Az áruló csipkegallér
Negyvennégy év után először bukkant fel új, eddig ismeretlen Rembrandt-festmény. Jan Six amszterdami műkereskedő, történész a németalföldi mester műveként azonosította a londoni Christie's aukciósház árverésén másfél esztendeje vásárolt portrét.
Kép forrása
Portré „Rembrandt iskolájából”
A festmény azonosításáról szóló, Rembrandt's Portrait of a Young Gentleman című könyvében maga a műkereskedő számolt be. A kötetben elmondja, hogy a festmény sokban emlékeztet egy Marten-ként ismert Rembrandt-alakra, aki a festő Marten és Oopjen című kettős festményének férfi tagja. Az esküvői portré-kettőst három éve vette meg a Rotschild családtól a Louvre és a Rijksmuseum közösen mintegy százhatvanmillió euróért.
Az eddig sem volt kétséges, hogy a most azonosított – de egyébként a művészettörténészek által ismert – portré „Rembrandt iskolájából” származik, de tény, hogy alkotója nem látta el sem kézjegyével, sem dátummal. Six most azzal érvel, hogy Rembrandtnak egyetlen tanítványa sem volt képes ilyen kiváló minőségű portré elkészítésére. Könyvében elemzi a festmény technikai kivitelezését, a festéktípusokat, amelyeket össze is vet Rembrandt ismert pigmentjeivel, végezetül még azt is megállapítja, hogy a munka az 1630-as évek közepétől származó portrék egyike.
A dátumot a fiatal férfi francia csipkegallérja alapján azonosította, a férfiak körében ugyanis ez módi csak rövid ideig, 1633 és 1635 között volt divat. Hasonló divatú csipkegallért visel Rembrandt egy másik alak Lukács Philip az 1635-ből származó portréján.
Kép forrása
A Fiatal férfi portréja című alkotás a tulajdonos, felfedező, műkereskedő szerint egy kettős portré részét képezheti, mint az imént említett Marten és Oopjen című kettős, így elképzelhetőnek tartja, hogy valahol még felbukkanhat a most azonosított mű párja is.
A kép azonosításával háromszáznegyvenkettőre nőtt Rembrandt ismert műveinek a száma. Utoljára 1974-ben fedeztek fel lappangó Rembrandt-művet, az Eunuch megkeresztelése című festményt.
Kép forrása
Ötvenmillió forintért
Jan Six egyébként egy londoni aukción vette meg képet százraminchétezer fontért azaz közel ötvenmillió forintért. A 94,5-szer 73,5 centiméteres festményt egy brit család adta el, amelynek hat nemzedéken át volt tulajdonában a mű. A családi hagyomány szerint a képet valószínűleg Sir Richard Neave vásárolta. Ő a Bank of England kormányzója volt 1783-85-ben. Esetleg felmerülhet, hogy a kormányzó fia, Sir Thomas Neave szerezte meg ugyancsak a tizennyolcadik század vége felé. Most Jan Six azt tervezi, hogy eladja a művet.
A képet az elmúlt évben helyreállították. A munkát Laurent Sozzani végezte, aki huszonkét évet töltött festményrestaurátorként az amszterdami Rijksmuseumban.
Az újonnan felfedezett Rembrandt-csodát szerdától mutatják be egy hónapon keresztül az amszterdami Hermitage-ban.
Kép forrása
Portré „Rembrandt iskolájából”
A festmény azonosításáról szóló, Rembrandt's Portrait of a Young Gentleman című könyvében maga a műkereskedő számolt be. A kötetben elmondja, hogy a festmény sokban emlékeztet egy Marten-ként ismert Rembrandt-alakra, aki a festő Marten és Oopjen című kettős festményének férfi tagja. Az esküvői portré-kettőst három éve vette meg a Rotschild családtól a Louvre és a Rijksmuseum közösen mintegy százhatvanmillió euróért.
Az eddig sem volt kétséges, hogy a most azonosított – de egyébként a művészettörténészek által ismert – portré „Rembrandt iskolájából” származik, de tény, hogy alkotója nem látta el sem kézjegyével, sem dátummal. Six most azzal érvel, hogy Rembrandtnak egyetlen tanítványa sem volt képes ilyen kiváló minőségű portré elkészítésére. Könyvében elemzi a festmény technikai kivitelezését, a festéktípusokat, amelyeket össze is vet Rembrandt ismert pigmentjeivel, végezetül még azt is megállapítja, hogy a munka az 1630-as évek közepétől származó portrék egyike.
A dátumot a fiatal férfi francia csipkegallérja alapján azonosította, a férfiak körében ugyanis ez módi csak rövid ideig, 1633 és 1635 között volt divat. Hasonló divatú csipkegallért visel Rembrandt egy másik alak Lukács Philip az 1635-ből származó portréján.
Kép forrása
Felbukkanhat a mű párja is
Six, aki az amszterdami Rijksmuseum szakértőivel dolgozott együtt a festmény eredetének megállapításában, s felvetéseivel mintegy tizenöt művészettörténész és restaurátor értett egyet, csakúgy, mint a világ legnevesebb Rembrandt szakértője, Ernst van de Wetering. Mellesleg van de Wetering, írta Six könyvének előszavát, amelyben egyebek mellett annak a véleményének is hangot adott, hogy az újonnan felfedezett műalkotás „Rembrandt egyik legmesteribb portréja”.A Fiatal férfi portréja című alkotás a tulajdonos, felfedező, műkereskedő szerint egy kettős portré részét képezheti, mint az imént említett Marten és Oopjen című kettős, így elképzelhetőnek tartja, hogy valahol még felbukkanhat a most azonosított mű párja is.
A kép azonosításával háromszáznegyvenkettőre nőtt Rembrandt ismert műveinek a száma. Utoljára 1974-ben fedeztek fel lappangó Rembrandt-művet, az Eunuch megkeresztelése című festményt.
Kép forrása
Ötvenmillió forintért
Jan Six egyébként egy londoni aukción vette meg képet százraminchétezer fontért azaz közel ötvenmillió forintért. A 94,5-szer 73,5 centiméteres festményt egy brit család adta el, amelynek hat nemzedéken át volt tulajdonában a mű. A családi hagyomány szerint a képet valószínűleg Sir Richard Neave vásárolta. Ő a Bank of England kormányzója volt 1783-85-ben. Esetleg felmerülhet, hogy a kormányzó fia, Sir Thomas Neave szerezte meg ugyancsak a tizennyolcadik század vége felé. Most Jan Six azt tervezi, hogy eladja a művet.
A képet az elmúlt évben helyreállították. A munkát Laurent Sozzani végezte, aki huszonkét évet töltött festményrestaurátorként az amszterdami Rijksmuseumban.
Az újonnan felfedezett Rembrandt-csodát szerdától mutatják be egy hónapon keresztül az amszterdami Hermitage-ban.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból