Nem is olyan rég még méltatlanul elfeledett kisprózai alkotásait dicsértük e hasábokon, most azonban egyik fő művéről, a Lolita című regényről teszünk rövid említést. Vladimir Nabokov, az orosz származású amerikai író ezen 1955-ben készített alkotásával forgatta fel fenekestül a korabeli világirodalmat és persze azon belül is többségében konzervatív Amerikát. A kiátkozott, vérforraló, gyalázatos, pornográf és még ki tudja mi mindennel megbélyegzett Lolita természetesen klasszikus darab lett.

A végzet előjele
2013-as MTI-s hír: „Erőszakos kampány zajlik egy ideje Szentpéterváron Vlagyimir Nabokov, a Lolita című világhírű regény már rég elhunyt szerzője ellen. A regény egy felnőtt férfi szenvedélyes vonzalmát meséli el egy tizenkét éves lány iránt. A Nabokov-ellenes kampány azóta zajlik fokozott erőkkel, hogy az elmúlt évben törvényt hoztak, amely alapján szigorúan büntetik a homoszexualitás és a pedofília propagandáját.”
Ez is mutatja, hogy Nabokov valahol nagyon is darázsfészekbe nyúlt, amikor megírta az íróságában léha, érzékiségében túlpörgött férfi történetét, aki éppen, hogy bakfis mostohalányába lesz olthatatlanul szerelmes, és akivel mindvégig a végzet előjelével bíró kapcsolatba bonyolódik.
Jó kérdés persze, hogy Nabokov 1955-ben Amerikában megírt műve mi módon verheti ki a biztosítékot a mű születése és nem kis kálváriája után hatvan évvel később? Nos, úgy tűnik, hogy míg bizonyos helyeken, társadalmakban, államközösségekben a liberalizmussal feloldott műértés vált elfogadottabbá a liliomtiprás témakörében, addig egyes országokban erről a valóságos bűnözők, elkövetők mellett a képzeletbeli liliomtiprók ellen is fellépnek.

A sors és a perverz
Vladimir Nabokov nem isteníti hőseit, sem a perverz vágyaktól gyötört Humbert Humbert-et, sem pedig a nimfa kora ellenére nagyon is kéjvágyó Lolitát, hanem az általánosan elfogadott erkölcsi normákat betartók számára ad betekintést ebbe a perverz pokolba. Humbert egy lecsúszott, de valamelyest pénzzel rendelkező író, aki ihlet és munka híján tiblábol, amikor megismeri Charlotte Haze-t, a vonzó ám, lelkileg instabil nőszemélyt. Kapcsolatuk akkor válik Humbert számára egyértelművé, amikor Charlotte bemutatja neki Dolorest, a lányát. A 40-es évei végén járó züllött író egy csapásra beleszeret a tizenkét éves lányba, aki incselkedve ingerli a férfit.
A sors a perverznek kedvez, amikor Charlotte egy balesetben meghal, így Humbert lesz Dolores, alias Lolita gyámja. Az ekkorra már kialakult szerelmi viszony ezt követően válik a szélviharnál is nagyobb sebességűvé, s hogy Lolitával, a nimfával minél több időt tölthessen a környezetben élő emberek gyanúja nélkül, Humbert úgy dönt, hogy nem maradnak Charlotte házában, hanem keresztül-kasul átutazzák Dolores-szel Amerikát. A tébolyító szerelmi viszony így számtalan helyszínen kap újabb és újabb ihletet, mígnem a párocskára lecsap egy másik perverz, aki ugyancsak szemet vet a tizenkét éves lányra. Humbert ekkor döbben rá, hogy szerelmi bűneikért úgy kell felelnie, ahogy még csak nem is gondolta.

Művész és polgár
Nabokov prózájának kiindulópontja, hogy az éppen hogy tinédzser korba lépő cserfes lányka és az idősödő, nihilista író érzelmi kapcsolata mégis csak tökéletes. Tehát valójában pont úgy tálalja a két egymáshoz nem illő ember szerelmi drámáját, mintha elválaszthatatlanságuk bűnpecsétjét nem viselnék magukon.  Ebbe a természetellenes természetességbe aztán minden belefér, ahogy sorra járják az útszéli moteleket, a kisvárosi szállodákat, mint képeslapok leporellói peregnek előttük és előttünk, olvasók előtt az erkölcsiségében és gazdagságában álmodó, magabiztos Amerika folytonosan színesedő mindennapjai.
A széplelkek figyelmébe ajánlom az Árkádia Kiadó 1987-es első publikáláshoz írt fülszövegének részletét: „Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.”