Jézus perének zsidó és római jogi jellemzőiről írt könyvet Fazekas István Váci Mihály-díjas költő, műfordító és drámaíró. Az Amicus caesaris című kötetet szerzője, a híres római jogász, Zlinszky János tanítványa volt, aki különösen sokat foglalkozott Jézus perével. Hívő ember lévén tiszteletben tartotta a dogmát és abból indult ki, hogy a kereszt botrányának meg kellett történnie, ám nem egy előre megírt „bábjáték” isteni forgatókönyve szerint, hanem az emberi lét törvényeiből fakadóan.

Jézus és a jog
„Az ő előadási nyomán fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon a kereszt és a feltámadás kiindulópontjától megírt evangéliumok tényállításai a Jézussal szembeni eljárások vonatkozásában megfelelnek-e a korabeli jogszabályoknak”.
Abban a tekintetben, hogy mennyire tekinthetőek tudományos szempontból megbízható forrásnak Jézus perére nézve az evangéliumok, a könyv olyan tényközlésként tekint az evangéliumok szövegére, amelyeket ütköztetni kell a korabeli jogszabályok rekonstruált tartalmával. Módszereiben jogi objektivitásra törekedett, amelynek alapján megállapítható, hogy az evangéliumban fellelhető adatok jelentős része Jézus valós perének adatait tartalmazza.

Két tanú egyező vallomása
A korabeli zsidó büntetőeljárásnak –, amelynek a feltehetően Jézus perére is vonatkozó szabályait a Misna kodifikálta Kr.u. 160 körül –, hasonlóan a modern perekhez, két jól elkülöníthető szakasza volt. A vizsgálati szakaszt Jézus esetben Annás folytatta le, a tárgyalás pedig a Kajafás által vezetett Nagy Szanhedrin, a legmagasabb szintű zsidó bíróság előtt történt. A vád halállal büntetendő istenkáromlás és hamis prófétaság volt.
A Tóra rendelkezése szerint egy tanú vallomása nem elég a halálos ítélethez. A Talmud azt írja, hogy „csak két tanú egyező vallomása alapján haljon meg, akinek meg kell halnia”. A Misna rendelkezése szerint, ha nincs két olyan tanú, akinek a vallomásában nincs eltérés, a vádlottat fel kell menteni. Jézus esetében – Máté és Márk evangéliumának tanúsága szerint – a vádnak nem voltak egyformán nyilatkozó tanúi.
„Már pusztán ezekből is jól látszik, hogy a Nagy Szanhedrin előtt egy alakilag szabályos, ám hamis vádakra és hamis tanúvallomásokra épülő eljárás zajlott” – fogalmazott a szerző, aki szerint a nagytanács egyértelműen nem hozhatott jogszerű halálos ítéletet az ügyben.

Jézus ártatlansága
Pilátus ezzel szemben egy teljesen szabályos, úgynevezett cognitiós eljárás keretében vizsgálja Jézus ügyét. A zsidó nagytanács ekkor már annak érdekében, hogy a római hatóságnak hatásköre legyen az eljárásra, állam elleni bűncselekményre változtatja a vádat.
Az evangéliumok szerint Pilátus Jézus ártatlanságát a vizsgálati szakaszban többször is megállapította, ám amikor zsidók az amicus caesaris („a császár barátja”) cím legkeményebb megkérdőjelezésével zsarolták meg, kezeit mosva lecsillapította lelkiismeretét, beült a bírói székbe, és kimondta a halálos ítéletet – fogalmazott a szerző.