Kettős szerepben
Az olvasóban nyilván felmerül a kérdés: ismeri- e bárki is Willi Münzenberg nevét? Azét a férfiét, akinek holttestét 1940 őszén találták meg egy franciaországi erdőben? 1940. október 22-én Grenoble közelében, nem messze egy apró falucskától két vadász kutyái egy kis farakás által rejtett borzalmas halomra leltek. Az öreg tölgy tövében egyenes derékkel egy ember foszladozó teste ült. A férfi már hosszú ideje halott volt úgy tűnt felakaszthatták...
Titkos ügynökök és „társutasok”
Münzenberg a két világháború közötti időszak jellegzetes alakja volt: baloldali értelmiségi, az 1920-as évek elejétől szívós munkával építette ki s állította a sztálini politika szolgálatába azt a hálózatot, amely a „kulturális fronton” volt hivatva igazolni és népszerűsíteni a Szovjetuniót és Sztálin totalitárius rendszerét.
Titkos ügynökök és „társutasok” népesítik be Stephen Koch könyvének lapjait, köztük nagynevű értelmiségiek, mint Ernst Hemingway, André Gide, John Dos Passos. Az ő rokonszenvük megnyerésére, világhírüknek a szovjet célok szolgálatba állítására szerződött az ügynökhálózat, amelynek világszerte olyan tagjai voltak, mint Noel Field, Alger Hiss, Kim Philby, Theodore Maly alias Mály Tivadar, Otto Katz vagy a hírhedt „cambridge-i csoport” tagjai.
A kötetből megrázó kép rajzolódik ki a modern európai kultúráról. Koch állítása szerint a huszadik század számtalan kultúrhérosza, akiknek többségére ma is úgy emlékezünk, mint a modern gondolkodás, a felvilágosult szellem, a haladó eszmék képviselőire, nos, ők többnyire a Komintern szolgálatában álltak. Igaz, nem feltétlenül tudtak róla…
Bertold Brecht Otto Katz-cal arról beszélgetett egy alkalommal, hogy Sztálin sok ártatlant végeztet ki. Brcht megjegyezte: „Minél ártatlanabbak, annál inkább megérdemlik, hogy főbe lőjék őket."
H.G. Wells kedvese és Makszim Gorkij szeretője nem volt más, mint Budberg bárónő, akit kifejezetten arra képzett ki az NKVD, hogy nyugati értelmiségiek felett szerezzen befolyást. Ugyanúgy, ahogyan Romain Rolland, illetve Louis Aragon felesége is szovjet ügynök volt.
A szuperkém halála
Münzenberg, és így Sztálin befolyását egy magyar csoport erősítette, olyan emberekkel, mint Mály Tivadar, Gibárti Lajos – és, hogy egy ismertebb alak is legyen a képben – Gerő Ernő.
Vegyük, csak úgy találomra kiragadva, Mály Tivadar „esetét”. A temesvári születési piarista szeminarista, a harmincas évek egyik legsikeresebb szovjet szuperkéme volt. 1937 júniusában hívják vissza Moszkvába. Saját bevallása szerint pontosan tudta, hogy ha visszatér, „trockista kémként” kivégzik, mégis emellett döntött, mondván, „ha nem megyek vissza, még a végén tényleg elhiszik, hogy német kém vagyok”.
Kollaboráló értelmiség
Az utóbbi években egyre tágabbra nyíltak a titkos archívumok kapui, s az újonnan hozzáférhető adatok árnyaltabbá tették, dokumentumokkal támasztották alá a korábbi sejtéseket.
Koch könyvének anyagát a 80-as 90-es évek fordulóján gyűjtötte, jelentős részben Oral History módszerét alkalmazva, beszélgetéseket rögzített a korszak még élő szereplőivel és azok rokonaival.
Vaskos könyv, nehéz olvasmány – a Kódex Könyváruházban találtam rá – ám ha belemerülünk, szinte kézzelfoghatóan, plasztikusan idézi fel ezt a köznapi ember számára megfejthetetlen szövevényes, ugyanakkor rettenetes világot.
Elgondolkodtató, hogy Grenoble-i erőben felakasztott Münzenberg milyen nagy hatással volt Európára. Tevékenysége mai napig meghatározza a nyugati elit jelentős részének értékvilágát. A modernitásról, a marxizmus-leninizmusról, a kommunizmusról, a szocializmusról, illetve úgy általában is a baloldali, talán mostanában pontosabb azt mondani, a baloldali-liberális eszmékről még ma is Münzenberg, a Komintern és mögöttük Sztálin elvárásainak megfelelően gondolkozik a mainstream Európa. Koch maga sem tud elfogulatlan maradni. Elképesztő megértést tanúsít a Szovjetunióval kollaboráló értelmiség irányában…
Koch, Stephen: Kettős szerepben: Az értelmiség elcsábítása. Bp.: XX. század Intézet, 2000.
