Mesél a hazai dzsessz királya
Kettős fogás címmel könyv jelent meg Deseő Csaba hegedű- és brácsaművész gazdag pályájáról. A dzsesszben és a klasszikus zenében egyaránt nagy sikereket elérő muzsikus több mint három évtizeden át, 1966-tól 2000-ig járta a világot az Állami Hangversenyzenekarral.
A hetvennyolc éves művész szinte a kezdetektől, a hatvanas évek elejétől meghatározó alakja volt a hazai dzsesszéletnek.
Kép forrása
A Dália klub
„Szimfonikus zenekarban, kiváló karmesterek irányításával, kottából játszani nagyon szép feladat, felemelő érzés, ugyanakkor a saját egyéniség kibontakoztatására nincs lehetőség. Az Állami Hangversenyzenekar a biztos hátteret jelentette számomra, de egyéni ambícióimat a dzsesszben tudtam megvalósítani” – fogalmazott a művész.
A Gramofon Könyvek gondozásában megjelent, számos dokumentumértékű archív fotóval kiegészített életrajzi könyvben a zenész gyermek- és ifjú évei izgalmas betekintést adnak a második világháború utáni évekbe, a kényszerű kitelepítések időszakába, az 1956-os forradalom néhány történésébe, a zeneoktatás akkori helyzetébe, majd a dzsessz magyarországi beindulásába, amely a Dália klub megalapításához köthető.
Kép forrása
Nem volt szívem kidobni a feljegyzéseket
Az emlékek felidézése mellett a hegedűs támaszkodhatott korabeli feljegyzéseire, hiszen 1965 óta elteszi noteszeit, amelyekbe minden fontos tudnivalót felír zenei tevékenységéről.
„Viszonylag precíz ember vagyok, minden praktikus dolgot felírtam, és aztán szerencsére később nem volt szívem kidobni ezeket a feljegyzéseket. Talán soha nem jutott volna eszembe, hogy könyvet írjak, de tíz évvel ezelőtt egy kis kiadó biztatására nekivágtam. Aztán a gazdasági világválság idején a kiadó megszűnt, később pedig feleségem halála is elvette a kedvemet a folytatástól. A Gramofon című klasszikus zenei és dzsesszfolyóiratba éveken át írtam lemezkritikákat, tavaly a lap vezetője, Retkes Attila jelezte, hogy kiadná visszaemlékezéseimet, így Márton Attila dzsessz-szakíróval közösen befejeztük az anyagot” – idézte fel a hegedűs.
Kép forrása
Kritikus vagyok magammal szemben
Deseő Csaba elmondta: az általa választott kettős életút ritka, kevés kollégája dolgozott és dolgozik a klasszikus zenében és a dzsesszben párhuzamosan. „Mindkét műfajban otthonosan éreztem magam, ugyanakkor a dzsessz hozta meg számomra az ismertséget. Klasszikus zenén nevelkedtem, dzsesszt tizenkét évesen hallottam először a rádióban és elementáris hatással volt rám. Szerencsém is volt, mert a hegedű meglehetősen ritka hangszer a dzsesszben, indulásomkor Stéphane Grappelli volt talán az egyetlen dzsesszhegedűs, akit világszerte ismertek. Mellette a gitáros Django Reinhardt, valamint a nagy amerikai szaxofonosok, Cannonball Adderley, Stan Getz, John Coltrane játéka jelentette a fő inspirációt” – sorolta.
A muzsikus nevét a hetvenes-nyolcvanas években olyan hegedűs sztárok mellett jegyezték a nemzetközi színtéren, mint a francia Jean-Luc Ponty és Didier Lockwood vagy a lengyel Michal Urbaniak.
Deseő Csaba évekkel ezelőtt visszavonult a koncertezéstől, s csak nagyon ritkán vállal fellépést. „Előfordul, hogy meghallgatom egy-egy régi felvételemet.... Meglehetősen kritikus vagyok magammal szemben, ma már sok mindent máshogy játszanék" – fogalmazott.
A hetvennyolc éves művész szinte a kezdetektől, a hatvanas évek elejétől meghatározó alakja volt a hazai dzsesszéletnek.
Kép forrása
A Dália klub
„Szimfonikus zenekarban, kiváló karmesterek irányításával, kottából játszani nagyon szép feladat, felemelő érzés, ugyanakkor a saját egyéniség kibontakoztatására nincs lehetőség. Az Állami Hangversenyzenekar a biztos hátteret jelentette számomra, de egyéni ambícióimat a dzsesszben tudtam megvalósítani” – fogalmazott a művész.
A Gramofon Könyvek gondozásában megjelent, számos dokumentumértékű archív fotóval kiegészített életrajzi könyvben a zenész gyermek- és ifjú évei izgalmas betekintést adnak a második világháború utáni évekbe, a kényszerű kitelepítések időszakába, az 1956-os forradalom néhány történésébe, a zeneoktatás akkori helyzetébe, majd a dzsessz magyarországi beindulásába, amely a Dália klub megalapításához köthető.
Kép forrása
Nem volt szívem kidobni a feljegyzéseket
Az emlékek felidézése mellett a hegedűs támaszkodhatott korabeli feljegyzéseire, hiszen 1965 óta elteszi noteszeit, amelyekbe minden fontos tudnivalót felír zenei tevékenységéről.
„Viszonylag precíz ember vagyok, minden praktikus dolgot felírtam, és aztán szerencsére később nem volt szívem kidobni ezeket a feljegyzéseket. Talán soha nem jutott volna eszembe, hogy könyvet írjak, de tíz évvel ezelőtt egy kis kiadó biztatására nekivágtam. Aztán a gazdasági világválság idején a kiadó megszűnt, később pedig feleségem halála is elvette a kedvemet a folytatástól. A Gramofon című klasszikus zenei és dzsesszfolyóiratba éveken át írtam lemezkritikákat, tavaly a lap vezetője, Retkes Attila jelezte, hogy kiadná visszaemlékezéseimet, így Márton Attila dzsessz-szakíróval közösen befejeztük az anyagot” – idézte fel a hegedűs.
Kép forrása
Kritikus vagyok magammal szemben
Deseő Csaba elmondta: az általa választott kettős életút ritka, kevés kollégája dolgozott és dolgozik a klasszikus zenében és a dzsesszben párhuzamosan. „Mindkét műfajban otthonosan éreztem magam, ugyanakkor a dzsessz hozta meg számomra az ismertséget. Klasszikus zenén nevelkedtem, dzsesszt tizenkét évesen hallottam először a rádióban és elementáris hatással volt rám. Szerencsém is volt, mert a hegedű meglehetősen ritka hangszer a dzsesszben, indulásomkor Stéphane Grappelli volt talán az egyetlen dzsesszhegedűs, akit világszerte ismertek. Mellette a gitáros Django Reinhardt, valamint a nagy amerikai szaxofonosok, Cannonball Adderley, Stan Getz, John Coltrane játéka jelentette a fő inspirációt” – sorolta.
A muzsikus nevét a hetvenes-nyolcvanas években olyan hegedűs sztárok mellett jegyezték a nemzetközi színtéren, mint a francia Jean-Luc Ponty és Didier Lockwood vagy a lengyel Michal Urbaniak.
Deseő Csaba évekkel ezelőtt visszavonult a koncertezéstől, s csak nagyon ritkán vállal fellépést. „Előfordul, hogy meghallgatom egy-egy régi felvételemet.... Meglehetősen kritikus vagyok magammal szemben, ma már sok mindent máshogy játszanék" – fogalmazott.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból