Micimackó titkai

Ma a Micimackó-videófilmek, a mackófigurák és más kereskedelmi cikkek évi egymilliárd dollár bevételt hoznak a Disney-nek – ugyanannyit, mint Mickey egér, Minnie egér, Donald kacsa, Goofy és Plútó együttvéve. A világ legnépszerűbb medvéjének csillaga van a hollywoodi hírességek sétányán, Budapesten utcát neveztek el róla. A Micimackó a múlt század legnépszerűbb regényei közül a tizenhetedik, idehaza. Első kiadása 1995-ben 6750 fontért kelt el egy árverésen, az eredeti illusztrációkért 2008-ban 370 millió forintnak megfelelő összeget fizettek.

De vajon mi igaz a Száz holdas pagony lakóinak idilli életéből?

Kép forrása

A krimitől a meséig

Száznegyven évvel ezelőtt, 1882. január 18-án született Alan Alexander Milne, Micimackó megteremtője. A skót származású író a tanár szülei által alapított londoni iskolába járt, majd felsőfokú tanulmányait a cambridge-i Trinity College matematika szakán folytatta, ahová ösztöndíjasként vették fel. Az egyetemi évek alatt azonban kiderült, hogy a Granta című iskolaújság szerkesztésében aktív szerepet betöltő fiút, a számok világa helyett sokkal jobban érdekli az irodalom és az újságírás.

Első irodalmi próbálkozásai a Punch szatirikus hetilapban jelentek meg, tanulmányai befejeztével a lapnál helyezkedett el. Szabadúszó szerzői időszakára Milne Már túl késő… című önéletrajzi könyvében így emlékezett vissza: „Ki tudja miért, mindig az a fenyegetés lógott a fejünk felett, hogy banktisztviselők leszünk. A többi fiúnak azt mondogatták, hogy felcsaphatnak a seregbe, kivándorolhatnak, esetleg elmehetnek utcaseprőnek. Minket azonban gyerekkorunk óta azzal ijesztgettek, hogy ha nem tanulunk, akkor bankfiúk leszünk.”

Írói ambícióinak egy időre az első világháború vetett véget, ugyanis 1914 után besorozták, 1916-ban pedig Franciaországba küldték, ahol a somme-i csatában megsebesült, majd visszakerült Angliába.

A sikert 1924-ben kiadott Amikor még kicsik voltunk és az 1927-es Hatévesek lettünk című verseskötet hozta meg számára. Milne azonban nemcsak meseregényeket írt, izgalmas bűnügyi történetek is kikerültek tollából. 1922-ben jelent meg A vörös ház rejtélye című krimije, aminek adaptációja ma is fut az angol színházakban. A tipikusan angol vidéki kúrián játszódó történetben minden izgalmat szolgáló „kelléket” megtalál magának az olvasó: rejtélyes gyilkosságot, kísértetet, titkos folyosót, agyafúrt gyilkost és egy Sherlock Holmes-i logikával rendelkező, zseniális detektívet.

Kép forrása

A világhírnevet a Micimackó hozta el

A világhírnevét és a halhatatlanságot a minden korosztály számára alapolvasmányt jelentő, 1926-ban napvilágot látott Micimackónak köszönheti.

Milne először 1924-ben egy versében említ meg egy játékmackót, amit az akkor mindössze 4 éves fia, Christopher Edward nevű játékmackójáról mintázott. Micimackónak, illetve angol eredetijében, a Winnie-the-Pooh-nak egy évvel ez után keresztelte el a medvét a londoni állatkert Winnipeg nevű mackója után, akit Milne gyakran látogatott a fiával. Winnipeg az első világháborúban részt vevő egyik kanadai zászlóalj, a királyi Winnipeg gyalogezred kabalaállataként került Nagy-Britanniába. Nemcsak Micimackót, hanem a százholdas pagonyban élő összes állatot, a naiv Malackát, a bölcs bagolyt, az általában szomorú Fülest, a nagyszájú Nyuszit, a játékos Tigrist, valamint Kanga kengurut és Zsebi babát a szerző a kisfia, Christopher Robin Milne plüssállatairól, míg Róbert Gidát magáról Robinról mintázta.

Micimackó „hivatalos születésnapja” is ismert: Christopher Robin 1921. augusztus 21-én kapta első születésnapjára játékmackóját.

Kép forrása

Boldogtalan család

Apa és fia kapcsolatán nem segített a Micimackó. „Boldogtalan, öregedő férfi vagyok” – írta magáról Milne, miközben ünnepelte a világ. A képet nézve, ahogy Milne öleli fiát, nehéz elhinni, hogy Christopher Robin Milne, az író fia számára nem sok örömöt okozott akaratlan modellszerepe. Alan Alexander Milne és fia a valóságban meglehetősen fagyos viszonyt ápolt egymással, s az ifjabbik Milne-nak az élete ment rá arra, hogy megpróbálja lerázni magáról az aranyhajú kisfiú ráosztott szerepét. Ez meglehetősen reménytelen küzdelem volt, hiszen az angol gyerekszobákban ugyanezen hét évtized alatt szinte kötelező esti olvasmánynak számítottak tettei és kijelentései, az iskolák alsó tagozataiban rendszeres vetélkedők tárgya még ma is a történet szereplőinek és epizódjainak ismerete.

Christopher Robinnak elsősorban az fájt, hogy az apja által az ő gyermekkoráról lefestett idill ugyanúgy a képzelet szülötte volt, mint Malacka, Füles, Bagoly és a többiek bájos világa. Milne fia alig találkozott szüleivel, a velük ápolt kapcsolat formális, hideg légkörű látogatásokban, szótlan vasárnapi ebédekben merült ki, ideje nagy részét a nevelő kisasszony felügyelete alatt, majd a bentlakásos iskolában töltötte.