A szerelmesek ünnepe, Valentin-nap kiváló alkalom arra is, hogy a szerelemről valami újszerűt, valami eredetit, valami nem mindennapit vegyünk górcső alá. Itt van például a poliamoria, azaz többszerelműség amely témának Szurovecz Kitti egy egész regényt szentelt. A sokszívű főhőse kettős életet élő, mindenbe nagy energiát befektető fiatal nő, aki két szeretővel, két munkahellyel, két ismerősi körrel rendelkezik, úgy, hogy a két életvonal mellékszereplői egyáltalán nem tudnak egymásról. Kérdés: mennyire etikus, mennyire elviselhető, mennyire kivitelezhető ez a dupla-lét forma? Vagy talán éppen ez az volna újkori ember boldogságának titka?

Kép forrása

Ha volna két életem..
Ugye ismerős a Piramis együttes nagy slágere, a „Ha két életem volna” című opusz? „Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem. Bár volna két életem, nevetnék mindenen!” – énekelte Révész Sándor. És ki ne gondolkodott volna el ezen, hogy több élet birtokában mennyi minden más is beleférne. 
Az 1984-ben született, ezúttal sorrendben nyolcadik könyvével jelentkező Szurovecz Kitti, író, újságíró azzal a kacér gondolattal játszadozott el új regénye, az A sokszívű kiindulópontján, hogy igenis van ilyen. A történet főhősnője ugyanis kettős életet él: Annabella valóban egy igazi „double decker”, akinél mindenből kettő van. Két lakás, két munkahely, két különböző baráti kör, és ami a lényeg: két szerető. 

Kép forrása

Bűnök és szerelmek
Elsőre azt mondhatnánk, hogy „láttuk ezt már”, volt – főleg a filmek világában – hogy a főhősnek két élete van, egy nappali és egy éjszakai, és nem elsősorban Batmanra vagy Catwomanre gondolok, hanem inkább Charles Bronson Bosszúvágy című sorozatára vagy Ken Russell Crime of Passion-jára, melyekben kettős életet élő személyekről van szó. S ahogy ezekben a szende átlagpolgár és bűncselekvő éjszakai életet élő deviáns személyiségtípus váltakozik, Szurovecz Kitti új főhősnője, Annabella is ilyesféle alak. 
Külön kérdés lehet – és A sokszívű valahol meg is válaszolja – miszerint miért van arra igény az emberben, hogy két élete legyen. A társadalmi elfogadottság, a féltékenység, az érzelmi viharok kavargása közepette nincs könnyű dolga Annabellának, akinek figurája megformázásához egy, a szerző által megfigyelt több poliamor pár és család nőtagja adta a mintát. 

Kép forrása

Fantázia és realitás
Talán most érdemes ide idézni a fülszövegből pár mondatot: Annabella „Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?
A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma.
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?”
S mindehhez már csak annyit tegyünk hozzá, hogy A sokszívű című regény egy rendkívül érdekes, a dekadenciát és az erkölcsiséget, az emberi boldogulásról szóló vágyakat egyszerre megjelenítő tanulságos történet, melyben fantázia és realitás, álmok és ébrenlét váltja kiismerhetetlen rotációban egymást.