Egy szombat délutáni „kockulással” kezdődött. A Call of Duty: Modern Warfare 2-t játszottam és éppen Rio de Janeiro utcáin masíroztam a U.S. Army Rangers Task Force 141 nevű különleges egységének tagjaként. A történet szerint egy városrészben búj káló fegyverkereskedő kell kézre keríteni. Kezdetben nem történt semmi érdekes, özönlettek az ellenséges katonák, én pedig fedeztem az előre nyomuló társaimat. Egyre közelebb kerültünk a célpont likvidálásához, amikor egy kb. tizenkét-tizenhárom éves srác termett előttünk egy rakétavetővel célba véve az osztagom... 

Kép forrása

A lehető legélethűebben 
Képtelen voltam „tüzet nyitni”. Csak néztem, ahogy egy csapat gyerek özönlik a virtuális katonák felé, AK47-esekkel felszerelkezve és „rezzenéstelen arccal” mészárolják kontingensünket. 
A játék igényes grafikája és kidolgozottsága – az ismertető szerint – a „modern hadviselést” a lehető legélethűebben mutatja be. Az FPS játékok szabályai szerint, mivel nem lőttem vissza, így hamar „elestem” – sőt a kiírás szerint „hősi halált haltam, az országom védelmében”. A játék természetesen felajánlotta, hogy az „utolsó mentési ponttól” folytathatom vagy újra kezdhetem a pályát. Én azonban letettem a konzolt, és azt próbáltam megérteni, mi keresni valója volt annak a kisfiúnak a háború poklában…

Kép forrása

Toy soldiers – Boy Soldiers
A világon számos háborús övezet létezik, ami önmagában is borzasztó dolog. Ám az, hogy – a becslések szerint – harmadik világ országaiban működő fegyveres erőknek mintegy negyven százalékában szolgálnak gyermekkatonák egyszerűen döbbenetes. Napjainkban közel kétszázötven-háromszázezer gyermek részese ennek a borzalomnak. Kisgyerekek és kamaszok, akiknek tanulniuk és játszani kellene, nem drogokkal telitömve, gépfegyverekkel felszerelkezve öldökölni.
A gyermekek hadseregben való alkalmazásának főbb okai közé tartozik: a kézi- és könnyűfegyverek elterjedése, életkorból fakadó előnyök (gyorsan tanulnak, lojálisak, nincsenek büntetőjogi felelősség), nem kell fizetni nekik, hisz nem ismerik a pénz értékét, könnyen és gyorsan szocializálódnak. A rossz társadalmi és családi háttér, családtagok, barátok helyi háborúban történő elvesztése (bosszúvágy kiélése), a felnőttnek tiszteletének kivívása, együtt szolgálnak testvéreikkel, barátaikkal, illetve befolyásolhatóságuk miatt vallási, ideológiai okok szintén szerepet játszanak abban, hogy miért csatlakoznak a hadsereghez.

Kép forrása

Gyermekkatona voltam Afrikában
„Otthonomként tekintettem az erdőre, amiben megszálltunk, és a falvakra, amiket lerohantunk, majd bázisunkká alakítottunk át. Osztagom egyben a családom is volt, puskám a védelmezőm és eltartóm, és egyetlen törvényt ismertem: ölj vagy megölnek."
A közelmúltban számos olyan konfliktus zajlott le Afrikában, melyeknek brutalitása megdöbbentette a világ közvéleményét. A halottak rendkívül nagy száma, meggyilkolásuknak bestiális módja, az értelmetlennek tűnő pusztítás, a nyomor, a kétségbeesettség, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség különféle válfajait bemutató tudósítások mellett egy újfajta aggasztó jelenséggel is szembe kellett néznie a világnak: a harcokban és a szörnyűségekben jórészt idegileg tönkrement, kábítószerfüggő, felfegyverzett gyermekek voltak a főszereplők. 
A kilencvenes években, Sierra Leone polgárháború tört ki a diktatórikus eszközökkel kormányzó államhatalom és a Forradalmi Egység Front gerillái között. A küzdelemben egyik fél sem válogatott az eszközökben. Ishmael Beah-t tizenhárom évesen sorozták be a kormányhadseregbe. Több mint két éven át harcolt a lázadók ellen, mire az UNICEF jóvoltából sikerült kilépnie a borzalmak világából. Ez az időszak azonban kitörölhetetlen nyomot hagyott az életében. Memoárjában elmeséli miként ütöttek rajta faluján az ellenállók, hogyan sorozták be a helyi erők, a lőporral kevert kokain okozta kábulatról, a három év alatt elkövetett kegyetlenségekről, a magányról és hogy miként kapott esélyt egy új életre. 
A megölt, megkínzott és elüldözött emberek ezreinek emlékére, a külvilág és az utókor okulására vetette papírra mindazt, ami vele történt a polgárháború poklában. A megrázó olvasmányt mindenki figyelmébe ajánlom, aki meg akarja ismerni egy háború poklát megjárt fiú őszinte beszámolóját kegyetlenségről és megbocsájtásról.