Testre festve
A tetoválások elképesztően nagy múltal rendelkeznek, s mindig megvolt a nyomós ok arra, hogy valaki egy életre rávéshessen valamit a testére. Persze a testfirkákról napjainkban igen megoszló a vélemény. Vannak, akik lenézik a tetovált embereket, s vannak, akik becsülik őket. Mindkettőben megvan a logika és mindkettőnek megvannak az okai.
Hasonló témákat boncolgat könyvünk, pontosabban Noemi Arcos Alba könyve, a Tetoválások – Szimbólumok és írásjelek.
Kép forrása
Több ezer éves múlt
„A tetoválás világszerte elterjedt, gyakorta több ezer éves múltra tekint vissza. Az eljárás ősi mivoltát bizonyítja, hogy számos tetoválást fedeztek fel egy több mint ötezer éves emberen, akinek a testét a jég tökéletes állapotában őrizte meg.”
„A XX. század utolsó évtizedei óta egészen napjainkig a városi szubkultúrák azonosságuk elengedhetetlen részévé tettek a tetoválást, melyet nemre, korra, társadalmi csoportra és etnikumra való tekintet nélkül mindenfele emberek viselhetnek. Napjainkban a tetoválás nem feltétlenül utal arra, hogy az illető mely társadalmi csoporthoz tartozik, holott némely törzsekben, ahol a tetoválás művészete több ezer éves múlttal rendelkezik, hasonló szerepeket töltött be.”
Ugye mennyire megváltoztatja gondolatainkat a tetoválásról ez a pár sor, mely a kötet első oldalain található? A könyv hasonlóképpen mesél e művészeti ág eredetéről, helyi szokásokról, és az egyes népcsoportokhoz kapcsolódó motívumok hátteréről.
Kép forrása
Mint egy képes szótár
A százhatvan oldalas könyv tartalmaz egy jó negyvenöt oldalas bevezetést, amiben a szerző kitér a tetoválóművészet eredetére, veszélyeire, fajtáira, legkedveltebb testfelületekre és eljárás elméletére. Mindezekhez nagyon szép rajzokat csatolt a szerkesztő.
A további bő száz oldal a különböző szimbólumokat mutatja be, s jelentéseiket magyarázza el. És még nem említettem, hogy a kiválóan válogatott illusztrációk milyen jól szemléltetik és teszik szórakoztatóvá a kötetet. Olyan, mint egy képes szótár, amelyben A-tól Z-ig minden megtalálható, amit a tetoválásról tudni kell. Igaz, akadnak benne hibák is, művelődéstörténeti félreértések, de valószínű, hogy ezek nem tántorítanak el senkit, amikor eldönti, milyen mintát varrat majd magára…
Kép forrása
Csupán egy lexikon
Talán a legnagyobb hibája a kötetnek, hogy csupán egy lexikon. Mondandójával semmi újat nem ad. Sokan próbálnak új értelmezést adni egy-egy témának, ha úgy vélik, hogy a kialakult sztenderd elavult, hogy szükségessé vált valami új meghatározás, új megközelítés. Nos, Noemi Arcos Alba ennek nem érezte szükségét, pedig a tetoválások terjedő divatja azt mutatja, hogy a kortárs európai (és amerikai) testdíszítés valami másról szól, mint amiről elődeink korában szólt.
Sajnos könyvünk nem mutat semmi új gondolatot, nem tesz föl korszerű kérdéseket, nem gondolkozik el a miérteken, és nem is gondolkoztatja el olvasóit. Csupán bemutat és felsorol. Ezt persze ügyesen teszi.
Hasonló témákat boncolgat könyvünk, pontosabban Noemi Arcos Alba könyve, a Tetoválások – Szimbólumok és írásjelek.
Kép forrása
Több ezer éves múlt
„A tetoválás világszerte elterjedt, gyakorta több ezer éves múltra tekint vissza. Az eljárás ősi mivoltát bizonyítja, hogy számos tetoválást fedeztek fel egy több mint ötezer éves emberen, akinek a testét a jég tökéletes állapotában őrizte meg.”
„A XX. század utolsó évtizedei óta egészen napjainkig a városi szubkultúrák azonosságuk elengedhetetlen részévé tettek a tetoválást, melyet nemre, korra, társadalmi csoportra és etnikumra való tekintet nélkül mindenfele emberek viselhetnek. Napjainkban a tetoválás nem feltétlenül utal arra, hogy az illető mely társadalmi csoporthoz tartozik, holott némely törzsekben, ahol a tetoválás művészete több ezer éves múlttal rendelkezik, hasonló szerepeket töltött be.”
Ugye mennyire megváltoztatja gondolatainkat a tetoválásról ez a pár sor, mely a kötet első oldalain található? A könyv hasonlóképpen mesél e művészeti ág eredetéről, helyi szokásokról, és az egyes népcsoportokhoz kapcsolódó motívumok hátteréről.
Kép forrása
Mint egy képes szótár
A százhatvan oldalas könyv tartalmaz egy jó negyvenöt oldalas bevezetést, amiben a szerző kitér a tetoválóművészet eredetére, veszélyeire, fajtáira, legkedveltebb testfelületekre és eljárás elméletére. Mindezekhez nagyon szép rajzokat csatolt a szerkesztő.
A további bő száz oldal a különböző szimbólumokat mutatja be, s jelentéseiket magyarázza el. És még nem említettem, hogy a kiválóan válogatott illusztrációk milyen jól szemléltetik és teszik szórakoztatóvá a kötetet. Olyan, mint egy képes szótár, amelyben A-tól Z-ig minden megtalálható, amit a tetoválásról tudni kell. Igaz, akadnak benne hibák is, művelődéstörténeti félreértések, de valószínű, hogy ezek nem tántorítanak el senkit, amikor eldönti, milyen mintát varrat majd magára…
Kép forrása
Csupán egy lexikon
Talán a legnagyobb hibája a kötetnek, hogy csupán egy lexikon. Mondandójával semmi újat nem ad. Sokan próbálnak új értelmezést adni egy-egy témának, ha úgy vélik, hogy a kialakult sztenderd elavult, hogy szükségessé vált valami új meghatározás, új megközelítés. Nos, Noemi Arcos Alba ennek nem érezte szükségét, pedig a tetoválások terjedő divatja azt mutatja, hogy a kortárs európai (és amerikai) testdíszítés valami másról szól, mint amiről elődeink korában szólt.
Sajnos könyvünk nem mutat semmi új gondolatot, nem tesz föl korszerű kérdéseket, nem gondolkozik el a miérteken, és nem is gondolkoztatja el olvasóit. Csupán bemutat és felsorol. Ezt persze ügyesen teszi.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból