Hasek Prágában született 1883. április 30-án. Apját, aki középiskolai tanár volt, tizenhárom évesen veszítette el, belehalt az alkoholizmusába. Hogy családját megóvja az elszegényedéstől, fiatalon munkába állt: banktisztviselőként kereste volna kenyerét, de a munkahelyén ritkán mutatkozott, ezért elbocsátották. Már 17 éves korától jelentek meg szatirikus írásai, publicisztikából, majd irodalomból próbált megélni, bár egy ideig kutyakereskedéssel is megpróbálkozott. Bejárta a Monarchiát, Bajorországot és a Balkán tájait, Prágába visszatérve a bohémvilág ismert alakja lett.

Újságírói ténykedése során anarchista kiadványokat szerkesztett, 105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, támadva az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit. 1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt elnevezéssel provokatív álszervezetet alakított, amely a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és hasonló kérdések rendezését követelte. A pártkasszába befolyt pénzt kocsmázásra fordította, kocsmai incidensei miatt többször megjárta a rendőrségi fogdákat, itt szerzett tapasztalatait írásaiban hasznosította.

Az első világháború alatt, 1915-ben behívták a Monarchia hadseregébe, ahonnan gyorsan átszökött az oroszokhoz. Először a cári csapatok oldalán harcoló csehszlovák légióhoz csatlakozott, majd átállt a bolsevikokhoz. Kommunista propagandaanyagokat írt, orosz, lengyel, magyar, német és francia nyelvtudása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett, kiadta az első burját nyelvű folyóiratot, végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának helyettes parancsnoka lett.

1920-ban orosz feleséggel az oldalán tért vissza Prágába, miközben még az elsővel, Jarmila Mayerovával kötött házasságát sem bontották fel. Prágában nemkívánatos személynek - hazaárulónak és bigámistának - tartották, műveinek nem talált kiadót. Hamar visszasüllyedt önpusztító, bohém életmódjába, beteg szívével bajlódva, kórosan elhízva vonult vissza a dél-csehországi Lipnice faluba, hogy nekilásson élete főműve, a Svejk, avagy Egy derék katona kalandjai a világháborúban című könyve megírásának.

A szeretetre méltó, együgyű Svejk alakja 1912-ben, a Svejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyvében bukkant fel először, de világhíressé az I. világháború után megjelent regény tette. A Svejk a német fordítások révén szerezte világhírét, magyarul Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először, azóta már több tucat nyelvre fordították le. Hőse, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, ostoba-e vagy csak zseniálisan tetteti, bölcs-e vagy bohóc, tudatos anarchista forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban. A megalkuvást vagy a túlélést testesíti-e meg? Svejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmazkodik, sorsa azonban kiszámíthatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folyamatosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, türelmesen viseli megpróbáltatásait, sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását.

A regényt Josef Lada illusztrálta, ő teremtette meg Svejk hasekosan esendő, köpcös figuráját, alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, sokszor éppen túlteljesítésével bizonyította a Monarchia és hadserege képtelen voltát. 

A Hasek által teremtett, népmesei hőssé vált katona élettörténetének utolsó fejezeteit a 39 éves író már a halálos ágyán diktálta, de művét befejezni nem tudta, 1923. január 3-án Lipnicében meghalt.

Hasek legjobb barátja, a kiváló cseh író, Karel Vanek regénytrilógiában folytatta Svejk történetét, hogy milyen kalandok vártak még a derék katonára az orosz fronton, a hadifogságban, és a forradalom idején. A mű magyarul is megjelent. (MTVA Sajtóarchívum)