Íme, a Nőember címmel és Kulturális nőtani ismeretek alcímmel jelent meg Mayer Erzsébet esszékötete. A Muravidéke Baráti Kör Kulturális Egyesület által tavaly kiadott füzetszerű kiskönyv kilenc tételt tartalmaz, melyekben a klasszikustól a tragikuson át a frivolig minden benne van, ami a nőről, a nőemberről tudható.

Kép forrása

Tárgyiasított líraiság
A szerző gyakorló tanulmányíró, de mellette fordító és egyetemi oktató is, s ahogy olvashatjuk róla a könyv borítóján: „érdeklődési területe a tudomány és a művészetek kapcsolata, a geometriai formák jelentéshordozó szerepe”. Illetve érdemes tudni Mayer Erzsébet munkásságáról, hogy korábban megjelent kötetei között József Attilával kapcsolatosan írt esszékötetet, illetve ugyancsak tanulmányt készített a féltékenység, az alfahím, mint téma, valamint a vakság és sötétség kultúrtörténetéről.
Egy kritika így méltatta a szerzőt, s könyvét: „néhány oldal után már nyilvánvaló, hogy itt minden sor, minden gondolat személyes, a szubjektumon átszűrt önértelmezés. Mayer Erzsébet – bár a tudományos tárgyilagosság elfedi ezt – inkább esszéíró, akire egyfajta lírai tárgyilagosság, s ez megfordítva is igaz, tárgyiasított líraiság jellemző. Úgy szól a művészetről, alkotásokról, alkotókról, hogy szivacsként magába szívja annak természetét, részévé válik a vizsgált művészi matériának, s a bölcsészet tiszta forrásán csillámló fényekkel láthatóvá és értelmezhetővé teszi azt.”

Kép forrása

Világirodalmi és képzőművészeti barangolás
Az Íme, a Nőember egy világirodalmi és képzőművészeti barangolás, melynek során az olvasó neves, világhírű írók művei és karizmatikus képzőművészek alkotásai révén körbejárhatja a nagybetűs NŐ-t. Mayer Erzsébet azzal a vallomással kezdi kötetét többek között, hogy esszégyűjteménye összeállításában Virginia Woolf szelleme vezérelte, az a személy, aki a Mayer által kulturális nőtannak tartott területen volt úttörő. Nem feminista könyvről van szó, erről külön mondatban tér ki az írónő, amikor jelzi: „Nem tartottam viszont követendőnek a ma divatos gender szemléletet, sem a feminista irodalomtudomány posztmodern trendjét.” A könyv elsősorban női alkotókról és kevéssé, de kellő hangot adva férfi alkotókról is szól. Így az „alapélmény állapotok” leírását, elemzését tartalmazza, tehát az anya, a feleség, a gyereklány és a szerető aspektusát. 

Kép forrása

Ősrémületről és ősemlékezetről
Bevallom, hogy első blikkre egy kicsit szájbarágós, önmaga felé forduló, öncélú könyvnek tartottam Mayer Erzsébet kötetét, melyet valahol nagyon is a fent említett trendek, illetve az azokat körülvevő médiafelhajtás hívott életre, de aztán újabb elolvasás, áttekintés után rá kellett jöjjek, hogy ez a könyv, ez az esszégyűjtemény egy óriási lelki tükör, melyben a nő önmagát szemléli és értelmezi újra. Ebben az értelmezésben egy magas intellektus rajzolja részletesen szépre a nő testi és lelki életének minden gyönyörét és gyötrelmét. Olvashatunk a dekoratív Szent Erzsébetről, az ősrémületről és ősemlékezetről, a meggyalázott anyaföldről, a pedofília brit, orosz és magyar irodalomtörténeti lenyomatairól, a férfivágy törvényéről, Babitsról, a vágyparázna férfiról, a szeleburdi „ipszéről”, Weöres Sándor Psyché-jéről, az alfahím Zeuszról és egy bizonyos „csalkertről”. Tény, hogy Mayer Erzsébet kötete több ismertebb megközelítéssel is él nő témában, de esszéinek zöme kifinomult, izgalmas, eredeti.