A műben az elmúlt negyven év eseményei peregnek egyáltalán nem zavaró módon, oda-vissza ugrálva az időben. A múltbeli események árnyalják a szereplők későbbi motivációit, „történelmi” előképként segítik megérteni a következményeket, magyarázatként szolgálnak a jelenre vonatkozóan.  

Kép forrása

Te, én, bárki
Kerékgyártó korábbi műveiben is játszik az idővel, játszik az időben. Nagysikerű, színházi bemutatókat is megért, 2012-ben megjelent regényében, a Rükvercben például a főszereplő Vidra Zsolt élettörténetét olvashatjuk a címben leírt módon visszafelé: a halálától a megszületéséig. 
Vidra Zsolt a hétköznapok embere: te, én, bárki. Nem úgy unokatestvére Vidra Milán, A rendszerváltó főhőse, aki aktív résztvevője az 1989-től zajló „átalakulásnak”. A műben az elmúlt negyven év eseményei peregnek egyáltalán nem zavaró módon, oda-vissza ugrálva az időben. A múltbeli események árnyalják a szereplők későbbi motivációit, „történelmi” előképként segítik megérteni a következményeket, magyarázatként szolgálnak a jelenre vonatkozóan.  A szerző nem csak az idővel játszik. Lazán, utalásszerűen összekapcsolja műveinek szereplőit: Vidra Zsolt megjelenik egy tünékeny pillanatra A rendszerváltó-

ban is, mint ahogy említésre kerül egy korábbi Kerékgyártó mű cím- és főszereplője, Trüffel Milán is. (Reméljük a szerző a későbbiekben egyre szerteágazóbban megismertet minket kapcsolatban-hálóban lévő szereplői sokaságán keresztül a mi huszadik, de már inkább a huszonegyedik századunkkal!)

Kép forrása

A rendszerváltás megidézése 
A szerző saját, átélt-megélt történetei simulnak bele mással megtörtént eseményekbe, avagy az írói fantázia szülte részletekbe. A regény egyfajta megidézése a rendszerváltásnak és az azt követő kornak. A műben számtalan pletyka elevenedik meg ennek kapcsán. Kerékgyártó hatalmas ismerettel rendelkezik erről az időszakról. Megírt történetei kevésbé a képzelet szüleményei, mint inkább megélt-átélt tapasztalatainak irodalmasításai. Ilyen például az, amikor a fehér ruhás kisgazda alelnök felkéri Vidrát tanácsadónak.  A pletyka kézen fogva jár az eltitkolt, eltusolt eseményekkel, a politikai szcéna működésének technikáival, melyről elég siralmas képet alkothatnak azok, akik ma komolyan veszik a közérdekű ügyködést.  Bármennyire fertelmesen drámaiak, olcsón keleti-európaiak, nevetségesen felháborítóak, mégis egyszerűen elhihetők ezek a történetek, ha viszont úgy akarjuk olvasni, a vérrög valóság fikcióvá válik. 
S ez talán megnyugvást nyújthat sokaknak: éljenek a naivak! 

Kép forrása

Regény és kordokumentum 
Így olvashatjuk kordokumentumként is a művet, meg „egyszerűen” regényként is. Ezért külön dicséret illeti a szerzőt. (A hiszi a piszi megközelítés különleges értelmet nyer azáltal, hogy rögtön eszünkbe jutatja a P.C., azaz politically correct – ejtsd: pí szí megközelítést, melyet ezek szerint szintén mi magyarok találtunk ki.)                   
A gördülékenyen olvasmányos fejezetek habzsolásra késztetik az olvasót, úgy teszi le a könyvet, hogy még több száz oldalon keresztül részese lenne a rendszerváltás kerékgyártói olvasatának, csak azért, hogy jobban megértse az őt körülvevő szűkebb világot, a mai Magyarországot.
Azért ne feledjék, ebben a játékban mi (is) az életünkkel vettünk és veszünk részt, és az is egyszerűen belátható, hogy e játék tétje nem más, mint mindannyiunk és utódaink holnapja.  
Kerékgyártó István: A rendszerváltó (Kalligram 2017)