Kép forrása

Az elefánt
A Dali Múzeum látogatói rácsodálkoznak a festményekre, szobrokra, berendezési tárgyakra, majd megpróbálják megfejteni azok üzenetét. Ez egy cseppet sem könnyű feladat, mert Dali a szimbólumok egész rendszerét állítja művészetének szolgálatába. Ő maga figyelmeztet arra, hogy szimbólumait nehéz értelmezni: „Amikor szimbólumokkal élek, évszázadok kellenek ahhoz, hogy megértsék azokat.” Ez persze a dalis túlzások egyike, ám nem minden alap nélküli. Nézzünk meg néhány szimbólumot a legfontosabbak közül. 
Dali egyik emlékezetes szimbóluma az elefánt. 1948-ban megfestette Az elefántok című képét, amelyen a póklábú elefántok hátán obeliszkek vannak. A festményt egy Bernini által készített szobor ihlette. A műalkotás Rómában, a Santa Maria sopra Minerva templom előtt látható. Egy elefánt obeliszket cipel a hátán. Maga a templom arról nevezetes, hogy az inkvizíciós bíróság itt tárgyalta Giordano Bruno és Galileo Galilei perét. Az elefánt, amely a bölcsesség és jámborság jelképe, a kereszténység alapvető erényeire hivatott emlékeztetni. A szobor alapzatára vésett szavakat VIII. Orbán pápa írta: „Te, aki ezt látod, értsd meg a példát: erős lelke legyen annak, aki a tudomány súlyát hordozza!” Hogy miért fontos ez? Azért, mert Dali, aki átfogalmazta Bernini szobrának üzenetét a maga szürrealista nyelvére, egyenesen a pápaság szimbólumának tartja saját szobrát. Egy interjújában mondta: „Ez az elefánt a pápaság szimbóluma, mivel a római Minerva téren van egy elefánt, amelyiknek a hátán egy obeliszk látható a pápaság összes szimbólumával.” 
A párizsi Dali Múzeumban látható szobor elefántjának törékeny lábai és súlyos teste közötti ellentétet csak fokozza a vastagbőrű hátán lévő obeliszk.

Kép forrása

A tojás
Dali művészetének központjában a kemény külső és a lágy benső ellentéte áll. Ez a külső/belső ellentét azon a pszichológiai koncepción alapul, hogy az emberi egyedek egy külső védelmi burkot alakítanak ki sérülékeny pszichéjük köré. Dali jól ismerte Freud ide vonatkozó tanait. 
A tojás a születés, a teremtés, a termékenység, a megújhodás jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma. Dali számára is ugyanezeket jelenti. Nem véletlen, hogy a spanyolországi Figueresben a Dali Múzeumot a művész hatalmas fehér tojásokkal díszítette.
Dali 1943-ban festette a Geopolitikai gyermek, aki az új Ember születését szemléli című képet. Mit ábrázol a festmény? Dali szerint „a lágy és nyálkás földgömböt, amiben egy élőlény van. Szerintem a geopolitika a geodézia főtt tojása”. Dali értelmezését továbbgondolva, a főtt tojás életképtelen, így a geopolitika, aminek feladata az államok irányítása lenne, cselekvőképtelenségre van ítélve. A pesszimista Dali szerint politikai tévedéseink sehová sem vezetnek, legfeljebb a Föld megsemmisüléséhez. A képen az anya védelmét kereső gyermek látható, aki figyeli, hogyan próbál egy férfi kiszabadulni egy műanyag tojásból, amiről lefolynak a földrészek. A festménynek konkrét politikai üzenete van: ha az emberiség fenn akar maradni, újjá kell születnie, fejlődésének új szakaszába kell lépnie. Dali nem egyszer megfogalmazta, hogy az újjászülető embernek meg kell szabadulnia a más országok felett uralkodni vágyástól, az állandó rivalizálástól és konfliktusoktól. 
Egy új, tökéletes világ szimbóluma a kép. A festmény megszületése (1943) előtt néhány évvel mondta Dali: „Amikor egy nép kulturális történetének során szükségét érzi annak, hogy megszabaduljon azoktól a kötelékektől, amelyek múltjához kötik (…) tisztázni kell ennek a múlttal való szakításnak az indító okait.”

