Egyre több könyv letétele után érzem úgy, hogy nem tudok semmit. Olvasok, majd körbenézek, és azt mondom: miért nem láttam én ezt eddig? Legutóbbi könyvem pedig csak rátett egy lapáttal felnőttes letargiámra. Mert hol vannak már a biztonságot nyújtó, mindent tudó, tudatlan teenager pillanataim? És akinek ilyen soha nem volt? Milyen menedék létezhet azok számára, akiket saját arroganciájuk és igazságuk biztos tudata soha nem támogatott? Szembe tudnak nézni a világgal és annak kihívásaival – avagy ők lesznek a tökéletes szolgák? Egy úré, kormányé, vallásé…

Szekták
Hogy bebizonyítsam, nem csak légből kapva filozofálok, elmesélem, hogy legutóbb megismerkedtem a Krédó Egyház mindennapjaival. Ahol az eleve elrendeltetés kézzel foghatóbb, mint bármi más, hiszen már a születés előtt eldőlt: az elsőszülöttek örökölnek, házasodnak, a többiek külvilági munkások lesznek. Név nélküli takarítók, engedelmes szolgák… mert ezt parancsolták nekik szüleik. És így mindenki boldog. Volt. Aztán eljött a Megtérés pillanata. Az elsőszülöttek az FBI nyomozás elől menekülve tömeges öngyilkosságot követtek el. És a külvilágba kiküldött munkások? Számukra is aktualizálódott a „B” terv, és talán annyit elég is mondanom, hogy egy évtized leforgása alatt már csak Másodszülött Branson volt életben közülük. Ő az egyetlen, a Túlélő. A szerző pedig Chuck Palahniuk.
Sötétség – ezzel tudnám jellemezni a könyv első felét. Olyan kiszámított módon csonkították meg ezeknek a fiataloknak a lelkét, ahogyan el sem tudtam volna képzelni. És ne áltassuk magunkat! Egy ilyen szekta bármikor megvásárolhatja a házunk melletti eladó birtokot. Hiszen keresztények… mi baj lehet? És új földjükön belekezdenek áldott munkájukba, amely a biblia bemagolásából, a nemi élettől való elrettentéstől, rokoni házasságkötésektől és kizsákmányolható rabszolgák neveléséből fog állni. Hát nem csodálatos?

Próféták

De amint az első, szabályt hozó Vének meghalnak, a következő generáció már szabad lesz, nem? Talán addig kell csak kibírniuk? Hiszen onnantól kezdve már senki sem kényszeríti rájuk az életnek e rendjét. Ám, ha fel is merül, hogy ne kövessék eleik parancsait, a hatalom új birtokosai számára sokkal csábítóbb a már kitaposott utat járni. Még, ha az a nagyon közeli halálba is fog torkollni.

Úgy látszik, a szabadságnak is van nyomása.
Hősünk azonban egyre csak odázza a Vének öngyilkosságának utánzását. Miért? Na, nem elvi indokból, vagy gyávaságból! Egyszerűen csak valaki biztosította számára, hogy továbbra sem kell döntenie az élete felől… Felbukkant egy ügynök, aki kérdés nélkül, parancsolva sztárt és vallási vezetőt csinált belőle. Csinált, mert ennek is meg van a maga módszere. Hisz talán mi is észrevettük, hogy a feszületek Jézusai valahogy a több napos kínzás után is tökéletesek. Izmosak, méltóságteljesek és mégis gyengéd tekintetűek: követni valók. Készüljünk hát fel! Ha eddig a sötétséget tettük magunkévá az olvasás során, most már az undort fogjuk. Jöjjön a nagy átváltozás! Hiszen az új messiást, a Mészárlás túlélőjét csak akkor lesznek hajlandóak követni a tömegek, ha a csípője és a válla mérete között legalább hetven centi különbség van. Szteroid, műtétek, gyógyszerek, paróka… és az emberek máris imádják. Közös imádság, tv-show, önéletrajz, könyvek. Nem hibázhat és nem is hibázik. Profik segítik minden lépését.
De, gondolom, ez sem újdonság, Mohamednek társai, Jézusnak apostolai voltak, a 21. századi prófétáknak már stábunk van.

Rajongók
Hogyan vehetett részt ebben a színjátékban nyugodt lelkiismerettel a második Branson fiú? Hiszen szerepéhez az is hozzátartozott, hogy mindent a szövegírói találtak ki, mert ők tudják, hogy a közvélemény mire harap… ez viszont nem sokszor volt összhangban az igazsággal. Ennyire gyűlölte volna egyházát? Nem, sőt! De el kell fogadnunk, hogy az olyan ember számára, akiből kiölték az emberekhez való kötődést, magát a megváltást jelenti az, ha valaki feltétel nélkül szereti, ráadásul azzal a bizonyossággal fogadhatja el ezt, hogy tőle nem várnak el hasonlót. Rajongók. Milliónyi. Ez pedig már azt a férfit is megrészegíti, aki soha nem akart birtokolni semmit. Vajon új korunk prófétái a politikusok, színészek és sportolók hogyan éreznek ezügyben?

Ha pedig már a kultusz meggyökeresedett, mi szükség van egy szimbolikus vezetőre? Aki, lehetséges, hogy a végül fel fog ébredni az ügynök által „kábultságnak” hitt apátiából, és hülyeségeket mondva le fogja rombolni azt, amit felépítettek köré? Igen, már csak a nagy, nyilvánosság előtti kilépő hiányzik, hogy az imádat örökké tartson. Halál? Minden bizonnyal. Más által? A szabad akarat hirtelen milyen csábítónak látszik! Önámítás? Hiszen a Branson fiú (habár nagy utat bejárva), de mégis visszatért krédós gyökereihez – egy Ausztrália felé tartó gépen ül, egyedül, várva, hogy az utolsó hajtómű is felmondja a szolgálatot.

Ki győzött?