Két francia kutató egy új tanulmányban cáfolta azt a régóta terjedő elméletet, hogy Pierre Corneille volt Moliere „szellemírója”. A Science Advances folyóiratban publikált kutatásban leszögezik, hogy kétségtelenül maga Moliere volt a mesterművek szerzője, és ezzel mindenféle egyéb találgatást is félresöpörnek. Ők legalább is így gondolják. 

Kép forrása

Corneille és Moliere
Tavaly áprilisban, az akkor színpadra kerülő dráma kapcsán részletesen beszámoltunk a Moliere szerzősége körüli vitákról. Valéry Durin Corneille Molière L’arrangement (Corneille Molière A megegyezés) című színdarabja is a szerzőiség nagy kérdését járja körül, s a bemutató apropóján felidéztük, hogy eredetileg (1919-ben) Pierre Louys francia költő-író vetette fel egy cikkében, hogy Pierre Corneille (1606-1684) írta az Amphitryont

, esetleg más drámákat is, amelyeket Moliere-nek (Jean-Baptiste Poquelin, 1622-1673) tulajdonítanak. A gyanút a 2000-es évek elején nyelvész kutatók is felkarolták, akik azzal érveltek, hogy Corneille és Moliere stílusa annyira hasonló volt, hogy ennek alapján akár Corneille is írhatta a műveket.

Kép forrása

Speciális szókincsek specialistája
Most azonban fordulat következett be az elhúzódó vitában. Florian Cafiero és Jean-Baptiste Camps, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) és az École nationale des chartes számítógépes nyelvészettel foglalkozó kutatói a szerzői hozzárendelés technológiáit használták az elmélet cáfolására, illetve igazolására. 
A módszer az írás- és beszédmód jellegzetességeinek kiterjedt statisztikai elemzésére támaszkodik a szöveg szerzőjének azonosításához. Minden szerzőnek megvan ugyanis a speciális szókincse, jellemző rájuk a szó- és kifejezéskészlet, a nyelvtani szerkesztés. Még akkor is árulkodó a szóhasználat jellegzetessége, ha valaki megpróbálja tudatosan egy másik szerző stílusát másolni – ismertette a kutatást a phys.org tudományos portál.
A módszerrel megbízhatóan meg lehet állapítani például középkori szövegek szerzőit, de a titkosszolgálat is használja például arra, hogy azonosítsa névtelen fenyegető levelek szerzőit. 

Kép forrása

Három év szövegelemzés
A két francia kutató elég alapos munkát végzett. A szakportál beszámolója szerint három éven át elemezték Moliere és Pierre Corneille, illetve több kortárs, 17. századi francia író-költő, így Paul Scarron, Jean de Rotrou és Thomas Corneille szövegeit. (A Magyarországon kevéssé ismert Thomas Corneilleről zárójelben érdemes elmondani, hogy Pierre tizenkilenc évvel fiatalabb testvére, maga is író, színpadi szerző, fordító, filológus, bátyja halála után testvére megüresedett akadémiai helyét vette át.) 
A kutatás során mindent megvizsgáltak, amit a technológia vizsgálni engedett: átfésülték a rímeket, a nyelvtant, a szókincset és számos más nyelvi elemet. 
A példátlanul nagy kutatás befejeztével arra a megállapításra jutottak, hogy Moliere művei vitathatatlanul jellegzetesen különböznek bármely kortárs szerző szövegeitől. 

Mi több, a „szellemírósággal” leggyakrabban hírbe hozott Pierre Corneille darabjai állnak tőle a legtávolabb, míg Scarron vagy Thomas Corneill munkái hasonlítanak leginkább az övéire. (Ami azért elgondolkodtató, különösen ha tudjuk, hogy a Corneill-testvérek gyakorlatilag együtt éltek, Pierre gyakran belenyúlt Thomas munkáiba, van drámájuk, amit ketten jegyeztek...) De úgy látszik, ez már igazi szőrszálhasogatás. A francia kutatók elégedettek az eredménnyel. Be is jelentették, hogy a Moliere-vita eldőlt. 

Sebaj! A Shakespeare-rejtélyt tovább kutathatja minden profi és amatőr titokvadász…