Norman Mailer a New Jersey állambeli Long Branchben született egy középosztálybeli zsidó családban. New York Brooklyn negyedében nőtt fel. A törekvő fiú még tízéves sem volt, amikor 250 oldalas sci-fi regényt írt, tizenhat évesen már a Harvard Egyetem hallgatója volt, nem sokkal később pedig fődíjat nyert egy magazin ifjúsági regénypályázatán. Bár diplomáját repüléstechnikai mérnökként szerezte, egy percig sem volt kétséges, hogy hivatásos íróként szerez hírnevet magának.

A második világháború utolsó szakaszában, 1944-ben bevonult, másfél évig a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, katonai pályafutását Japánban szakácsként fejezte be. Leszerelése után a párizsi Sorbonne-on tanult tovább. A hadseregben szerzett élményei ihlették az 1948-ban megjelent Meztelenek és holtak című regényét, amelyet minden idők egyik legjobb háborús regényeként tartanak számon. A japán megszállók kiűzésének története a csendes-óceáni szigetről a militarizmus embertelenségét, a háború értelmetlenségét rajzolja meg. Az antieposznak nincsenek hősei, mindenki pótolható, ágyútöltelék, nyersanyag a nagy katonai gépezetben. A regény hatvankét hetet töltött a New York Times sikerlistájának élén, alig huszonöt éves íróját pedig a csúcsra röpítette.

Mailer Hollywoodban folytatta pályafutását, de kiábrándult a filmiparból, és szélsőséges politikai nézetek vonzásába került. Következő két regénye a politikai boszorkányüldözéseiről elhíresült McCarthy-korszak feszültséggel teli légkörét ábrázolja, de az 1951-es Barbár part és az 1955-ben publikált Szarvaspark a kritikusok, valamint az olvasók tetszését sem nyerte el. 

Az ötvenes évek második felében felkavaró írásokat tett közzé szexről, kábítószerről, a faji kérdésről, erőszakról. 1955-ben két írótársával együtt megalapította a Village Voice című folyóiratot, az első amerikai alternatív hetilapot, két évvel később nagy vihart kavart A fehér néger című esszéje, amely az amerikai faji feszültségek és a beatnemzedék elidegenedése között vont párhuzamot.

Az 1960-as években írt társadalmi, polgárjogi kérdésekről, háborúellenes mozgalmakról, a megerősödő ellenkultúráról és a szexuális forradalomról. A politika, a szex és az erőszak témáját vegyítette Amerikai álom című, 1965-ben napvilágot látott regényében. Próbálkozott az innovatív újságírás új formáival is, a kor izgalmas politikai eseményeit a regényírás eszközeit és a meggyőző személyes érvelést ötvözte. 

A hatvanas évek második felében részt vett a vietnami háború ellen szervezett tüntetéseken a Pentagon előtt, és le is tartóztatták. Élményeit és tapasztalatait Az éjszaka hadai című írásában összegezte, amelyért 1969-ben Pulitzer-díjat kapott. 1973-ban megírta Marilyn Monroe életrajzát, amely csaknem akkora példányszámban kelt el, mint a Meztelenek és holtak.

A hetvenes évek közepén számos kritikus gondolta úgy, hogy csillaga leáldozott, ő azonban A hóhér dala című regényével rájuk cáfolt. Ahogy korábban a regényírás eszközeit használta az újságírásban, most újságírói fogásokhoz fordult, hogy bemutassa az 1977-ben kivégzett kétszeres gyilkos, Gary Gilmore életét, könyvéért 1980-ban újabb Pulitzer-díjat nyert. 

Feldolgozta a két nehézsúlyú bokszlegenda, Muhammad Ali és George Foreman összecsapását, a női emancipáció kérdéseit taglaló A szex rabja című írásával a feministák haragját vívta ki. A film világába is visszatért, 1984-ben A kemény fickók nem táncolnak című thrilleréből saját maga rendezett filmet. 1992-ben több mint ezeroldalas regényt publikált a CIA történetéről. Anyaggyűjtés közben addig ismeretlen dokumentumokat talált Kennedy elnök gyilkosáról, Lee Harvey Oswaldról, és ennek alapján írta meg az Oswald meséit.

Norman Mailer meglehetősen provokatív jelenség volt, aki kritikusait és olvasóit is gyakran feldühítette. Magánélete is tele volt feszültségekkel, hatszor nősült és tíz gyermeke volt. A drogok, az alkohol és az erőszak iránti vonzódása majdnem tragikus fordulatot vett, amikor 1960-ban egy partin megkéselte akkori feleségét; szerencséjére az asszony túlélte, nem emelt vádat ellene, de a válópert benyújtotta.

1969-ben elindult a New York-i polgármester-választáson, de már kampányszlogenje (No More Bullshit) szalonképtelennek és kinyomtathatatlannak bizonyult. Programjában szerepelt az autók kitiltása Manhattanből, továbbá az, hogy a város alakuljon az 51. szövetségi állammá. Szinte mindenkit gyűlölt a hatóságoktól a homoszexuálisokig, valószínűleg még saját magát is. A nőkről alkotott nézetei enyhén szólva sem nevezhetők lovagiasnak, már az 1960-as években "Amerika elasszonyosodásáról" panaszkodott, számtalan feministát magára haragítva hangoztatta, hogy az abortusz és a születésszabályozás esküdt ellensége. 1980-ban nagy vihart kavart, hogy kijárta egy elítélt, irodalmi hajlamokkal rendelkező gyilkos szabadon bocsátását, aki nem sokkal később újra gyilkolt.

Utolsó könyve, a Várkastély a vadonban Adolf Hitler gyermekkoráról szól, és egy évig szerepelt a New York Times bestseller-listáján. A folytatásra készült, amikor 2007. november 10-én veseelégtelenségben meghalt. (MTVA Sajtóarchívum)