Generációk nőttek és nőnek fel az Ördög jobb és a bal keze két legendás főhősének, Terence Hillnek és Bud Spencernek a filmjein. Még talán ma is sokan akarunk egyikükre-másikukra hasonlítani, ám a híres karakterektől messze állnak megformálóik. Különösen a kékszemű Mario Girotti – ez is kiderül nemrég megjelent önéletrajzi kötetéből.

 Visszahúzódó legenda
Félénk és szerény – egyik barátja így jellemezte Mario Girottit, vagyis Terence Hillt, akinek életét filmjein kívül nemigen ismerhették meg a rajongók. Nehéz is elhinni, hogy a hatvanas, hetvenes években világsztárként kezelt olasz legenda visszahúzódó lenne, hiszen az általa megformált karakterek nem éppen ezt sugallják. Ulf Lüdeke közelmúltban megjelent fekete-fehér és színes fotókkal illusztrált könyvéből azonban ez derül ki. Az önéletrajzi kötetnek köszönhetően jobban megismerhetjük sokak kedvenc párosának egyik felét, a világhírű színész pályája mellett ugyanis bemutatja magánéletét, világlátását is.

Véletlen találkozás
Terence Hill filmvásznon kívüli életéből valóban nem sokat tudhattunk meg a könyv megjelenéséig.
Mario Girotti Velencében született 1939-ben olasz apa és német anya gyermekeként, és ahogyan az ő élete, úgy szülei találkozásai is igazán kalandosan kezdődött. Szülei ugyanis egy vonaton ismerkedtek meg miután az egyik kupéban egy férfi elkezdte zaklatni a Mario édesanyját, akit végül édesapja védett meg az erőszakoskodótól. A véletlen találkozásból aztán szerelem, házasság és családalapítás lett.
Terence Hill kisgyerekként a második világháború alatt a Drezda melletti Lommatzschban élt családjával, majd tizenkét éves korában tértek vissza Olaszországba, ahol édesanyja hatására kóstolt bele a színészetbe. Ekkor fedezte fel Dino Risi, olasz filmrendező, aki végül elindította a pályán és ezt követően már tizenkilenc éves koráig több tucat filmben szerepelt. A félig olasz, félig német származása aztán nagy előnyt jelentett pályafutásában, hiszen hol Németországban, hol Olaszországban forgatott.

A Bud Spencer – Terence Hill duó
1964-től kezdődően óriási lendületet vett karrierje, köszönhetően a Németországban Karl May regényeiből készült filmeknek. Aztán egészen 1967-ig kellett várni, míg végül létrejött a generációk életét meghatározó páros, Bud Spencer – Terence Hill duó. A kettős találkozása a véletlen vagy a szerencse, esetleg a sors műve, ugyanis teljességgel váratlanul kerültek egy filmbe Carlo Pedersolival. Onnantól kezdve aztán nem volt megállás, melynek eredményeit gyakorlatilag minden héten láthatjuk – szerencsére – a különböző csatornákon. Szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne műsoron az Ördög jobb és a bal keze, a Kincs, ami nincs, A nincs kettő négy nélkül, a Bűnvadászok vagy egyéb más közös klasszikus filmjük.
Összesen tizennyolc közös moziban szerepelt a legendás duó, melyekről természetesen egyéni karrierje mellett szintén számos kulisszatitkot megtudhatunk a kötetből. A könyvből ráadásul valóban kiderül, hogy Terence Hill a karrierje során kiosztott rengeteg pofon ellenére bizony félénk és szerény…