Hétszáz éve, 1321. szeptember 14-én (egyes források szerint 13-án) hunyt el Dante Alighieri, az Isteni színjáték írója. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja.

Kép forrása

Gyermekkora
Durante di Alighiero degli Alighieri Valószínűleg 1265 májusában született, régi nemesi családban: ükapja, Cacciaguida - akinek feleségétől az Alighieri név származik - megjelenik a Paradicsom XVI. énekében. Anyját korán elveszítette, apja újranősült. A gyermek Dante szerzetesiskolákban tanult, a retorikában az enciklopédikus tudású Brunetto Latini volt a mestere, az ő révén Arisztotelész, Cicero és Seneca művei, valamint a Biblia váltak műveltségének alapköveivé. A retorika mellett jogot, orvostudományt és művészeteket tanult a bolognai egyetemen, ezáltal rendkívül széleskörű és mély tudásával a kor egyik legműveltebb emberévé vált.

Kép forrása

Beatrice
Kilencéves korában találkozott először leendő múzsájával, Beatricével, akit műveiben a világirodalom egyik legismertebb nőalakjává tett. A lány, aki még igen fiatalon a neves bankár, Simon de Bardi felesége lett, 1290-ben bekövetkezett halála mélyen lesújtotta a költőt. Bár 1293-ban feleségül vette Gemma Donatit, akitől három gyermeke született, felejtést és megnyugvást a házasságban sem talált. 1294-ben Beatrice emlékére összeállította első jelentős költői művét, az Új élet című lírai regényét, amely az új irodalmi stílus, a dolce stil nuovo minden jegyét magán viseli. A korábbi költői terméséből válogatott verssorozathoz maga a költő írt tudós magyarázatot, hogy verseinek értelmét megvilágítsa, elmondja életének és Beatrice iránti furcsa szerelmének történetét. Beatrice alakja itt már a magasztos és tiszta középkori szerelem örök érvényű jelképévé vált.

Kép forrása

A száműzött fehér guelf
1295-ben, mintegy vigasztalásképpen, Dante belevetette magát a közéleti küzdelmekbe, a politika lett új „szerelme”. Belépett az orvosok és gyógyszerészek céhébe, így megnyílt számára az út a közhivatalok felé. Firenze történetének egyik legzavarosabb időszaka volt ez: az uralmon lévő guelf párt két részre szakadt, a feketékre, akik a pápaság mellett kötelezték el magukat és a fehérekre (Dante is idetartozott), akik a városállam önállóságát védelmezték mindenáron.
Kezdetben a fehérek kerekedtek felül, s száműzték a feketéket. Dante fényes karriert futott be: az úgynevezett Százak Tanácsának tagja lett, majd 1300 júniusában beválasztották Firenze hat priorja közé. 1301-ben azonban, míg Dante követként Rómában tárgyalt VIII. Bonifác pápával, a fekete guelfek államcsínyt hajtottak végre, és elűzték a fehéreket. Dante ellen koncepciós pert indítottak, és korrupció vádjával 1302-ben távollétében máglyahalálra ítélték. Ezzel kezdődött élethosszig tartó száműzetése, életének ezen időszakáról, bolyongásairól csak igen kevés adat áll rendelkezésre. Kezdetben a száműzött fehér guelfek szövetségének titkára volt, ám kicsinyes torzsalkodásaik miatt szakított velük.
Magányos és nélkülözésekkel teli, ám költőileg igen termékeny időszak következett életében. 1304 és 1307 között megírta a Vendégség című verses-prózai filozófiai értekezését, valamint A nép nyelvén való ékesszólásról című nyelvtudományi munkáját, és nekifogott a Színjáték formába öntésének. Amikor 1310-ben VII. Henrik német-római császár seregeinek élén Itáliába érkezett, Dante bízott abban, hogy ő lesz Itália megváltója, Firenze felszabadítója, aki új pax romanát teremthet. Henrik 1313-ban bekövetkezett halála azonban véget vetett a költő reményeinek, aki így Párizsba ment, teológiát tanult, majd 1316-ban visszatért Itáliába, és kezdetben Veronában, majd 1318-tól Ravennában Novello da Polenta herceg udvarában élt.

Kép forrása

A Színjáték
1320-ban befejezte a Színjátékot, amely az Isteni (Divina) jelzőt csak egy 1555-ös kiadásában kapta meg. A mű „az emberélet útjának felén” eltévedt szerző misztikus utazása a másvilág három birodalmán, a Poklon, a Purgatóriumon és a Paradicsomon keresztül. Útján, amely 1300 nagycsütörtök éjjelén indul és húsvét vasárnapján ér véget Isten trónusánál, két kalauz, Vergilius és Beatrice kíséri a szerzőt. A matematikai pontossággal szerkesztett mű 100, részenként 33-33 énekből áll, az egyes birodalmak háromszor három részre tagolódnak, és háromsoros, úgynevezett terzinákban íródtak.
Legszínesebb, legmozgalmasabb része a Pokol, amelyben Dante főként politikai ellenfeleit helyezte el, válogatott kínzásokkal büntetve őket, eszményképeit azonban a boldogabb tartományokkal jutalmazta. A legnehezebb, legelvontabb rész a Paradicsom, a beteljesedés, a befejezettség költeménye. Magyarra először Szász Károly ültette át, ám a fordításirodalom csúcsa a Babits Mihály-féle Színjáték.
Kép forrása

Hétszáz éve

A mű befejezése után nem sokkal Dante maláriában megbetegedett, és 1321. szeptember 14-én (vagy 13-án) Ravennában meghalt. Itt is temették el a „Dante költő sírja” feliratú kápolnában. A firenzeiek több sikertelen kísérlet után, hogy megszerezzék hamvait, fiktív síremléket állítottak neki a Santa Croce templomban.

1889-ben alapították meg az olasz nyelv nemzetközi terjesztéséért és védelméért felelős Dante Alighieri Társaságot, amelynek idén nyáron Bruck Edith Magyarországon született holokauszt-túlélő lett az alelnöke. 2004-ben Magyar Dantisztikai Társaság alakult, amely Dante füzetek címmel jelentetett meg folyóiratot.
2020 januárjában az olasz kormány március 25-ét (a műben Dante 1300-ban ezen a napon kezdi meg túlvilági útját) hivatalos Dante-nappá nyilvánította, az első ilyen napot - a koronavírus-járvány miatt - online tartották meg. A költő halálának 700. évfordulójáról szerte Olaszországban megemlékeznek különböző kulturális eseményekkel, és elkészül az Isteni színjáték egy különleges kiadása is: a költeményt egy titán és arany ötvözetből készült lemezre metszik, és eljuttatják az űrbe.