A Bombayben született Rushdie családjában a vagyon és a kultúra szerencsésen keveredett: apai nagyapja urdu költő, apja Cambridge-ben végzett üzletember volt. Így érthető, hogy nagy gondot és nem kevés pénzt fordítottak Ahmed Salman neveltetésére, s bár a szülők hívő muszlimok voltak, gyerekeik liberális szellemben cseperedtek. Rushdie 1961-től az előkelő angliai Rugby Schoolban tanult, majd 1965-től a cambridge-i King's College-ban hallgatott történelmet. A diploma megszerzése után visszatért Pakisztánban élő szüleihez, de a cenzúra miatt végül Anglia mellett döntött, ahol volt színész és reklámszövegíró is.

1975-ben jelent meg Grímusz című regénye, amelyben - akár a későbbi Rushdie-művekben - mesterien keverednek a mese, a fantasztikum, a mitológia elemei és a humor. Ennek ellenére nem keltette fel sem az olvasók, sem a kritikusok figyelmét, az igazi áttörést csak következő regénye, az 1981-es Az éjfél gyermekei hozta meg számára. A cím az India függetlenné válása után, 1947. augusztus 15-e első órájában született 1001 gyermekre utal, akik közül kilencéves korára csak 580 maradt életben. A páratlanul gazdagon hömpölygő művet a modern India allegóriájának tekintik, és sokan Rushdie legjobb regényének is tartják. 

Az éjfél gyermekeivel elnyerte érte a rangos Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. Nem mellesleg, Indiában a Nehru-Gandhi-dinasztia elleni támadásnak tekintették a regényt, Indira Gandhi perrel is megfenyegette az írót. A műből Deepa Mehta rendezésében 2012-ben készült film, a Srí Lankán zajló forgatást nagy titkolódzás övezte, elsősorban a vallási konfliktusok elkerülése miatt.

Művészete, mágikus realista regényei már ekkor megosztották a közönséget, de a Sátáni versek páratlanul heves fogadtatására senki nem számított. Az apokrif Korán-részleteket kiinduló motívumul választó, hamisítatlan Rushdie-próza 1988-as megjelenése után szinte azonnal tömeges felháborodást váltott ki az iszlám világban. A könyvet az indiai kormány betiltotta, több helyen nyilvánosan is elégették, és muszlimok ezrei rendeztek ellene tiltakozó tüntetéseket. 1989. február 14-én Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője istenkáromlás és az iszlám vallás megsértése miatt olyan fatvát hirdetett az író ellen, amelyben felszólította a világ muszlimjait Rushdie kivégzésére, valamint fejére vérdíjat is kitűztek. 

Az író a Scotland Yard védelme alatt rejtőzködött Angliában, állandóan váltogatva lakhelyét, s hosszú évekig nem is nagyon mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az indulatok annak ellenére sem csillapodtak, hogy 1990-ben egy tanulmányában bocsánatot kért: a regény japán fordítóját megölték, az olasz fordító és a norvég kiadó ellen pedig merényletet kíséreltek meg. A fatva a mai napig érvényben van.

A 2000 óta New Yorkban élő író a kényszerű rejtőzködés ideje alatt sem pihent, sorra jelentek meg esszéi, kritikái, és a regényírással sem hagyott fel. A Sátáni versek után, 1990-ben meseregénnyel jelentkezett, a Hárun és a mesék tengere az Ezeregyéjszaka világát idézi. 1994-ben Kelet, nyugat címmel novelláit, majd egy évre rá A mór utolsó sóhaja című regényét adta közre. Ezt 1999-ben az amerikai rockzene Indiára gyakorolt hatását feldolgozó Talpa alatt a föld című regénye követte, 2001-ben látott napvilágot a Fúriadüh című regénye, amelyben új otthona, New York nyüzsgő, tarka, lüktető élete elevenedik meg.

A kritikák szerint második legjobb regénye, a 2005-ös Sálimár bohóc a pakisztáni-indiai konfliktusról szól. A történelem és a mese páratlan keveréke A firenzei varázslónő című regénye. 2012-ben publikálta Joseph Anton című önéletrajzi művét, amelynek címe Rushdie kedvenc íróinak, Conradnak és Csehovnak a keresztnevére, valamint az írónak a bujkálás alatt használt nevére utal. 2015-ös műve, a Két év nyolc hónap és huszonnyolc éjszaka a vallási fanatizmussal foglalkozik, a 2017-es Golden ház című regényében az Egyesült Államok politikai kultúrájáról ír. Legutóbbi regénye, a 2019-ben publikált Quichotte egyfajta Don Quijote-parafrázis, egyszerre szórakoztató és kiábrándító utazás korunk egyre szürreálisabb világában.

2008-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte az írót, akinek munkásságát számos más rangos irodalmi díjjal és kitüntetéssel ismerték el: 1998-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként megkapta a Budapest Nagydíjat; 2008-ban elnyerte a Best of Booker díjat; 2014-ben a Hans Christian Andersen Irodalmi Díjat; valamint a brit PEN Pinter Díjat. 

Több társadalmi és nemzetközi irodalmi szervezet tudhatja tagjai közt, 2004-2006-ban az Amerikai PEN Club elnöke is volt. 2022-ben II. Erzsébet az irodalomért tett szolgálataiért a brit becsületrend, az Order of the Companions of Honour tagjává avatta, amivel igen előkelő társaságba került: az V. György király által 1917-ben alapított brit becsületrendnek a mindenkori uralkodóval együtt legfeljebb 65 tagja lehet.

Az író négyszer nősült, legutóbbi házassága, Padma Lakshmi indiai modell-színésznővel 2007-ben ért véget, ezt követően egy ideig a nála harmincnégy évvel fiatalabb Riya Sen indiai színésznő volt a párja. (MTVA Sajtóarchívum)