Titkos ügynökök és „társutasok”
Münzenberg a két világháború közötti időszak jellegzetes alakja volt: baloldali értelmiségi, az 1920-as évek elejétől szívós munkával építette ki s állította a sztálini politika szolgálatába azt a hálózatot, amely a „kulturális fronton” volt hivatva igazolni és népszerűsíteni a Szovjetuniót és Sztálin totalitárius rendszerét.
Titkos ügynökök és „társutasok” népesítik be Stephen Koch könyvének lapjait, köztük nagynevű értelmiségiek, mint Ernst Hemingway, André Gide, John Dos Passos. Az ő rokonszenvük megnyerésére, világhírüknek a szovjet célok szolgálatba állítására szerződött az ügynökhálózat, amelynek világszerte olyan tagjai voltak, mint Noel Field, Alger Hiss, Kim Philby, Theodore Maly alias Mály Tivadar, Otto Katz vagy a hírhedt „cambridge-i csoport” tagjai.
A kötetből megrázó kép rajzolódik ki a modern európai kultúráról. Koch állítása szerint a huszadik század számtalan kultúrhérosza, akiknek többségére ma is úgy emlékezünk, mint a modern gondolkodás, a felvilágosult szellem, a haladó eszmék képviselőire, nos, ők többnyire a Komintern szolgálatában álltak. Igaz, nem feltétlenül tudtak róla…
Bertold Brecht Otto Katz-cal arról beszélgetett egy alkalommal, hogy Sztálin sok ártatlant végeztet ki. Brcht megjegyezte: „Minél ártatlanabbak, annál inkább megérdemlik, hogy főbe lőjék őket."
H.G. Wells kedvese és Makszim Gorkij szeretője nem volt más, mint Budberg bárónő, akit kifejezetten arra képzett ki az NKVD, hogy nyugati értelmiségiek felett szerezzen befolyást. Ugyanúgy, ahogyan Romain Rolland, illetve Louis Aragon felesége is szovjet ügynök volt.
A szuperkém halála
Münzenberg, és így Sztálin befolyását egy magyar csoport erősítette, olyan emberekkel, mint Mály Tivadar, Gibárti Lajos – és, hogy egy ismertebb alak is legyen a képben – Gerő Ernő.
Vegyük, csak úgy találomra kiragadva, Mály Tivadar „esetét”. A temesvári születési piarista szeminarista, a harmincas évek egyik legsikeresebb szovjet szuperkéme volt. 1937 júniusában hívják vissza Moszkvába. Saját bevallása szerint pontosan tudta, hogy ha visszatér, „trockista kémként” kivégzik, mégis emellett döntött, mondván, „ha nem megyek vissza, még a végén tényleg elhiszik, hogy német kém vagyok”.
Aztán… Aztán Moszkvában néhány unalmas hónapon át íróasztali munkát végzett. Olvasgatta az Izvesztyiját. Kibámult az ablakon a Dzerzsinszkij térre, a hatalmas szoborra, amelyet barátja és mentora, a CSEKA megalapítója, tiszteletére emeltek. Theodor Maly Feliksz szobrát bámulva ült, s várta, hogy csatlakozhasson a halottakhoz. Nem kellett sokáig várnia. Egy szép reggel már senki sem ült az asztalánál. Soha senki sem látta többé…
Kollaboráló értelmiség
Az utóbbi években egyre tágabbra nyíltak a titkos archívumok kapui, s az újonnan hozzáférhető adatok árnyaltabbá tették, dokumentumokkal támasztották alá a korábbi sejtéseket.
Koch könyvének anyagát a 80-as 90-es évek fordulóján gyűjtötte, jelentős részben Oral History módszerét alkalmazva, beszélgetéseket rögzített a korszak még élő szereplőivel és azok rokonaival.
Vaskos könyv, nehéz olvasmány – a Kódex Könyváruházban találtam rá – ám ha belemerülünk, szinte kézzelfoghatóan, plasztikusan idézi fel ezt a köznapi ember számára megfejthetetlen szövevényes, ugyanakkor rettenetes világot.
Elgondolkodtató, hogy Grenoble-i erőben felakasztott Münzenberg milyen nagy hatással volt Európára. Tevékenysége mai napig meghatározza a nyugati elit jelentős részének értékvilágát. A modernitásról, a marxizmus-leninizmusról, a kommunizmusról, a szocializmusról, illetve úgy általában is a baloldali, talán mostanában pontosabb azt mondani, a baloldali-liberális eszmékről még ma is Münzenberg, a Komintern és mögöttük Sztálin elvárásainak megfelelően gondolkozik a mainstream Európa. Koch maga sem tud elfogulatlan maradni. Elképesztő megértést tanúsít a Szovjetunióval kollaboráló értelmiség irányában…
Koch, Stephen: Kettős szerepben: Az értelmiség elcsábítása. Bp.: XX. század Intézet, 2000.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból