Most kicsit csalok. Nem egy olyan könyvről írok, amit már sikerült elolvasnom, hanem egy olyanról, amit nagyon szeretnék! Annyi helyre szívesen elutazna az ember, de sajnos ritkán van lehetőségünk világkörüli utakon részt venni, főleg nem eldugott kis törzseket meglátogatni. Valaki azonban volt olyan szerencsés, hogy ezt megtehette, és egy csodálatos leírásokkal gazdagított fotóalbumot állított össze végeredményképp. Ez az ember Jimmy Nelson, a könyv pedig, „Before They Pass Away”, azaz „Mielőtt végleg eltűnnek”.

Nelson 2009-ben kezdte el utazását, amely három évig tartott. Ellátogatott a dél-amerikai esőerdőkbe, Szibériába, Afrikába, sőt még az indonéz szigetvilágot is felkereste. A több kontinenst érintő körutazás alatt Nelson és csapata közel harmincöt olyan törzzsel foglalkozott, amely mind a mai napig igyekszik tradicionális életmódja szerint élni, ami azonban a globalizálódó világban egyre nehezebb.  Csodálatos képeit egy klasszikus, régi fényképezőgéppel készítette. A portrék mellett a természetben készített fotók is gyönyörűek.

A különböző csoportok őrzik hagyományaikat, de ezt ne úgy képzeljük el minden esetben, hogy fogalmuk sincs a körülöttük zajló eseményekről, vagy technikai újításokról, jól mutatja ezt, hogy sok képen feltűnnek például napszemüvegek, vagy digitális órák is a modellek kezén.  

Főszerepben a már említett fényképek vannak, azonban minden egység egy a törzshöz és a vidékhez fűzött bevezetővel indul. A kedvcsináló internetes kiadásban az egyes fényképek mellett az adott népcsoport életmódjáról szóló információkat találhatunk. Nem rég a Survival International, egy törzseket védő világszervezet, éles kritikával illette a művet, miszerint nem a történelmi valóságot fejezi ki sokszor, és csak a fényképész kénye-kedve szerint beállított alkotásokról van szó.

Survival International azt is hozzátette: a bennszülöttek elsősorban a nagyobb hatalmakkal folytatott harcok miatt vannak eltűnőben és nem csak a globalizált világ létrejötte miatt.  Nelson a kritikára úgy válaszolt, hogy valóban sok esetben a saját ízlése szerint formálta a kompozíciókat, de az is célja volt, hogy ezeket az embereket büszkén és ne elnyomott menekülő csoportként mutassa be. Ne felejtsük el, hogy egy művész szemszögéből nézzük most mi is a képeken szereplő embereket, de hozzá tudunk jutni az album egy példányához, ne sajnáljuk az időt és lapozzuk végig bátran.