Nekünk, könyvrajongóknak nem kell mondani, miért remek dolog olvasni. Az sem valószínű, hogy környezetünk neheztelő értetlenkedéssel fogadná, mikor az Ünnepi Könyvhét napjait a kiadói standok között akarnánk tölteni, csak olyan helyre mennénk nyaralni, ahol üzemel strandkönyvtár, illetve elveszett embernek éreznénk magunkat könyveink, de minimum e-bookunk nélkül.  Környezetünket magunk válogatjuk. Könyv-hiányos emberekkel nem kell barátkoznunk. 
Ám, ha mégis összefutnánk valakivel, aki nem értené olvasói elkötelezettségünket, nos, annak elmondhatjuk, mit nyernek a betűfalók.  
Segítségül összegyűjtöttünk egy csokorra valót azokból a pszichológiai kutatásokból, amelyek megmutatják az olvasás, főleg a szépirodalom olvasásának előnyös következményeit. 

Kép forrása

Könyvek és olvasók
Kezdjük talán azzal, hogy az olvasás és az élethossz között különös összefüggés van. Egy négyezer főre kiterjedő kutatás, amely éveken át vizsgálta alanyait, kimutatta, hogy a rendszeresen olvasók között 20%-kal kisebb a valószínűsége annak, hogy valaki tizenkét éven belül meghaljon. Természetesen a kutatók kizártak minden más lehetséges magyarázó tényezőket, mint például az életkort, a nemet, az iskolázottságot vagy az egészségi állapotot. De hogy miért és hogyan függnek össze az életesélyek az olvasással, azt nem sikerült kideríteni. 
Talán az alábbiak ezügyben is eligazítanak. 
Van például olyan kutatás, amelyik szerint az olvasás jelentősen csökkenti a stresszt. E felmérés szerint már hat perc olvasás is 68%-ra viszi le a stressz-szintet. Az olvasó ugyanis – magyarázzák a hatást a szakemberek – olyan alternatív világba lép be, amelyben a kalandok, érdekességek, élmények dacára is teljes biztonságban van. A jó stressz-kezelés pedig nyilvánvalóan javítja az életkilátásokat. 
Egy másik kutatás arra világít rá, hogy az olvasás hatására radikálisan javul a figyelemkoncentráció. Miközben az informatikai eszközök térnyerésével párhuzamosan rohamosan csökken az emberek figyelme, az olvasóké javul. Míg 2000-ben az emberek spontán figyelmének átlagos terjedelme húsz másodperc volt, addig ez az érték 2015-re nyolc másodpercre csökkent. A szándékosan fenntartott figyelem ennél jóval hosszabb, körülbelül húsz perc, jelentősebb elkalandozás nélkül. Az olvasás során a spontán és az akaratlagos figyelem váltogatja egymást, így a figyelem akár órákon át is kitarthat. Ennek köszönhetően a rendszeres olvasók rutinosabb figyelemhasználók, és természetesen a könyveken kívül is hasznát veszik koncentrációs képeségeiknek. 

Kép forrása

Könyvek és emberek
Természetesen vannak az olvasásnak társadalmi hatásai is. Raymond A. Mar és munkatársainak kutatása szerint az olvasás, különösen a szépirodalom fejleszti az empátiát. Mondjuk, ehhez olyan komoly kutatás nem kellett, hiszen mindenki tudja, hogy a regényt úgy élvezzük, hogy a szereplők bőrébe bújunk. De hát a tudomány az tudomány, nem holmi személyes tapasztalat. A szakemberek például kiderítették, hogy olvasás közben, felvéve valakinek a nézőpontját, ugyanazok az agyi területeink aktiválódnak, mint amikor a valóságban azonosulunk valakivel.
Az empátia fejlődésén keresztül azután azt is jobban érzékelik a rendszeres olvasók, hogy milyen mentális állapotban vannak mások, illetve könnyebben értelmezik az emberek viselkedését és a mögötte meghúzódó szándékot. 
Egy másik kutatás azt mutatta meg, hogy a gyakori mesehallgatás az óvodás korú gyermekeknél is segítette a szándéktulajdonítás fejlődését. 
Szóval úgy tűnik, aki időről-időre regényhősökkel azonosul, megpróbál a fejükkel gondolkodni, megpróbálja megélni örömeiket-bánataikat, az a valóságban is jobban kezeli az emberi szándékokat, érzelmeket. 
Ezek szerint a társas kapcsolatok működtetése tanulható, mégpedig akár könyvekből is elsajátítható.  

Kép forrása

Könyvek és a valóság
És persze azt is kiderítette számos kutatás, hogy az embertől független valóságot is jobban értik az olvasottabbak. Egy 2012-es vizsgálat szerint azok a gyermekek, akiknek rendszeresen olvasnak a szüleik, több szót ismernek és használnak. A differenciált nyelvi eszköztár természetesen a valóság észlelését is gazdagabbá teszi. Egy pszichológiai alapkutatás szerint ugyanis nem azt vesszük észre, amit ténylegesen látunk, hanem inkább azt, aminek észlelésére számítunk, amiről eleve feltételezzük, hogy észre vesszük, ha találkozunk vele. A valóságot nemcsak észleljük, de konstruáljuk is. Így rengeteg tényt, összefüggést egyszerűen figyelmen kívül hagyunk. Ám minél nagyobb és differenciáltabb az a szellemi apparátus, az a nyelvi eszköztár, amivel a valóságot megragadjuk, annál szélesebb körét fogjuk valóban felfedezni a bennünket körülvevő világnak.    
Talán ezzel a ténnyel függ össze egy – amúgy megmagyarázhatatlan – kutatási eredmény: közvetlen összefüggés van a könyvolvasás és a társadalmi-kulturális aktivitás között. Az olvasó emberek jól kimutathatóan többször vesznek részt kulturális eseményeken, aktívabban sportolnak, lelkesebben kapcsolódnak be önkéntes munkába, jótékony akcióba, mint a nem olvasók. A könyvolvasók 43%-a végez önkéntes munkát, illetve jótékony tevékenységet, míg a nem olvasóknak csak a 17%-a. Az olvasók 44%-a látogat múzeumokat, míg a nem olvasóknak csak a 12%-a. Az olvasók 49%-a aktív résztvevője a művészeti eseményeknek, míg a nem olvasóknak csak 17%-a. Az olvasók 45%-a sportol rendszeresen, a nem olvasóknak pedig csak 27%-a. 
Az olvasók tehát tovább és boldogabban élnek, illetve mind a művelődés, mind a valóságérzékelés, mind a társas kapcsolatok tekintetében gazdagabbak, mint a könyv nélküli emberek. Kicsit olyan, mintha egy másik világban élnének, más képességekkel rendelkeznének. 
Persze mindezt tudtuk eddig is, de most már igazolva is láthatjuk.