Hari Sheldon a pszichohistória tudományának legnagyobb alakja fejlesztette ki a módszert, mellyel képesek lehetünk az emberi csoportok viselkedésének és álltalános tevékenységeinek alapján vizsgálni és százalékos valószínűséggel felrajzolni lehetséges jövőképeket. Hari Sheldon, aki a tökéletességhez legközelebb vezette a tudományát, képes volt előre látni a Galaktikus Birodalom hanyatlását és bukását. Az immár kevéssé kétes jövőre felkészülve a tudós megteremtette két alapítványát a galaxis két átellenes végén. Az alapítványok egyike, arra volt hivatott, hogy a Galaktikus Birodalom bukását követő harmincezer esztendős anarchia és szétszórtság időszakát lerövidítse mindössze ezer évre, majd magjaként szolgáljon a Második Birodalomnak. 
Efféle alapokon áll Isaac Asimov Alapítvány regényciklusa. S dacára annak, hogy az alapötlet már lassan nyolcvan esztendős, a sorozat máig izgalmas, olvasmányos, lenyűgöző.  

Kép forrása

Alapítvány hét könyvben
Állandó és visszatérő szereplők nem fordulnak elő a hatalmas történetben, hiszen csak az eredeti Alapítvány trilógia fél évezredet ölel fel. Asimov további négy könyve már új időperspektívákat nem kínál, de a hét könyv igazi univerzumot teremt. 
Egyetlen állandó szereplője van a könyveinek, mégpedig maga az alapítvány. Mindannyian hajlamosak vagyunk a történet helyett karakterekhez kötődni, azonban, ha megtanulunk elvonatkoztatni ettől és képesek vagyunk úgy tekinteni az alapítványra, mint valós szereplőre, a probléma megszűnik. Itt nem egy ember, hanem egy szervezet fejlődését, küzdelmeit sikereit és kudarcait követhetjük, ahogy az folytonosan változik (vezetőiben, kulcsfiguráiban, arculatában, céljában). Olvasóként követni az Alapítvány sorsának alakulását, másféle élményt jelent, mint főszereplőkkel azonosulva belemerülni egy-egy regénybe. Itt inkább külső megfigyelőként, a klasszikus regényben szinte szereplőként van jelen az olvasó.
A sorozat karakterei azonban kidolgozottak, átgondoltak és mindenekelőtt az írói koncepció szerint a helyükön vannak. 

Kép forrása

Egy teljes világ
Asimov előtt csak kevesen próbáltak létrehozni olyan totális mese-univerzumokat, mint amilyen az Alapítvány-sorozatban kibontakozik. Verne Nemo kapitánya mindenképpen az elődök között van, de a követők számosabbak. Mintha Asimov trendet teremtett volna. A nyomában járók egész világegyetemek megalkotásán fáradoznak. Csillagok Háborúja Saga, Harry Potter világa, a Gyűrűk ura monumentális sorozata, és persze legújabban a Marvel szuperhőseinek különleges univerzuma – soroljuk kapásból és nem kell sokat gondolkozni, hogy további sikeres és kevésbé sikeres próbálkozások jussanak eszünkbe.
A filmvilág előszeretettel operál azzal a megoldással, hogy egy történetből újabb különálló, de összefüggő storykat hozzon létre. Egy teljes világ megalkotása másféle alkotótevékenység mint amelyet eddig ismertünk. 
Az Asimov-irodalom efféle újragondolása során felfedezhetjük, hogy szerzőnk egy átfogóbb értelmű történetalkotásnak, egy új műfajnak enged teret, azaz a sci-fi irodalom egyik legnagyobb alakja már a huszadik század közepén megteremtette napjaink fikciós irodalmának és filmkultúrájának alapjait. 

Kép forrása

A legjobb szemszögből
Persze, tegyük hozzá, a végtelen sagák megalkotása marketingfogásnak sem utolsó. Egy átfogó ötletből több alkotás, több könyv, illetve film és mindezzel több bevétel is elérhető. A fogyasztók, akik már megszerették, megismerték az alaptörténet kereteit, bejáratott piacként várják a folytatásokat. Az sem baj, ha némelyik rész tökéletlen, hiszen a következő mese – remélik a nézők, olvasók – majd kiköszörüli a csorbát…
Nekünk, rajongóknak azonban nem kell efféle marketing-programokon törni a fejünket. Ha élvezni tudjuk az újabb és újabb részleteket bemutató epizódok felbukkanását, akkor a lehető legjobb szemszögből fogadhatjuk Asimov Alapítványának korunkba érkezett utódait.