Különleges, az egyházi, egyház közeli íróktól zömében távol álló témáról írt könyvet Christopher West. A népszerű oktató, író, teológus a szexuális vágyról ír könyvében, mégpedig úgy, ahogy nemigen szoktak egyházi, teológiai körökben értekezni. Legalábbis nyilvánosan. 

Boldogságkeresés
A teljes címén Boldogságkeresés és szexualitás – A test teolgóiája című könyv páratlan és váratlan módon beszél az emberi létezés egyik legfelemelőbb érzeményéről és ösztönalapú vágyáról – a testi vágyakról, gyönyörökről. Mindez a Szentírás, a teológia fényében.
Christopher West többek között így fogalmaz egy helyütt: „Ez a könyv Istennek a férfiakként és nőkként élvezett boldogságunkért alkotott tervéről szól. Ha Isten az emberségünk alkotója, akkor ő az emberi vágy, így a szexuális vágy alkotója is. (…) Van valami nagyobb, titokzatos kölcsönhatás a szex és a létezés jelentése között? Lehetséges, hogy a szex teljes valósága az isteni tervben az örök, mennyei boldogság előképe?”

Erósz, fílosz, agapé
Láthatjuk, hogy West kifejezetten biblikusan és teológiai módon értelmezi, elemzi a szexuális vágyat és annak okát, eredetét. Könyvében az erósz, a fílosz és az agapé, vagyis az erotikus vágyakozással teli szerelem, a felebaráti szeretet és az isteni szeretet összevetéséből indul ki, hogy újra és újra magyarázza az emberi test egyik legnagyobb erővel bíró, sorsformáló és sorsfordító energiáját, a szexuális vágyat. Az is világos, hogy a szexet, mint teológus, az egyesülésre való törekvés Istentől kapott „szaporodjatok és sokasodjatok, népesítsétek be a Földet” parancsa alapján analizálja. De egy ponton azt is megjegyzi könyvében, hogy „a férfi testének semmi értelme sincs önmagában; és a nő testének sincs semmi értelme önmagában”. Ezzel egyben közvetlenül is utal az emberi létezés, férfi-nő egységén alapuló ősi, teremtéstől számított valóságára. 

Véges és végtelen
A szerző nagyon érzékletesen magyarázza a szexet az étkezéssel, azt a folyamatot, melyben világossá válik az olvasó számára, hogyha a Super Size Me című dokumentumfilm főhőséhez hasonlóan csak gyorséttermi kaját fogyasztunk, akkor hamar megbetegszünk, és megszűnik az étkezéssel való egészséges kapcsolatunk. West tehát egyfajta „gyorséttermi étkezésnek” mondja a mai korban élők trendi „szexfogyasztási szokásait”, a gyakori partnercserét, a felszínes és leginkább az érzékiségről szóló nexusokat. Ismét idézek tőle: „A gyorsétel-evangélium tulajdonképpen az erósz redukálására kényszerít bennünket, azaz arra, hogy korlátozzuk a vágyainkat, s irányítsuk valami kevesebbre, mint amit valójában keresünk. (…) Pedig ha az erósz a végtelenre sóvárgás, akkor nyilvánvalóan így elvetjük a célt, ha véges dolgokban keresünk végső kielégülést.” A számos bibliai igehelyre való vonatkozással, teológiai következtetésekkel megspékelt dolgozat remek olvasmány azoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy ne a kortárs trendi szexuális divatot kövessék, hanem testük és lelkük Istentől kapott egységére törekedjenek a szexuális vágyak hátán rodeózva.