A nagy Gatsby szinte összes feldolgozását láttam és bevallom - lehet egyedül maradok ezzel a megállapítással -, egyik sem nyerte el felhőtlen tetszésemet.  Hol a szereplőgárda volt gyengécske, hol a rendező vitte teljesen félre a zseniális regény valódi mondanivalóját. Ez a könyv tette óriássá alkotóját, Francis Scott Key Fitzgerald amerikai írót. Éppen százhuszonöt éve, 1896. szeptember 24-én született, az „elveszett nemzedék” legnagyobb alakja, A nagy Gatsby szerzője. 

Kép forrása

Emlékezzünk róla, mert megérdemli
A Minnesota állambeli St. Paul városában jött a világra, nevét távoli rokonáról, az amerikai himnusz szövegét író Francis Scott Keyről kapta. Polgári családból származott, de apja üzletemberként nem volt túlságosan sikeres. A nagy képzelőerővel megáldott, sikerre áhítozó ifjú 1913-tól volt a Princeton Egyetem hallgatója, írói tehetsége már ekkor megmutatkozott. Amikor az Egyesült Államok 1917-ben belépett az első világháborúba, otthagyta az egyetemet és bevonult katonának. Kiképzése alatt az alabamai Montgomeryben ismerkedett meg a déli arisztokrata származású Zelda Sayre-vel, akit el is jegyzett. A harctérre már nem vezényelték ki, leszerelése után az áhított karrier reményében New Yorkba ment, ahol mindössze egy reklámszövegírói állást sikerült szereznie, mire Zelda felbontotta az eljegyzést. Fitzgerald hazaköltözött anyjához St. Paulba és átdolgozta még az egyetemen elkezdett regényét, amely 1920-ban jelent meg Az Édentől messze címmel.

Kép forrása

A pillanat varázsa
Az önéletrajzi ihletésű mű főhőse az első világháború utáni ifjúsághoz, „az elveszett nemzedékhez” tartozik: csak a pillanatnak él, érzékeit-érzéseit az alkohol csaknem mértéktelen fogyasztásával fokozza. A könyv sikert aratott, és Zelda egy héttel a megjelenése után feleségül ment az íróhoz. 1921-ben megszületett lányuk, Frances, aki maga is író lett. 
A fiatal pár a New York-i társasági élet főszereplője és kedvence lett, újságok címlapjára került fotójuk, vagyonokat fizettek nekik reklámokban való szereplésért. Az író magazinokban és jelentős folyóiratokban megjelenő novelláinak köszönhetően luxuskörülmények között éltek, a hirtelen jött sikernek és anyagi jólétnek azonban árnyoldala is volt, az alkohol rabjai lettek, az újságok már botrányaikról is cikkeztek.
Fitzgerald második regénye, a Szépek és átkozottak 1922-ben jelent meg. A viharos házasságot elbeszélő mű lenyomata a nagy gazdasági válságig tartó, az élvezeteket hajszoló dzsesszkorszaknak, amely elnevezés is az írótól származik. 1924-ben Fitgeraldék Európába, a francia Riviérára költöztek, ahol barátságot kötöttek honfitársaikkal, Gertrude Stein írónővel (akitől az elveszett nemzedék elnevezés származik) és Ernest Hemingwayjel.

Kép forrása

A nagy Gatsby
1925-ben fejezte be harmadik regényét, A nagy Gatsbyt, amelyet legjobb művének és a valaha írt egyik legjobb amerikai regénynek tartanak. Az önéletrajzi ihletésű, személyiségének kétarcúságát (a címszereplő Jay Gatsby és a narrátor Nick Carraway) is ábrázoló mű a szeszcsempészetből és egyéb ügyletekből meggazdagodó titokzatos milliomos tragikus sorsát bemutatva, a meghiúsult amerikai álmokról, az eszményeket anyagi sikerre és hatalomra cserélők reménytelen ürességéről szól.
A regényt az idők során többször is megfilmesítették, a Francis Ford Coppola forgatókönyve alapján Jack Clayton rendezésében Robert Redford, Mia Farrow és Sam Waterson szereplésével készült produkció két Oscar-díjat kapott, akárcsak Baz Luhrmann 2013-as feldolgozása, amelyben Tobey Maguire, Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan játszotta a főszerepeket. Fitzgerald 1921-ben született, Benjamin Button különös élete című novellájából 2008-ban készült film Brad Pitt és Cate Blanchett főszereplésével, amelyet három Oscar-díjjal jutalmaztak.

Kép forrása

Aprópénzre váltott tehetség
Fitzgerald ontotta a szellemes-érzelmes, könnyed novellákat, amelyek jól jövedelmeztek, de nem tudta elviselni, hogy tehetségét aprópénzre váltotta. Az alkoholban keresett feledést, extravagáns és rendezetlen életmódja miatt a kritikusok nem tekintették komoly írónak. A harmincas évek elején visszatért Amerikába, és befejezte Az éj szelíd trónján című regényét, amely azonban már nem volt igazán sikeres, A nagy Gatsby után mindenki valami még jobbat várt tőle.
Felesége, Zelda súlyosbodó skizofréniája miatt 1932-ben a baltimore-i Johns Hopkins Kórházba került, ahol megírta A valcert táncolja velem című önéletrajzi ihletésű regényét. Az ellentmondásos kapcsolatukat az asszony szemszögéből bemutató művet a kritika fanyalogva fogadta, de az 1953-as második kiadás már igazi bestseller lett.
A szakmai és magánéleti kudarcok megviselték az írót, aki egyre keserűbb lett, és egyre gyakrabban nyúlt a pohár után. A krízisből kiutat jelentett, amikor 1937-ben forgatókönyvírói állást kapott Hollywoodban. Itt kezdte írni utolsó regényét, amelynek főhősét az ismert producerről, Irving Thalbergről formázta. A mű befejezetlenül maradt, az alkoholtól és tüdőbajtól legyengült Fitzgerald 1940. december 21-én, alig negyvennégy évesen végzetes szívrohamot kapott. Feleségével, aki 1948-ban hunyt el, közös sírban nyugszanak, a marylandi Rockville-ben található sírkövükre A nagy Gatsby utolsó mondatát vésték: „Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.”
Írónemzedékek sorára (J. D. Salinger, Richard Yates) volt hatással, műveiből több millió példányt adtak el. A nagy Gatsby a legtöbb amerikai középiskolában és egyetemen kötelező olvasmány.