása

IKEA-közért
És, hogy honnan tudom mindezt? A minap fillérekért utánam dobtak az IKEÁBAN egy leértékelt szakácskönyvet. A hülyének is megéri! – gondoltam magamban. Első látásra szép könyv, szép képek (nekem ez már elég), ám a cím kissé sántít: Elkészültek a finomságok – 74 ínycsiklandó étel receptje mindenkinek. Sajnos ez a mondat két olyan szót is tartalmaz, amelyektől a hideg futkos a hátamon: finomságok és ínycsiklandó. Nem baj, ezen azért túl tudom tenni magam, a borítón virító fazék és tartalma már bizalomgerjesztőbb (tejszínes mártásban főtt burgonya, lazac és zöldségek). Az ígéret szerint a könyv hetvennégy receptje a svéd klasszikusok: a húsgolyó, a hering, a lazac, a palacsinta, a szendvicsek és az édességek köré épül. 
David Johansson az IKEA Food Services termékfejlesztő és élelmiszer-tervezője fiatalosan és lendületesen helyből letegez, és egy kultúrákon átívelő ízutazásra invitál minket. Lassan a testtel David, csak semmi átívelés!
A receptek főalapanyag szerint vannak csoportosítva. Minden fejezetet egy laza okfejtéssel vezetnek be, melyek amolyan haversráci stílusban íródtak. Kicsit olyan mintha kisgyerekeknek írták volna, pedig erről szó sincs. Ez a fajta hangvétel egy idő után fárasztó és idegesítő lehet, de szerencsére ez egy receptkönyv, nem pedig egy kötelező olvasmány. Kár érte, mert van benne egy csomó információ, jó ötlet és szép fotó. 

A receptek hozzávalóinál vastag betűvel szedik azokat a termékeket, melyek az áruházban is megvásárolhatóak. Ez, mondjuk, érthető, hiszen a könyv eladásán túl ez benne a biznisz: vásárolj az IKEA közértben, ha lehet, rendszeresen. Szerintem ez is olyan, mint a borító: tegyük túl magunk rajta, semmi nincs kőbe vésve, mindenki ott vásárol, ahol akar. Egyébként meglepően sok minden kapható náluk a hagyományos svéd tételekből, úgy, mint lazac, hering, húsgolyó, sajtok, kenyérfélék, mélyhűtött sütemények (almatorta, mandulatorta, fahéjas tekercs), prinsesstarta, fűszeres keksz, teasütemények, valamint bogyós gyümölcsökből készült lekvárok és szószok. 

Kép forrása

Hering, lazac húsgolyó
A könyv első fejezete a Hering (Sill). Ez a hétköznapi halfajta hagyományos eleme a svéd karácsonyi vacsorának és a Szent Iván éji smörgasbordnak is. Bármilyen módszerrel pácolhatjuk, ugyanúgy jól áll neki a savanykás, sós vagy fűszeres beütés. 
Nagy klasszikusnak számít a vaj, sajt és ecetes hering, melyet metélőhagymával és kaporral tálalnak, valamint a szintén ecetes hering tojással és burgonyával. A heringes tapas izgi, a heringtorta viszont elég meredeken hangzik, bár a kép alapján mégis valami gusztusos és kifinomult fogásról lehet szó. 
A következő fejezet a Lazac (Lax). Szintén egy olyan halféleség, amit ezerféleképpen elkészíthetünk, és szinte minden jól áll neki. Nyersen, nyersen fűszerezve vagy sózva, olajban sütve, hidegen vagy forrón füstölve, roston sütve, salátában, szendvicsben vagy grillezve, a lazac mindenhogy jó. Ez a rész is bővelkedik a hagyományos fogásokban, úgy, mint a hidegen füstölt lazac sütve, ami egy burgonyás, kapros, tejszínes főétel, vagy a sóban sütött lazac burgonya-és céklasalátával, valamint a lazac lilakáposzta-salátában, mustárban és tormában megforgatott burgonyával. Persze a tradícionális fogások mellett megjelennek olyan nemzetközi tételek is, mint a rizottó, a tagliatelle, vagy máskor a teriyaki szószos lazac pak choi-jal. 
Hagyományos svéd szokás szerint a Húsgolyókat (Kötbullar) barnamártással, burgonyapürével, édes áfonyával és savanykás ecetes uborkával fogyasztják. Ez is egy olyan étel, melynek minden összetevője megvásárolható félkész állapotban, egyedül az ecetes uborka összeállítása lehet kihívás, hisz egyedül az nincs kényelmesre lebutítva.  Én mindenkinek javasolnám, hogy gyúrjon magának otthon adalékanyag mentes húsgolyókat, nem egy nagy vasziszdasz összeállítani, végtére ez is csak egy fasírt, csak jobb a marketingje. 
A húsgolyókban az a jó, hogy szintén sok mindenhez passzolnak, és még csak nem is kell, hogy feltétlenül húsból legyenek. Így lehet ugyanabból az alapanyagból egyik nap egy indiai curry-s ízvilágot kreálni, a másik nap pedig egy falafel ihlette zöldséggolyó tálat hummusszal és tabulé salátával. 

