2022-ben, halálának négyszázadik évfordulóján egész Franciaországban megemlékeznek Molière-ről. A mozik vásznain, színházak deszkáin újra megelevenednek leghíresebb darabjai. Versailles-ban − ahol XIV. Lajos megrendelésére először adták elő színműveit − ez év január 15-től április 17-ig reprezentatív kiállításon mutatták be életét és munkásságát, korabeli kiadványok, jelmezek, fényképek, festmények segítségével. Március 3. és november 30. között Budapesten, az Uránia filmszínház magyar felirattal mutatja be A képzelt beteg, a Tartuffe, A fösvény, Az úrhatnám polgár és a Mizantróp színházi előadását a Comédie Française-ből.

Az alábbiakban a két Jean-Baptiste, Jean-Baptiste Poquelin (írói nevén Molière) és Jean-Baptiste Lully együttműködéséről, barátságáról és viszálykodásáról lesz szó. 

Kép forrása

Kotnyelesek sikere

Molière XIV. Lajos udvarában ismerte meg a nála tíz évvel fiatalabb, olasz Giovanni Battista di Lullit, francia nevén Jean-Baptiste Lullyt. Az 1660-as években a művészetek iránt fogékony király rendszeresen fellépett balett-táncosként. Molière hamar elnyerte az uralkodó kegyeit, csakúgy, mint a tehetséges hegedűs és táncos Lully. Molière és Lully első közös művét, a Kotnyelesek (Les Fâcheux) című balett-vígjátékot 1661-ben mutatták be Vaux-le-Vicomte kastélyának kertjében. A kastély tulajdonosa, az akkor pénzügyminiszter Nicolas Fouquet volt. Augusztus 17-én XIV. Lajos hatszáz kísérővel érkezik a Kotnyelesek előadására. A fogadtatás minden képzeletet felülmúlóan fényűző. Szökőkút, tűzijáték, több mint ezer főre megterített asztalok várják a vendégeket. A királyt feldühíti a fényűzés. Maga a kastély felépítése olyan összegekbe kerülhetett, ami eleve gyanússá tette a pénzügyminisztert. Amikor a király Párizsba visszatért, a vele utazó Ausztriai Annának mondta: „Ah, madame, est-ce que nous ne ferons pas rendre gorge à tous ces gens-là?” A „rendre gorge” kifejezés két jelentésű. Egyrészt arra mondják, amikor valamilyen túlzás hányingerkeltő, másrészt arra, hogy vissza kell követelni egy jogtalan úton megszerzett vagyont. A király valószínűleg mindkét jelentésre gondolt, de a megfogalmazás alapján főleg az utóbbira, amit az is mutat, hogy még abban az évben utasítást adott Fouquet letartóztatására, és a pénzügyminisztert állami pénzek hűtlen kezelése miatt életfogytig tartó fogházra ítélték.

De térjünk vissza a Kotnyelesek előadására. A Molière által írt mű zeneszerzője Pierre Beauchamps, aki kitűnő táncos is volt. Lullynek ebben a darabban még csak kevés szerep jutott, egy rövid tánc zenéjét szerezte. A balett-vígjáték Lysandre nevű szereplőjét maga Molière alakította, ő táncolt és énekelt.

Zárójelben jegyezzük meg, hogy a darabnak magyar vonatkozásai is vannak. A legkorábbi, úgynevezett „kastélyelőadásokat” a történelmi Magyarország területén, a Nyitra megyei Holics kastélyában rendezték meg. 1746. augusztus 22-én a császári család jelenlétében a kastélyban szolgáló lotharingiai lakájok francia nyelven adták elő Molière Kotnyelesek című darabját.

A Kotnyelesek zenéje elveszett. Mintegy kétszázötven évvel első bemutatása után Bronislava Nijinska, orosz táncos és koreográfus, a híres balett-táncos Vaclav Fomics Nyizsinszkij nővére egy új változatát alkotja meg Molière művének. A darab külön érdekessége, hogy a díszleteket és a kosztümöket a francia kubista festő, Georges Braque tervezte.

Kép forrása

Pokoli tempó

A Kotnyelesek után 1664-ben a Kénytelen házasság (Le Mariage forcé) című egyfelvonásos komédia volt a következő együttműködés Molière és Lully között. A gazdag Sganarelle feleségül akarja venni a fiatal Dorinát, aki természetesen mást szeret, így adott a vígjáték közönségének szórakozása. Ehhez járul a zenekari és vokális nyitány, duók és triók, no meg a sok táncbetét.

A darabot a MÜPA 2022. március 13-án műsorára tűzte a Le Concert Spirituel, a Les Malins Plaisirs színtársulata és a L’Eventail Tánctársulat közös produkciójában. A karnagy Hervé Niquet volt.

Molière és Lully csaknem egy évtizeden át dolgoztak együtt XIV. Lajos támogatásával, aki rövid, egy hónapos, sőt egy hetes határidőket szabott ki. Az 1665-ben írt A szerelem mint orvos (L'Amour médecin) előszavában írta Molière: „Ez csak egy tervezet, egy rögtönzés, amit a király szórakoztatásnak szánt. Ez volt a legsürgősebb mű, amit az uralkodó megrendelt; és ha azt mondom, hogy öt nap alatt lett javasolva, megírva, megtanulva és bemutatva, csak az igazat mondom.”

