Vidák Zsolt színnel és élettel teli, hihetetlen műgonddal felépített, lüktető városképei, mókás figurái és jellegzetes karakterei sokak számára ismerősek lehetnek. Hiszen a neves grafikus rajzaival számos különböző helyen találkozhattunk: bélyegeken, magazinok és könyvek oldalain, Red Bull dobozokon vagy akár egy „szerethetőre” festett, lenyűgöző budapesti tűzfalon.

Az idén kilencedik alkalommal átadott HUBBY Gyerekkönyv Díjat illusztráció kategóriában Street of Budapest című albumával Vidák Zsolt nyerte el. 

– Korábban úgy tudom, nem illusztráltál kifejezetten gyerekeknek szóló könyveket. Hogyan talált meg ez a felkérés a Lampion (gyerekkönyv) Kiadótól?

– Készült már egy általam illusztrált gyerekkönyv: Víg Balázs Todó kitálal az oviról című könyve. De ez most egy hosszabb folyamat eredménye volt. Balázs Eszter, a Lampion könyvek főszerkesztője ugyanis éveken át kitartóan győzködött egy a Streets of Budapest típusú könyv elkészítésével. Ez túl nagy falatnak tűnt akkor nekem, ezért nehezen vágtam bele. Időközben viszont elkészült egy Budapestet bemutató rendkívül összetett képem, This is my Budapest címmel és mindketten arra gondoltunk, hogy ezt felhasználva tulajdonképpen el lehetne készíteni a régóta vágyott könyvet. Rengeteget kellett még dolgoznom a képen ahhoz, hogy böngésző születhessen belőle. Balázs Eszter nagyon sokat segített ötletekkel, és ő volt az, aki nem hagyta elhalni a tervet.
– Milyen városrészeket, köztereket barangolhatunk be a Böngészőn keresztül?

– A könyv alapja tehát a This is my Budapest című képem, amely Budapest általam fontosnak vélt nevezetességeit és a jellegzetes pezsgő nagyvárosi életet lüktető színességgel jeleníti meg. A Lánchíd, a Budai vár, a Keleti pályaudvar, a Hősök tere, az imádott Szépművészeti Múzeumom ahol pár évig dolgoztam grafikusként, a csodálatos Városliget és rengeteg, összesen 28 nevezetesség szerepel a képen úgy, hogy geológiailag közel hasonló elhelyezkedésűek legyenek, mint a valóságban. Ezt a képet járja be az olvasó a könyv lapjain egy elszökött papagáj után kutatva. 

Az előlapon és a hátlapon is látható a teljes kép, láttatva azt, hogy tulajdonképpen ez az a terület, amin végighaladunk oldalanként. Illetve a hátlapon is megjelenik fekete-fehérben, színesen kiemelve Budapest nevezetességeit.

– Dunaújvárosi vagy, mostanra – úgy tűnik – a kedvenc témád mégis Budapest lett. Mióta élsz a fővárosban, és mit jelent neked?

– Most, hogy utánaszámolok, közel annyi ideje lakom itt, mint Dunaújvárosban, kb. 25 éve, ennyi idő alatt az otthonommá vált ez a gyönyörű város. A kezdetektől nagyon inspirált Budapest építészete, rengeteg korábbi munkámban foglalkozok számomra meghatározó, ikonikus épületekkel. A Budapest kép megalkotásakor is egy ilyen összefoglalás volt a célom.Rengeteget sétálok, biciklizek az utcákon és imádom a város hangulatát, tagoltságát, stílusbeli változatosságát. Nem szokványos az az adottság, hogy egy fővárosnak van nagy folyója hidakkal, hegyei, ahonnan lenézhet az ember az összképre, a lenyűgöző, karakteres, igencsak változatos épületekre, romos és új építésű, minden megtalálható itt. Budapest ezért izgalmas számomra, de szerintem a legtöbb ember számára is az. 

– Hogyan fedezted fel magadnak a városképet, mint műfajt?