Kép forrása

Áfonyatörvény
A svédek hagyományosan fogyasztják a Palacsintákat (Pannkakor) előételként, főételként és desszertként is. Svédországban a katolikusok csütörtökönként hagyományosan borsólevest és palacsintát esznek, így készülnek fel a pénteki böjtre. 
A palacsinta mindenhol előfordul, de a palacsintatorta helyi sajátosság. Ezt már Sven Nordqvist is megénekelte Pettson és Findus című mesekönyv sorozatában, ahol Findus (a kandúr) életében központi szerepet játszott a nagybetűs palacsintatorta, melyet születésnapjára kapott (évente legalább háromszor). Az eredeti palacsintatortához nem kell más, mint palacsinta, tejszínhab, lekvár és friss gyümölcsök díszítésnek. 
A Vörös áfonya (Lingon) különleges helyet foglal el a svéd emberek szívében: „Ahol semmi nem nő vagy virágzik, ott él a vörös áfonya. Az áfonyabogyók csodálatos, télizöld lombja a szinte északi-sarkvidékinek számító éghajlaton is megterem. Svédország erdői telis-tele vannak egészséges áfonyával. Mindegy, hogy mennyit szedsz le, mert mindig újabb és újabb terem. A vörös áfonya kövezte ki a híres „allemansratten” törvény útját is, ami azt jelenti, hogy a természet mindenkié, vagyis mindenki szabadon szedhet bogyókat és gombát. Gondolj csak bele: sok-sok milliárd áfonya segítette életre hívni Svédország állampolgárainak és az ország látogatóinak demokratikus jogát – micsoda lázadó növény!” Ennek a rajongásnak megfelelően áfonyadzsemmel fogyasztják a reggeli müzlis zabkását, a csokoládétortára is kanalaznak bőven, de olyan gyors, filigrán desszertekben is megjelenik, mint a vörös áfonyaszirupban áztatott körték marcipánnal megszórva. 
A könyv stílusos lezárásaként helyett kapott még egy rövid koktélos fejezet is, ezek közül a kékáfonyás koktél fahéjjal, a bodzás koktél uborkával, valamint a meleg csipkebogyós koktél hangzik tradicionálisan, a többi mese habbal. 

Ez az ötletgyűjtemény jó kiindulópont és kedvcsináló lehet azoknak, akik érdeklődnek a skandináv, azon belül is a svéd kulinária iránt, de még nem találtak megfelelő könyvet, internetes oldalt, vagy éttermet, amelynek segítségével mélyebbre áshatják magukat a témában. Nekem személy szerint tetszik, vidám a hangulata és izgalmas ételpárosításokat mutat arra a nyolc témára, melyeket a könyvben tárgyal. 

A változatosság gyönyörködtet, és ne feledjék: ha Svédországban járnak „allemansratten”, vagyis szedjenek vörös áfonyát! Hej då!