Magyar kódexeket bemutató sorozatunkban ezúttal egy 16. századi, ferences rendi eredetű írásműre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Mostani cikkünkből többek között az is kiderül, hogy kódex néven többféle formátum létezik, ezúttal például levelekről beszélünk, amikor kódexet mondunk.

A világról, a testről és az ördögről

„18 levél terjedelmű, 1500-1525-ből származó, másolt, ferences eredetű, magyar nyelvű kézirat.” Ezt olvashatjuk a Magyar Katolikus Lexikonban (MRL), ahol arról is tájékoztatást kapunk, hogy a Bod-kódex tartalma szerint részben az ember három fő ellenségéről, a világról, a testről és az ördögről, illetve a halálról szól. Hogy a dolog még misztikusabb legyen, eláruljuk, hogy a MRL szerint ebben a kódexekben dialógusok írott változatai is olvashatók, melyek egy angyal, egy ördög és egy kárhozott lélek között bonyolódnak. Tematikáját, merész tartalmát tekintve persze így akár Dante Alighieri is lehetne a szerző, ha csak nem lenne az a fránya pár száz év eltérés a talján drámaíró és a most tárgyalt kódex között. 

Húgaim

A Bod-kódexről azt is tudni kell, hogy annak párja a Sándor-kódex, az Országos Széchenyi Könyvtár nyelvemlékekkel foglalkozó internetes felületén is ekként kínálják az érdeklődőknek, illetve a digitális változat pdf borítóján is ez olvasható. A könyvet az ELTE Egyetemi Könyvtára őrzi Budapesten, ahová térben viszonylag rövid, ugyanakkor időben hosszú út vezetett. Erről az útról azonban viszonylag keveset lehet kimazsolázni az idézett oldalakról. A már ismertetteken túl annyi bizonyos, hogy az említett 18 levelet (melyek összesége maga a kódex) egyetlen férfi írta, aki minden valószínűség szerint egy ferences szerzetes volt, és akinek ezt a munkáját teljes egészében tartalmazza az úgynevezett Lobkowicz-kódex. A kutatók számára nem volt nagy feladvány annak megállapítása, hogy a ferences rendi szerzetes férfiú a női szerzeteseknek írta meg művét, mivel minden egyes levélben a „Húgaim” megszólítással indít. 

Kép forrása

A Bod-kódex sorsa

A nyelvemlekek.oszk.hu oldalon található magyarázatban így fogalmaznak a szerkesztők: „A kötet két traktátust tartalmaz. Az első „Embernek három fő ellenségéről” (világ, test, ördög), a második pedig „Az halálról” szól. Az első értekezés szövegegységeinek konkrét latin forrása ismeretlen, ám szerzője felhasználhatta Barlám és Jozafát legendáját, Világbíró Sándor mondáját, a Speculum Humanae Salvationist, Temesvári Pelbárt sermóit stb. A példák egy része más nyelvemlékkódexekben is szerepel. A második traktátus a vetélkedésirodalomba, illetve az ars moriendi műfajba tagolódik.” A 16. századi keletkezés utáni időszak fordulatairól alig valami tudható a Bod-kódex sorsának alakulásáról, csupán annyi, hogy a szerzetesrend, illetve a pozsonyi klarissza nővérek feloszlatása után került a budapesti Egyetemi Könyvtárba, ahol a mai napig is van. A hálás és érdeklődő utókor gondoskodásáról még annyit elárult az OSZK szakmai honlapja, hogy a kötetet „jelenlegi formájában Toldy Ferenc köttette be 1847 körül, s ő nevezte el Bod Péterről, a 18. században élt református lelkész–irodalomtörténészről.”