Aki figyelemmel kíséri a kilenc éve elhunyt énekes, Cseh Tamás munkásságának utóéletét, annak feltűnhetett, hogy az érdeklődés nemhogy csökkent, hanem jócskán megnőtt iránta. Ennek ékes bizonyítéka – amellett, hogy Bereményi Géza és Cseh Tamás több évtizedre visszanyúló dalai a pályakezdő és a befutott előadók repertoárjának része – az énekes képzőművészeti alkotásaiból a Gross Arnold Galériában rendezett kiállítás. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész január 22-én lett volna hetvenöt éves. A galériában megnyílt tárlaton az egri Tanárképző Főiskola rajzszakán végzett, majd huzamosabb ideig rajztanárként dolgozó énekes képzőművészeti munkáiba nyerhetünk bepillantást. A március hatodikáig látogatható gyűjteményt Szilágyi Gábor művészettörténész és Gross András, a Gross Arnold Galéria vezetője a család és a Cseh Tamás Archívum segítségével válogatták össze.

Kép forrása

Indiánok földjén járva
„Ha indiánok lehetnénk…” – írta Kafka, s itt tegyük hozzá, Cseh Tamásnak sikerült, ami keveseknek adatott meg: indián lett, méghozzá nem is akármilyen környék, a korábban betyárok lakta rejtelmes Bakony indiánja. Ennek tapasztalata, az ősi és mágikus, a kemény dolgoktól nem irtózó világ képein nyomot hagyó jelei is megtekinthetőek, egy magyar indián gondolkodása belülről, a saját magán átszűrt misztika utánozhatatlan és grafikákban elbeszélt lenyomata. Cseh Tamás rajzai a totemoszlopok körül tartott szertartások veszélyt tartogató, misztikus világába, egy mítoszokkal és tradíciókkal megfogható másik kontinens belsejébe visznek el, ahol a lovagló és harcoló indiánok láttán mindvégig érezzük, a véleményét örökösen vállaló bátor indián, Cseh Tamás bújik meg a vonalak között. Tágra nyílt térben bóklászunk, a szabadság kifinomult partjához közel. 

Kép forrása

Tájak, emberek, hangszerek
Annak sem kell aggódnia, aki ódzkodik az indiánoktól, netalán egyenesen utálja ezt a témát, mert a kiállítás az eltérő, változatos tematikájú képeknek is teret enged. S hogy a tárlat a Cseh Tamás hívek mellett kiknek az érdeklődésére tart számot? Nos, a képzőművészet iránt fogékony látogatóknak sem kell tartania a csalódástól, a megannyi kiállított mű az énekest mostanában körülvevő kultusz nélkül is megállja a helyét, s bármilyen hozzá hasonló képzőművész munkáival felveszi a versenyt. Ami pedig a rajongókat illeti, egy-egy grafika elé lépve ne lepődjenek meg, ha valamelyik dal önkéntelenül elindul a fülükben. Kép és dal minden nehézség nélkül talál egymásra a galériában.
A harsányságot hírből sem ismerő Cseh Tamás egyszerű, minden manírt kerülő vonalvezetése, iróniába hajló megoldásai elsőre meglepőek, de egyre otthonosabban érezve magunkat a térben, a képek a gondtalan felszabadultság érzéséig magukkal ragadnak minket. Indiánok, boszorkányok, királyok, hangszerek, a hétköznapi életből merített alakok és kölcsönvett jelenetek között barangolás egy másik, alig ismert ösvényt tár fel a kimagasló életműből és Cseh Tamás valóságérzékeléséből, aki a zene és a képzőművészet mellett számtalan interjújában bizonyította, gondolkodónak sem volt utolsó.

Kép forrása

Albumok albuma
A több mint harminc, kiállításra került munka nagy része tusrajz, akvarell, linóleummetszet, ceruza – és tollrajz, jelezve, Cseh Tamás anyaghasználata meglehetősen szerteágazó utat járt be. Külön érdekessége, ha nem épp a legizgalmasabb része a kiállításnak, hogy a gyerekkorból megmaradt egy-egy rajz is megtekinthető. S hogy ennyi lenne az egész? Téved, aki azt hiszi, a kiállítás megtekintésével a tárlat végére ért. Van itt más is. Az már csak a maradandó esztétikai élmény betetőzése, hogy a helyszínen beszerezhető a Cseh Tamás grafikáit egybegyűjtötte kötet, amely Balázs Eszter, Jankovics Marcell, Mihály Gábor és Cseh András értő válogatása jóvoltából jöhetett létre. 
Hadd meséljem el végezetül: Cseh Tamás valamikor azt nyilatkozta, hogy „Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy egész életemben csak festeni és rajzolni fogok. Aztán a hatvanas évek végén elsöpörték az ecseteket és a tollakat a dalok.” A művész a kijelentésén ma már megkönnyebülten mosolygunk.