Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, a Maholnap podcast egy három műsorvezetős beszélgetés, ahol adott témák múltját, jelenét és lehetséges jövőjét vesézi ki egy bölcsész, egy pszichológus, és újabban már egy IT sales-es a korábbi közgazdász helyett. A műsor jelenleg a második évadának végén jár, ahol a készítők újra az irodalom világába eveztek, hogy átbeszéljék a jelenleg rendkívül népszerűnek, illetve felkapottnak számító, iskolai kötelező olvasmányok kérdését. 

Kép forrása

Youtube
LEJÁTSZÁS

Spotify
LEJÁTSZÁS

Apple podcasts
LEJÁTSZÁS

Az utóbbi hónapokban egy korábbi interjú újramelegítése után elképesztő vita bontakozott ki az iskolai kötelező olvasmányok kérdésével kapcsolatban. Illetve bontakozott volna ki, ha az ellentétes nézeteket képviselő oldalak hajlandóak lettek volna bárminemű párbeszédet folytatni, tisztelet persze az üdítő kivételnek. Akárhogy is legyen, Jókai Mór egyik oldalon mártír, a másikon meg nem értett hős, míg a harmadikon fiatalokat terrorizáló főgonosz lett, miközben a konstruktív eszmecsere gondolata bekerült a spájzba, hogy teret adjon az indulatoknak. A Maholnap podcast ebben a szerencsés vagy szerencsétlen környezetben döntött úgy, hogy ők is szentelnek egy epizódot a kötelező olvasmányok témakörének. Igaz, tették ezt nem pusztán azért, mert jelenleg ez a trendi, hanem mert korábbi, az olvasás jövőjével foglalkozó adásukban megígérték, hogy a második évadban sort kerítenek erre is. Ez megtörtént, az eredmény pedig kissé keserédes, de mégis értékes. Keserédes, ugyanis sajnos a rész legnagyobb hibája, hogy sok témában ezúttal nagy egyetértés van a műsorvezetők között, így nem igazán akadt senki, aki megvédje például az említett Jókait. Igaz, azért így is számos ponton találkoztak eltérő nézetek. Mindemellett ugyanakkor rendkívül üdítő, hogy a manapság oly divatos „az egész úgy rossz ahogy van” hozzáállás helyett, tényleg igyekeztek a kötelező olvasmányok témakörének mélyére ásni, és bizony esetenként egy népszerűtlenebb álláspontot képviselve megvédeni a nemzeti alaptantervet. Ugyanakkor mégis minden gondolat, felvetés, érdekes tény, jogos vagy jogtalan kritika, gyermekkori élmény és gondolatébresztő monológ ellenére, a műsor legeslegnagyobb tanulsága, hogy bizony mégis lehet konstruktív, értelmes, valamint higgadt párbeszédet folytatni a kötelező olvasmányok témaköréről, még akkor is, ha a beszélgetők sok esetben más nézeteket képviselnek. Ha másért nem, már pusztán ezért megéri meghallgatni a kicsivel több, mint egy órás eszmecserét.