A két zseni pokoli tempóban dolgozott. Hihetetlen energiáról tettek tanúságot. Ráadásul mindketten állandóan jelen voltak a színpadon is. Például a Gömböc úr (Monsieur de Pourceaugnac) 1669-es premierjén, Chambord-ban Lully hol a zenekari árokban, zenészei között, hol a színpadon egy olasz zenész szerepében tüsténkedett. A két Jean-Baptiste találta ki a balettel feldúsított vígjátékot. Molière ötletét a véletlen és a szükségszerűség szülte. A jelenetek közötti balettre azért volt szükség, hogy a szereplők átöltözhessenek anélkül, hogy megszakítanák a cselekmény folyamát. Molière és Lully együtt alkották meg a Gömböc úr (1669), a Kénytelen házasság (1664), A szicíliai, avagy a szerelem mint festő (1667) a Gavallér kérők (1670) és Az úrhatnám polgár (1670) című darabokat. (Az utóbbiról részletesen írtam a Hetedhéthatár hasábjain.)

A darab egyik emlékezetes magyar bemutatójára a Pécsi Nemzeti Színházban került sor 2019. december 6-án, Rudolf Péter rendezésében.

Molière és Lully Az úrhatnám polgárából Varga Zsófia és Tarnócz Jakab egy vígjátékot írt kísérőzenével magyar és francia nyelven, magyar és angol felirattal. A több mint érdekes vállalkozás Molière művét kiindulásként használja fel. Az úrhatnám polgár Jourdain-je itt élelmiszeripari vállalkozó, aki megvásárolja az Eiffel Műhelyház művészeti központot. A zenekar csak neki játszhat, és az énekeseket szolgáinak tekinti. Ahogyan Molière-nél, Jourdain itt is műveltnek akar látszani, és ugyanúgy, csak más körülmények között felsül és kijátsszák. A darabot először 2021. június 12-én mutatták be az Eiffel Műhelyházban.

Kép forrása

Bohém barátok

Molière és Lully mindketten polgárok és nemesek lettek a király jóvoltából. XIV. Lajos Lullyt, − aki eredeti Lulli nevét megváltoztatta és francia állampolgárságot kapott – kinevezte zenei főfelügyelőnek. A zeneszerző adott a külsőségekre. Egy előkelő házat építtetett magának a rue Sainte-Anne-ban. Ehhez a darabjai révén meggazdagodott Molière-től kért kölcsönt. A két Jean-Baptiste családi kapcsolatokat is kialakított: a barátok egymás gyerekeinek keresztapjai lettek. Lully bohém ember hírében állt, szeretett mókázni. Molière gyakran mondta neki: „Nevettessen meg bennünket, Lully!”

A két Jean-Baptiste barátságát mulatságos történetek is fűszerezték. Egy alkalommal Molière meghívta Auteuil-ben lévő házába barátait, köztük a költő Claude-Emmanuel Luillier-t és Lullyt. Mivel nem érezte magát jól, a házigazda már az estély elején visszavonult, a vendégeket kitűnő borok társaságában hagyva. Éjszaka rémült szolgái ébresztették fel Molière-t. A meghívottak borgőzösen arra a filozófiai következtetésre jutottak, hogy nem érdemes élni, és a közeli folyóban akartak véget vetni életüknek. A cselédeket, akik ki akarták őket húzni a folyóból, kivont karddal kergették a házig. Molière-nek sikerült rábeszélni őket, hogy halasszák el az öngyilkosságot másnap reggelig. Amikor a társaság kijózanodott, természetesen lemondott szándékáról.

Kép forrása

A végzetes operamonopólium

1670. február 7-én XIV. Lajos, a királyság leghíresebb táncosa a Gavallér kérők szereplőjeként megsérült és harminchat éves korától kezdve már csak a nézőtérről élvezhette Molière és Lully darabjait. Miután a király már nem táncolt, a balett elvesztette addigi szimbolikus és politikai szerepét. A két Jean-Baptiste pozíciója megrendülni látszott. Ráadásul egy új műfaj, az opera lett népszerű Franciaországban. Ennek legfőbb támogatója Mazarin bíboros volt. Az első francia operát Pierre Perrin írta 1671-ben, Pomone címmel. A király így méltatta az új műfajt: „A zenével mesélés művészete Párizs városának új szórakoztatást nyújt, így nagyon hasznos lesz a közönség számára.” Perrin az egész királyságban tizenkét évre kizárólagos jogot kapott operák megírására és előadására. Ezzel a jogával rosszul élt, partnerei becsapták, meglopták, nem fizették ki a szereplők bérét, ő maga pedig eladósodva börtönbe került. A Conciergerie celláját hitelezői sorra látogatták, hogy megszerezzék tőle az operák forgalmazásának kizárólagos jogát. Eközben 1671. november 3-án Molière és Lully bemutatták együttműködésük koronáját, a Psychét, az öt óra időtartamú tragikomédia és balettet. A darab óriási siker lett és hatalmas bevételt eredményezett. 

1672. március 3-án Jean-Baptiste Lully és ügyvédje meglátogatják a Conciergerie-ben Perrint, hogy megszerezzék tőle a sokak által áhított jogokat az operák felett. De miért nem volt velük Molière? A válasz egyszerű: mert a Psyché harmincnyolc előadásából származó busás bevételből a fösvény Molière kevesebbet juttatott Lullynek, mint a színészeknek. Ráadásul minden irányítást maga alá vont a Királyi Palota színházában. Ám XIV. Lajos nem tűrte, hogy két kedvence egymással vetélkedjen. A francia opera élére egyetlen embert akart. Az nyeri el a privilégiumot, aki gyorsabb. Ezért vásárolja meg Lully a jogokat Perrintől 15.000 livre ellenében. Ettől kezdve a két barát útjai szétválnak. 1673-ban Lully megalapítja a Királyi Akadémiát, Molière pedig Marc-Antoine Charpentier-t kéri fel, hogy komponáljon zenét a Képzelt beteghez, amelynek 1673. február 17-i előadásán Molière rosszul lett és kevéssel ezután otthonában meghalt.