Az olvasás iránti érdeklődés visszaszorulása már nem pusztán pedagógiai vagy kulturális probléma, hanem társadalompolitikai kérdés – erre jutott az a brit parlamenti oktatási bizottság, amely a gyermekek szabadidős olvasásának helyzetét vizsgálta. A bizottság a jelenlegi Olvasás Nemzeti Éve helyett egy Olvasás Nemzeti Évtizedének elindítását javasolja, mert megítélése szerint a fiatalok olvasási szokásainak romlását csak hosszú távú, összehangolt programmal lehet megfordítani. 

Összetett probléma

A vizsgálat egyik legfontosabb következtetése, hogy a visszaesés nem valamiféle elkerülhetetlen generációs változás. A jelentés szerint a helyzetet politikai döntések, széttöredezett intézményi rendszerek és egyenlőtlen hozzáférés alakították ki. A képernyők és a közösségi média természetesen fontos szerepet játszanak: a gyerekek és fiatalok szabadidejének egyre nagyobb részét foglalja le a TikTok, a Netflix, a videojátékok és más digitális tartalom. Az egyik meghallgatott tanár szerint a diákok lényegében azt kérdezik: „minek olvasnánk a könyvet, ha ott van a TikTok, a Netflix vagy a film?” 

A bizottság ugyanakkor óv attól, hogy mindent a képernyőkre fogjunk. Anglia ugyanis nemzetközi összehasonlításban is jelentősen lemaradt az olvasás terén, ezért a problémának más okai is vannak. A megélhetési költségek emelkedése, a családok megváltozott élet- és munkakörülményei, a könyvtárakhoz való egyenlőtlen hozzáférés, valamint az iskolai tantervek túlterheltsége egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb idő és lehetőség jut az örömszerző olvasásra. Különösen fontos megállapítás, hogy a fiúknál már gyermekkorban kialakulhat az olvasás „nőies jellege”: a jelentés szerint a lányok nagyobb eséllyel kapnak könyvet ajándékba, illetve gyakrabban viszik őket könyvtárba, miközben kevés a férfi tanár és a férfi olvasói példakép. 

Mit javasolnak?

A legnagyobb horderejű ajánlás a Nemzeti Olvasási Garancia bevezetése. Ennek az lenne a célja, hogy minden gyermek – társadalmi helyzetétől függetlenül – születésétől 18 éves koráig rendszeresen hozzáférjen könyvekhez, történetekhez és közös olvasási élményekhez. A bizottság szerint az olvasásnak a mindennapi élet részévé kell válnia, nem pedig kizárólag az iskolai teljesítmény egyik eszközévé. 

Ehhez kapcsolódik a könyvtári infrastruktúra megerősítése. A brit kormány korábban azt vállalta, hogy minden általános iskolában lesz könyvtár; a bizottság ezt a kötelezettséget a középiskolákra is kiterjesztené. Emellett visszaállítaná a 2010 óta elvesztett állami támogatásokat a közkönyvtárak számára, és támogatja azt a javaslatot is, hogy a gyerekek már születésükkor automatikusan könyvtári olvasójegyet kapjanak. 

Figyelemre méltó felvetés az is, hogy a jelentés nem a digitális olvasást akarja szembeállítani az olvasással általában, hanem hangsúlyozza a hagyományos könyvek sajátos értékét. A bizottság széles értelemben kívánja meghatározni az olvasást, ugyanakkor azt szeretné, ha a gyerekek továbbra is találkoznának nyomtatott könyvekkel. Az indoklás szerint a hosszabb, összetettebb hagyományos szövegeknek olyan nyelvi és kognitív előnyeik lehetnek, amelyek más médiumokból nem pótolhatók. 

A jelentés az iskolai irodalomoktatás megújítását is sürgeti. Különösen az angol irodalmi érettségihez kapcsolódó elvárásokat tartja túl szűknek és kevéssé sokszínűnek, az alsóbb évfolyamokon pedig a korai olvasást inkább az öröm és az olvasás iránti érdeklődés felkeltésére kellene építeni, nem pusztán az iskolára való felkészítésre és a fonetikai készségek elsajátítására. 

Külön figyelmet kérnek a sajátos nevelési igényű, különösen diszlexiával élő gyermekek is. A bizottság szerint ez a csoport az eddigi Olvasás Nemzeti Évében nem kapott megfelelő figyelmet. 

Nem egyszerűen könyveket kell adni a gyerekek kezébe

A brit vizsgálat legfontosabb tanulsága talán az, hogy az olvasóvá nevelés nem egyetlen program, kampány vagy iskolai tantárgy feladata. Család, iskola, könyvtár és állam együtt alakítja azt a kulturális környezetet, amelyben a gyermek számára természetes vagy éppen idegen tevékenységgé válik a könyvolvasás.

Ezért lehet jelentős az „Olvasás Nemzeti Évtizede” gondolata is. Egyetlen év alatt legfeljebb figyelmet lehet kelteni; olvasási kultúrát azonban évek alatt lehet teremteni. A brit bizottság szerint a cél nem egyszerűen az, hogy a gyerekek jobban olvassanak, hanem hogy újra felfedezzék az olvasás örömét. A jelentés így tulajdonképpen egy kulturális szemléletváltást sürget: az olvasást nem elsősorban teljesítményként, hanem életformaként és közös kulturális élményként kellene kezelni.