Balázs Elemér annak idején egy jó ötlettől vezérelve kitalált egy zenekart, majd összehozta hozzá a legjobb embereket, utána más nem volt hátra, mint az egyedi, nagyszerű, a magyar jazzéletbe új színt hozó zene megalkotása, és immár azon kapjuk magunkat, hogy tizenöt éve hódít a Balázs Elemér Group. A zene megvolt, már csak szöveget kellett írni, hogy kiderüljön, mi is ez a csoda, milyen titkos rugók mozognak a háttérben. Hogy ez kiderüljön, ahhoz nem árt, ha mindenki szépen elolvassa Somogyvári Péter romantikus címet kapott, Örök szerelem című könyvét a Balázs Elemér Group tizenöt évéről.

A kezdet kezdete
A történet 2000-ben kezdődött, amikor Balázs Elemér a fejébe vette, hogy létrehoz egy zenekart, méghozzá a saját nevével fémjelzett groupot. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy minden úgy ment, mint a karikacsapás. „Egy régi és nagy álmom valósult meg azzal, hogy 2000-ben megalapítottam a zenekart. Nem gondoltam, hogy ezzel olyan zenei utakat nyitunk meg, mellyel ennyi embernek tudunk örömet szerezni.” Véli Balázs Elemér, míg az első koncertet felidézve megtudjuk, hogy „Az első buli, a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő Ezres klubban volt 2000-ben. Itt hatan voltunk, mert Andris (Dés András, a szerk.) nem tudott eljönni. Rengeteg koncerten túl voltam már, de ott úgy izgultam, mint még soha.”

Jazzhatárok
Álljunk meg egy pillanatra. Ha valaki kellően nyomon követi a magyarországi jazz alakulását, feltűnhet számára, hogy egyre több fesztivált szerveznek a jazz köré, gasztronómiai kívánalmakkal téve vonzóvá a sokáig egy szűk közönséget érdeklő műfajt. Ezzel nincs semmi gond, kivéve, amikor már azt érezzük, kezd felhígulni az egész, és a bor és étel köretek mellé a zenei hozzáadás is egy egynyári piknik háttérhangulatát idézi, mi több, nem a zene iránti elköteleződés, sokkal inkább az üzleti érdekek húzódnak meg mögötte. Ilyenkor jó, ha a segítségünkre sietnek olyan zenészek, mint Balázs Elemér és csapata, akik a helyére teszik a jazzről való elképzelést és pontos irányt mutatnak. Akik valóban jazz-zenét játszanak, akik valóban jazz-zenészek. Ezért is gondolom, hogy nagy jelentőséggel bír a könyv megjelenése, szükség volt rá. A zene az kell, a jó zenészekről való ismeret az fontos.
Balázs Elemér, ha valaki látta már a dobok mögött, annak nem kell bemutatnom, micsoda fergeteges játékot művel, formázza meg minden egyes mozdulatával a zenét, vonja a saját hatalma alá, több mint dobolás, több mint játék, a zene tiszta nyelvének ki- és átfordítása: varázslat, kifinomult csoda.

Ne vedd magad komolyan!
A könyvben megismerjük a művész mögött rejlő hétköznapi embert, aki, mindenki máshoz hasonlóan, küzdelmek és lemondások árán, dilemmákon át valósította meg a terveit. Balázs Elemér emberi arcát mutatja, hogy minderről fenntartások nélkül mer beszélni, emellett lelkesedését sem rejti el. Lakatos Pecek Krisztiánról mondja: „Ilyen tehetségű bőgőssel nem nagyon találkozni. Sokan nem tudják, hogy mindent tud a bőgőn. Nem csak a jazz és a swing megy neki. Ha kell, két hangot játszik órákig, precízen és kristálytisztán. Imádom Krisztiánt!”
A könyvben megszólalnak a Balázs Elemér Grouphoz kötődő személyek, amiből a pályájuk alakulása és a grouphoz való viszonyuk is kiderül. Szakcsi Lakatos Béla, Dés László, Dés András, Babos Gyula, Kőszegi Imre, Maloschik Róbert és még sokan mások beszélnek a könyvben. Juhász Gábor gitárostól például a következő, szentenciózus kijelentés hangzik el: „Nagyon fontos szó a szabadság, életem egyik mozgatórugója. Ezért is lettem jazz-zenész.” Megint csak Balázs Elemért idézném. „Maga a swing az egyik legbonyolultabb ritmusképlet. Itt mind a négy végtagoddal négyfajta dolgot csinálsz. Nem beszélve az improvizációkról, komoly dallamkörökre rögtönözni nagyon nehéz, ezt a klasszikus zenészek is elismerik.”
A szövegek előtt humoros, az iróniát nem megspóroló életrajzi szövegeket olvashatunk. És akinek a könyv végére elege van a sok betűből, az sem csalódik, a kötethez jár egy CD is, hogy mindenki kielégíttessék. Balázs Elemér Group, tizenöt év, még kétszer ennyit!