A skótföldi Topshambe kalauzoljuk olvasóinkat, nemzetközi könyvfesztiválokat bemutató sorozatunk mostani részében, ahol augusztus 10-én tartották meg az antikvár könyvek vásárát Provincial Booksellers Fairs Association könyvkereskedői szervezet keretei között, ahogy erről a keretrendszerről korábban már hírt adtunk. 

Ha másért nem, de a város ősi, kelta kortól számított épített örökségéért, emlékhelyeiért érdemes elmenni Topshambe. A település oly sok szép látnivalója mellett – a római birodalom, a kelták majd az itt lakó szászok is bőven hagytak nyomot a városkán, nem is akármilyet – évente többször is megtartják itt a főleg antikvár, illetve ritkaságokat középpontba állító fesztivált. Ahogy a netlexikonban olvassuk: a korábban jelentős tengeri kikötőváros ma építészete, tájai és a gázló- és vonulómadarak természetvédelmi területeihez való közelsége miatt érdekes, de a jelen is izgalmas turizmus szempontjából, hiszen a város minden korábbi korszakát felidézi épületeiben, impozáns teljes szerkezetében, melynek köszönhetően 2021-ben a Sunday Times országos napilap Topshamot „az egyik legjobb lakóhelynek” nevezte. 

Nem bírom megállni, hogy ez esetben ne éljek a skót viccek alapját jelentő, a büszke, öntudatos skótokat jellemző smucigság vádjával, miszerint a Topsham-i könyvvásárról igencsak spórolósan tettek közzé információkat. Amennyit mégis odabiggyesztettek, az voltaképpen elég is. Így írnak magukról: „A Topsham Könyvvásár Topsham kellemes történelmi kikötővárosában található, és jelenleg Devon megye egyetlen PBFA könyvvására. Évente háromszor rendezik meg – idén áprilisban, augusztusban és novemberben –, és rendszeresen szép számú kereskedőt vonz, akik megtöltik a Matthews Hallt.” Mint ugyancsak ebben a szűkös kis infocsomagocskában található, az augusztus 10-ei rendezvényen használt, ritka és antikvár könyvek, efemerák, térképek és nyomatok teljes választéka volt a kínálás tárgya, melyeket alapvetően a megszállott gyűjtőknek szántak. A komfortról is csupán egy sort véstek oda, mégpedig ezt: „Ebéd, harapnivalók, tea, kávé és üdítők kaphatók.”

Ahogy lassan, de biztosan kezdjük megérezni a skótok humorérzékének zamatát, talán már fel sem kapjuk a fejünket arra, hogy néhány tucat darab erejéig láthatunk honlapjukon a résztvevő kereskedők által ajánlott könyvkülönlegességet, fotóval, adatokkal, leírással, illetve a vásári kiállítók listájáról is elégséges információkat adtak közre az említett felületen. A rendezők külön részben taglalták, hogy kik voltak a könyvvásár kiemelt szereplői, így például Brian Trapp dél-devoni régiségkereskedő, aki gyermekkönyvek eredeti illusztrációira specializálódott. 

Ennek a könyvfesztiválnak nincs külön honlapja, az a Provincial Booksellers Fairs Association fő site-jának egyik alrovataként funkcionál, ahogy már írtam, elég „skót” módon, szűkre szabva az infókat. Ez sajnálatosan vonatkozik a könyvvásáron esetleg készült fotókra, melyek hiánya az említett alrovaton és világháló további részeiben is éktelenkedő űrként tátong. Persze ez nem egy széles nagyközönséget érintő könyves parádé, hanem a megszállott bibliofilek ünnepe, ennek megfelelően a fentieket kínálják évről-évre az érdeklődőknek. Ezek az információk voltaképpen elegendőek ahhoz, hogy aki Topshambe látogat az antikvár és gyűjtői darabokért, az mindent tudjon, amit kell: helyszín, időpont, szállás és étkezési lehetőségek, könyvvásári kínálat. Amit hiányolok, az a minden könyvfesztiválon immár megszokott kísérőprogramok, például koncertek, előadások, workshopok, ilyesmik.

Viszont a honlapon találtam egy valóban kedves és valóban skót viccet: 10 fontért ingyenes belépőt lehet vásárolni a topshami könyvvásárokra. Hát nem megéri?