A könyvtárak hagyományosan a tudás megőrzésének helyei. Vannak azonban pillanatok, amikor ennél többet jelentenek: kulturális állásfoglalássá válnak. Ilyen vállalkozás a világhírű brit–albán énekesnő, Dua Lipa új kezdeményezése is, aki Portugáliában megnyitotta a Manifesto Library nevű állandó gyűjteményt, amely kizárólag olyan műveket mutat be, amelyeket valahol a világon betiltottak, cenzúráztak vagy politikai, vallási, illetve társadalmi okokból megpróbáltak eltüntetni az olvasók elől.

A helyszín önmagában is szimbolikus. A gyűjtemény a portói Livraria Lello történelmi könyvesboltban kapott otthont, amelyet sokan a világ egyik legszebb könyvesboltjaként tartanak számon. A projekt a BABELL – City of Books nemzetközi könyvfesztivál részeként indult útjára, de nem időszakos kiállításként, hanem állandó kulturális térként működik tovább.

A Manifesto Library nem egyszerűen száz könyv gyűjteménye. Inkább emlékmű azoknak a történeteknek, amelyeket különböző korszakok hatalmai veszélyesnek ítéltek.

A történelem során a könyvégetések és tiltólisták ritkán szóltak kizárólag az irodalomról. Valójában mindig az emlékezet, az identitás és a gondolkodás szabadságának ellenőrzéséről szóltak.

Dua Lipa ezt a gondolatot fogalmazta meg akkor is, amikor a könyvtár megnyitásakor kijelentette: amikor létrehozta Service95 Book Clubját, olyan közösséget szeretett volna teremteni, amely minden olvasó és szerző számára nyitott. Mint fogalmazott, az olvasás közelebb hozza egymáshoz az embereket, ám nem mindenki érdekelt ebben. A könyvtár ezért olyan műveknek állít emléket, amelyek kérdéseket tesznek fel – vagy amelyeket éppen ezért kérdőjeleztek meg.

A válogatásban olyan szerzők szerepelnek, mint Margaret Atwood, Salman Rushdie, Olga Tokarczuk vagy Reginald Dwayne Betts. Közös bennük, hogy műveik különböző országokban politikai, vallási, erkölcsi vagy társadalmi indokokra hivatkozva kerültek tiltólistára, esetenként szerzőik személyesen is üldöztetést szenvedtek el.

A kezdeményezés különös aktualitását az adja, hogy a könyvcenzúra korántsem a múlt emléke. Az elmúlt években világszerte egyre több országban kerültek ismét viták kereszttüzébe könyvek, legyen szó történelmi emlékezetről, kisebbségekről, nemi identitásról vagy politikai rendszerek kritikájáról. Egyes helyeken könyveket vesznek le iskolai polcokról, máshol könyvtárak állományát szűrik, megint máshol szerzőket ér retorzió műveik miatt. A digitális korszak tehát korántsem szüntette meg a cenzúrát – legfeljebb új formákat adott neki.

Éppen ezért beszédes, hogy Dua Lipa nem új könyveket akart bemutatni, hanem azokat, amelyek valamilyen okból veszélyessé váltak a hatalom szemében.

Sokan talán meglepődnek azon, hogy egy világsztár ennyire tudatosan épít kapcsolatot az irodalommal. Pedig Dua Lipa évek óta működteti a Service95 kulturális platformot és könyvklubot, ahol kortárs szerzőkkel készít beszélgetéseket, olvasmányokat ajánl, és rendszeresen foglalkozik társadalmi kérdésekkel is. A Manifesto Library ennek a munkának a fizikai folytatása lett.

Ez a szerepvállalás túlmutat a hírességek megszokott könyvajánlóin. A könyvtár létrehozása azt üzeni, hogy az olvasás nem pusztán szórakozás vagy művelődés, hanem a demokratikus kultúra egyik alapvető gyakorlata.

A Manifesto Library talán legfontosabb kérdése nem az, hogy mely könyveket tiltották be valaha. Hanem az, hogy miért.

A történelem tanúsága szerint a betiltott könyvek között ugyanúgy találunk politikai szatírákat, történelmi regényeket, gyermekkönyveket vagy éppen klasszikusokat. Ami összeköti őket, az nem valamiféle közös ideológia, hanem az, hogy képesek voltak gondolkodásra ösztönözni olvasóikat.

Éppen ezért a portói könyvtár valójában nem a tiltott könyvekről szól.

Hanem az olvasás szabadságáról. És talán ez a 21. század egyik legfontosabb kulturális üzenete: a könyvek nem attól veszélyesek, hogy válaszokat adnak, hanem attól, hogy kérdéseket tesznek fel.