– Első város rajzom akkor született, amikor Brémában tanultam Erasmus ösztöndíjjal. Életem egyik legszebb időszaka volt ez. Az egyetemi könyvtár ablakából remek kilátás nyílt az ottani kikötőre hajókkal, rakodó darukkal, raktárépületekkel. Ezt a kikötőt rajzoltam meg egy 10 fekvő oldalból álló folytatólagos panoráma képre. Később diplomamunka után kezdtem el városképeket készíteni. Először csak Budapest hangulatát visszatükröző, képzeletbeli tereket rajzoltam, házakkal, forgalommal, járókelőkkel. Később elkezdtem konkrét épületeket megrajzolni, mint pl. Bakáts téri templom. Majd egyre összetettebb, nagyszabásúbb képeket készítettem, rengeteg járókelővel, zsúfolt forgalommal, melyeken sokszor hónapokig dolgoztam. Ilyenek például az Anker palota, a Keleti pályaudvar című képeim. Ez a részletgazdagság végül a Magyar Posta megbízására készített Európát ábrázoló, rendkívül aprólékos és összetett bélyeg kisív tervezésemben teljesedett ki. Minden országból legalább egy nevezetesség szerepel a képen. Ez a bélyeg kisívem elnyerte 2017-ben a Világ Legjobb Bélyege díjat.  Évekkel később elkészítettem a már régóta tervben lévő Budapest képemet.

– Miről mesélnek az alkotásaid? Mit szeretnél elsősorban megmutatni ezeken a bámulatos városképeken keresztül? A humort, a különöset, ami elrejtőzik a szokványos mögött, az embereket, akik belakják a tereket?

– Mindig keresem munkáimban az izgalmas kompozíciós lehetőségeket, kicsavart, abszurd perspektívákat. Városképeimnél legtöbbször úgynevezett madárperspektívából ábrázolok. Ez eleve érdekes látványt nyújt, mert az utcán járva ilyen nézőpontból nemigen szemlélhetjük az épületeket. Szívesen rajzolok a képeimbe embereket, számomra fontos alkotókat, tudósokat, hírességeket és a kis történeteket hozok létre általuk. Legtöbbször én is szerepelek a képeken cameo-ként kis családommal. De sokszor feltűnik Alfred Hitchcock is a munkáimban utalva arra, hogy a filmjei elején ő is mindig megjelent mellékszereplőként néhány másodpercre. Mindamellett imádom Hitchcock filmjeit.

– Eredeti végzettséged szerint épületgépész-mérnök vagy, ezt követte a MOME –n szerzett grafikus diplomád. A mérnök-látásod mennyiben fedezhető fel a rajzaidon?

– Büszke vagyok rá, hogy van egy mérnöki diplomám is. Nagyon sokat segít az épületek ábrázolásában. Felülnézeti képekhez rengeteg vázlatot készítek fotók alapján ahhoz, hogy kitalálhassam, hogyan nézhet ki felülről az adott épület. Nem csak a tetőszerkezet, de az ablakok, díszítőelemek, stb. A google earth is segít ebben, de ott nagy összemosódások vannak és nekem kell kreatívnak lennem, hogy kitaláljam az adott részleteket.

– Háromszor választottak be a világ 200 legjobb illusztrátora közé, 2017-ben pedig elnyerted a Világ Legjobb Bélyege tervezőjének címét. Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

– Büszke vagyok a Pilvakeres együttműködésből létrejött munkáimra, közülük is főként a Red Bull energia italos dobozon megjelenő Petőfi Sándor illusztrációmra, ghettó blasterrel a vállán.

A Keleti pályaudvaros képem is nagyon közel áll a szívemhez, ezt Alex Buono amerikai rendező felkérésére készítettem a Russian doll című sorozathoz emlékül a stáb tagjai számára. Később újra megkeresett egy hasonló felkéréssel a Based on a true story című sorozat kapcsán, melyben olyan színészek játszottak mint Kaley Cuoco, Tom Bateman.

 – Min dolgozol jelenleg? Van-e kilátásban valamilyen könyves-terved?

– Mostanában olyan képeket készítek amelyeken a hangsúly az embereken van, természetesen groteszk alakokkal vicces szituációkkal, rengeteg apró részlettel.

Párhuzamosan dolgozom egy új Budapest témájú képen is. És tervben van egy újabb könyv, de a téma még titok.

Képek forrása