Kép forrása

A csiga
A csiga meghatározó szerepet játszik Dali életében. Freuddal való találkozásakor a ház előtt egy csigát látott egy biciklin. Fantáziája összekapcsolta a csigát egy emberi fejjel, nevezetesen Freudéval. Akárcsak a tojásnál, a csiga kemény házának (a külső héj) és puha belsejének ellentéte vonzotta, a csigavonal geometriája pedig lenyűgözte. Az alábbi képen egy nyitott szárnyú csiga repül, hátán pedig egy angyal egyensúlyoz, kezében egy mankóval, ami ugyancsak szimbólum Dalinál. Gyerekkorában talált a padláson egy mankót, amit arra használt, hogy döglött állatok tetemeit tologassa vele. A mankót később a biztonság szimbólumává tette, amire mindig lehet támaszkodni.

Kép forrása

Az elfolyó idő
Dali sokszor beszélt „az idő flexibilitásáról”. Nem más ez, mint a bergsoni szubjektív idő, amit Shakespeare Rómeó és Júliájában a hősnő így érzékel: „Egy percben nékem annyi-annyi nap van.” Dalinál az „elfolyó időt” szimbolizálja a több változatban megfestett „puha óra”, amelynek ötletét a művész elmondása szerint egy étkezés alkalmával megfigyelt olvadó camembert sajt adta. 
A négy lágy óra az idő komplexitásának szimbóluma Dalinál. Ugyanakkor azzal, hogy az órát megfosztja eredeti funkciójától, az idő jelölésétől, azt sugallja, hogy felesleges mérni az időt. Ezzel megszabadulunk a múló idő nyomasztó gondolatától. A kép előterében lévő lény magzatformájával a születés szimbóluma. A csukott szem, az aránytalanul hosszú szempillákkal az álmot és az ember belső világát jelképezi. Az óra az ember születésétől a haláláig terjedő időt szimbolizálja. A bal oldalon lévő órát hangyák támadják meg. Dali a bomlással, tehát a halállal asszociálja a hangyákat. A mellette lévő órán a légy az elrepülő időt szimbolizálja. A háttérben a Port Lligat, a Dali által szeretett táj a való világ jelképe, amely szilárd és kemény. A szürrealista Dali az órákkal azt üzeni, hogy az emberi élet mulandó, a tájjal pedig azt, hogy az emlékek maradandók. Egy alkalommal a festő ezt mondta Galának a képről: „Ha valaki látta ezt a képet, sohasem fogja elfelejteni.”

Kép forrása

Fiókok
Dali Freudra hivatkozik, amikor a női testen lévő félig nyitott fiókjainak magyarázatát adja: „A halhatatlan Görögország és korunk között a különbség Freud, aki felfedezte, hogy az ókori Görögország pusztán újplatonikus emberi teste ma titkos fiókokkal van tele, amelyeket csak a pszichoanalízis képes kinyitni.” Dali fiókjai az ember tudatalattiját szimbolizálják, ami tele van bűnnel és komplexussal. Freud maga három fiókot különböztet meg: a tudatét, amely a mindennapok emlékeit tárolja, a tudatalattiét, ami olyan mélyen rejtőzik, hogy nagyon nehezen hozható felszínre és az akaratlanét, ami olyan emlékeket őriz, amiket nem vagyunk képesek megismerni.
A fiókokhoz Dalinak egy gyerekkori élménye is kapcsolódik. Volt egy munkáscsaládból származó barátja, akinek ruhájára édesanyja rengeteg zsebet varrt, amik olyanok voltak, mint egy-egy fiók. Állítólag ez az emlék is közrejátszott abban, hogy Dali vonzódott a fiókokhoz.
Végezetül állljon itt egy Dalira jellemző mondat, amit a montmartre-i Dali Múzeum egyik termében olvashatunk: „Az emberek életében mindig van egy olyan pillanat, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.”