Most amikor írom ezt a recenziót, kétféle figyelemre méltó írással találkozni a neten leginkább Stephen King Az című regényének nemrég mozikba került új adaptációja kapcsán. Az egyik a rekordokat döntögető bevételről számol be, a másik pedig arról a hírhedt szexjelenetről, mely az eredeti King regényben ott van, de a korábbi és az új filmváltozatból – hmm, ki tudja miért – elhagytak, kihagytak. Akár így, akár úgy, az Az újra a boltok polcaira került, egy nemzedék újra megtanulhatja mi az a félelem.

Kép forrása

21 rémes történet
Stephen King 1986-ban keletkezett It (Az) című mára klasszikusának újbóli feltűnése okán elmerengtem azon, hogy a horrorirodalom szempontjából kietlennek mondható rendszerváltás előtti évtizedekben milyen e műfajbeli kötettel futottam össze, hmm, még ifjúságom idején. Ekkor ugrott be egy remek, 21 rémes történet című válogatás, melyen szerintem atomnagyot dobott a kötet borítója, illetve az egyes novellákhoz illesztett szuggesztív illusztrációk sora. A könyv most azért vált emlékeim alapján fontossá, mert Stephen King Az című horrorregényéről újra szokás szuperlatívuszokban beszélni, ugyanakkor azért mára a film, a mozi, a videók uralta agyakban nem tudom mennyire áll meg a horror könyves fogyasztása. Vagyis: megijednek-e még a horrortörténetek olvasói manapság? 

Kép forrása

Megtanított félni
Az a bizonyos 21 rémes történet valóban a műfaj beavatottjává tette az érdeklődőt. Megjelennek a kötetben a klasszikus gótikus irodalom nagymesterei, nem hiányozhat sem Poe, sem Dickens, sem Stevenson, sem Stoker. Akadnak olyanok is (Hawthorne, Collins, Wells, Mark Twain), akikről nem a rémtörténet jut az ember eszébe. Akad ebben a könyvben romantikus rémnovella, kísérteties krimi, misztikus elbeszélés, klasszikus kísértethistória, mélylélektani esettanulmány…
Aki ezek után találkozhatott (már a nyolcvanas években) King olyan alapműveivel, mint például az ugyancsak megfilmesítésre ítélt Holtsávval, a Cujoval, a Christine-nel vagy a Tortúrával, az nem kellett, hogy zsákbamacskát vegyen. Stephen King viszont igazán jól megtanított minket félni, s mire mi, akik a nyolcvanas években szocializálódtunk, a Kedvencek temetőjéig jutottunk, már tudtuk, mire számíthatunk, ha Kingről van szó.

Kép forrása

Hét gyermek pokoljárása
Az Az a mostani friss újrakiadásban egy rendkívül vaskos darab, az új változatban a korábban (95-ben) kétrészesre osztott könyvformátum most egy kalap alá került. Ha röviden akarjuk megragadni a regény lényegét, akkor azt is mondhatjuk, hogy a szerző ebben a művében foglalta össze művészete lényegét, a nyomasztó, paráztató emlékek okozta traumák újra és újra megélését, illetve egy viszonylag szűk közeg, ez esetben egy álmatag és unalmas (vagyis a könyv elején csak annak tűnő) kisváros miliőjét. Hét gyermek pokoljárása a történet fő vonala, ahogy gyerekként, majd huszonéves felnőttként újraélik egykori félelmeiket, melyeket egy alakváltó lény okoz, aki többnyire gonosz bohócként, a gyerekek elnevezése szerint Krajcáros néven tűnik fel a históriában... 
Ha mi is ilyen gonoszok szeretnénk lenni, akkor természetesen azt mondjuk most, hogy ha türelmetlen, vagy időhiányos a Kedves Olvasó, és csak egy Stephen King regényt tud élete során elolvasni, akkor ezt (akarom mondani: Az-t!) javaslom, mert ha ezt a King-regényt olvastuk, akkor végül is majdnem mindet ismerjük. Am I Evil? Yes I Am.