Nem kis fába vágta a fejszéjét a hazai könnyűzene fenegyereke, Zana Zoli, amikor a kilencvenes években szárba szökkentette a magyar rappet. A mára műfaj- és stílusteremtő csúcsbandává vált Ganxsta Zolee és a Kartel huszadik születésnapját ünnepelve könyvet jelentetett meg a nagy sztoriról: hogyan született, hogyan nőtt fel és hogyan csibészkedik a mai napig a rap, a rapcore banda idehaza. Fencsik Tamás 19-re lapot – 21 év gengszterrap című kötete valahol Rejtő Jenő és Charles Bukowski között lévő stílusban tudósító a szcéna elsőszámú zenekaráról.

Zaftos és mocskos
Aki már látta és hallotta Ganxsta Döglény Zolee-t nyilatkozni, megnyilvánulni, az tudja, hogy az El Presidente nem színpadra született, hanem folytonosan színpadon van. Amikor „Zozee, a legnagyobb” sztorizik, akkor ott minden van, mi szem-szájnak ingere. Zaftos, mocskos, kemény vonalas elbeszélőforma, ahogy Fencsik Tamás írónak átadja a szinte teljes históriát: hogyan vált a rock fenegyerekéből a rap, a rapcore fenegyerekévé is. Mert, hogy a hip-hop, miként a blues alapvetően az afro-amerikaiak zenéje, az ő kulturális tradícióikból lett. Ganxsta Zolee barátaival együtt a magyar gettó, a magyar szegénynegyedek, főként a budapesti éjszaka, alvilág, szórakoztatóipari bugyrok mélységéből és magasságaiból kiált.

A teljes legendárium
A kötet kronológiai sorrendben követi az elmúlt két évtized e témabeli történéseit. Elsőként az alapító tagokkal, az alapítás korántsem balhémentes epizódjával ismerkedhetünk, meg, ahogy az alapító atya, Ganxsta Zolee, társaival, Szaszával, Ganxsta Steve-vel, O.J. Sámsonnal, Bid Daddy Lacával és Pierrot-val együtt nekiveselkedik, hogy új zenei és kulturális forradalmat fakasszon Magyarhonban.
Aztán végigmegyünk a teljes legendáriumon, ahogy a tizenkét nagylemezt, videóklippeket készítő, számtalan fellépést, számos turnét lebonyolító banda miként vált Magyarország elsőszámú rapzenekarává. A fejezetekben a Kartel különböző korszakainak legmarkánsabbjait mutatják be, így megtudjuk, hogy miként vált cowboy-já a banda minden tagja, hogyan és milyen nehézségek, kezdeti ellenállás, majd egyre növekvő sikerek mentén tagozódott be Ganxsta Zolee és a Kartel a hazai könnyűzenei palettába, milyen kapcsolatokat alakítottak ki, ápoltak a magyar médiával illetve a zenei színtér más szereplőivel.  

Bitangul szókimondó
A kötetben egész galériányi fotódokumentum segítségével tucatszám olvashatunk olyan történeteket, melyekben a bitangul szókimondó rapszövegeikhez hasonlóan kendőzetlenül kerül elénk a magyar rap csúcsragadozóinak élettörténetei. Az egyik legszebb ilyen – mely valójában jól jelzi Ganxstáék habitusát és harcban kőkemény melóval megszerzett pozícióját – amikor az adott koncertmenedzser osztja ki a színpadra épp fellépő Ganxsta Zolee és a Kartel tagoknak a stagepass-belépőket, majd mikor Zoleehoz ér, akkor ő nem kér, mondván – és itt hírhedt napszemüveg orra hegyére tolva kikacsint – „nekem nem kell stagepass, mert nekem ez a stagepass-om”.