Drága jó Gyula bácsi, hogy egyem meg a drága szívét. Amikor Jancsó „lámpásos” filmjében a rendezővel együtt, mint önjelölt halottak szerepeltek, még kedves és morbid poénnak hatott minden halál, így az övé is. Aztán jött 2005, amikor Hernádi Gyula író „Föld körüli pályára állt” és ennyi volt, már nem igazán nevettünk. A halál halála című 1992-es könyve, mely a „hosszú- és örök élet titkáról” szól persze még mindezek előtt íródott, amikor még minden szépnek és jónak tűnt, hiszen egy neuro-szimuláció részeiként mindannyian Hernádi Gyula író fejében léteztünk csupán.

Az „örök élet” titka
A halál halála című kötet zanzájaként, minden tiszteletem ellenére egyelőre csak annyit írhatok, hogy Hernádi Gyula lubickolt a tudástúltengésből fakadó tudatlanságban. Ugyanakkor arra is felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét, hogy a bölcs író nagyon is tudatában volt ennek, sőt, pont arra akarta felhívni a figyelmet, amire a Biblia is oktat: tudománnyal nem fogható fel minden. Mi még az íróval együtt azt is tegyük hozzá, hogy a tudomány, az emberi tudás főleg olyan kardinális témákban nem ad egyértelmű és megnyugtató választ, mint, hogy az „örök élet” illetve a „halál legyőzése”. Ez utóbbi egyben máris a Hernádi-féle A halál halála című kötet alap paradoxona, melyről maga a szerző gondoskodik.

Gyula bácsinak nem lett igaza
A megoldás után kutatva, elég komisz olvasóként az utolsó oldalra lapoznunk, ahogy butus fürkészek, a krimiket a végén kezdik, mondván nem tudják kivárni a végigolvasást, hogy „végül is ki ölte meg Mr Smith-t”. Nos, az ominózus utolsó oldalon Gyula bácsi a következőkkel zárja a könyvet: „A kiválasztott és alkalmazott terápiák napokban mért hatásszámát jelölje meg, és a megjelölteket adja össze! Így kap egy napösszeget. Ezt az időtartamot adja hozzá az előbbiekben kiszámított prognosztizált halál időpontjához. Az én esetemben: …4098 nappal hosszabbíthatom meg az életemet, azaz 2040. július 31-ig majd 114 évet élek.”
Az már sajnos irodalomtörténeti adat, hogy Gyula bácsinak nem lett igaza fenti jóslata szerint, hiszen hetvenkilenc évet élt, bár szerintem, ezt is pontosan tudta. A halál halála című kötet, hasonlóan a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című Jancsóval közös filmben közöltekkel, ugyancsak az elkerülhetetlen végnek mutatott fityisznek számít.

Kúrák és módszerek

Mert bár Hernádi könyvében alaposan végigveszi, hogy mit is jelent anatómiai szempontból az agy öregedése, hogy mik is az idős ember szellemi teljesítőképességének határai, hogy egyáltalán betegség-e az öregség, illetve arról is komoly fejtegetésekbe bonyolódik, hogy gerontológia aktuális állása szerint, melyek a biológiai kor letagadhatatlan nyomai. De aztán kapunk egy jókora flash-t korábban már megtapasztalt fantáziájából és több szempontból is körbejárja az öregedés megállítását, de legalábbis lassítását célzó kúrák, módszerek egész tárházát. Szó esik többek között az embert sanyargató összes halálos kórról, az emberi testet sorvasztó nyavalyákról, de e fejezet mellett számos, a fentebb sorolt betegségeket leküzdeni képes eljárásról, gyógymódról, megelőzést célzó módszerről is hosszan listáz. Mágia, prognosztika, terápiák és hatások sorakoznak a nagy fantaszta írógépe billentyűinek leütése nyomán és lassan megnyugszunk, igen, a homo ludens, a játékos ember ismét egy nagyot szórakozott.