Folytassuk a történelem titkos könyvtárait felkereső utazásunkat! Korábban már ellátogathattunk a damaszkuszi föld-alatti könyvtárba, megtudtuk, hogy milyen titkokat rejtett a kínai Ezer Buddha-barlangok, valamint a Vatikán titkos archívumában betekintést nyerhettünk abba, hogy korábbi pápák kikkel leveleztek. Most újabb két olyan titkos könyvtárat kutatunk fel, amelyek évszázadokon át rejtettek el előlünk fontos kéziratokat, feljegyzéseket.

Tégla a falban
Évszázadok feledésébe merülve maradt épségben egy hatalmas kézirat-gyűjtemény Kairóban, Fustatban, a Ben Ezra zsinagóga falában. Az archívumról először egy román zsidó, Jacob Saphir, írt egy 1874-ban megjelent könyvében, de a hely csak azt követően lett közismert, miután egy skót ikerpár, Agnes Lewis és Margaret Gibson, bemutatta a kollekció néhány darabját a Cambridge egyetem egyik akadémikusának, Solomon Schechternek.
A gyűjteményt, ami körülbelül kétszáznyolcvanezer zsidó kéziratból áll, Kairói Genizának nevezték el. A geniza héber szó, leginkább archívumnak lehetne fordítani. Ilyen és ehhez hasonló gyűjtemények azért létezhetnek, mert a zsidó vallási előírások szerint egy iratot sem lehet eldobni, amely Isten nevét tartalmazza.
A fustati zsidó közösség megközelítőleg ezer éven keresztül halmozta fel az elveszett irattárba a dokumentumokat, majd lezárták és el is feledkeztek róla. Így azután a Kairói Geniza sokáig érintetlen maradt.

Keresztények, muszlimok, zsidók
A középkor folyamán nem igazán keletkezett olyan irat, amely Istent megemlítette volna – leginkább személyes levelek és bevásárlólisták szolgálnak írásos emlékként ebből a korból. Ennek eredményeképp van itt tulajdonképp egy kétszázötvenezer iratot számláló postaládánk, amelyen keresztül hihetetlenül pontos képet kaphatunk arról, hogy hogyan is zajlott az élet Egyiptomban a 9. és a 19. század között… Nincs még egy ekkora gyűjtemény a világon. Nem túlzás azt állítani, hogy ez átírja mindazt, amit eddig tudtunk a Közel-Keleten és a Mediterrán térségben élő zsidókról.
A töredékekből nagyon sok mindent tanulhatunk. Megtudhatjuk, hogy egyes zsidó kereskedők hogyan működtek együtt keresztényekkel és muszlimokkal egyaránt. Kiderül, hogy Izrael népét egyáltalán nem részesítették olyan kiközösítő bánásmódban, mint azt korábban hittük. Az iratok fontosságát egyre inkább elismerik. Ezt az is jól érzékelteti, hogy az oxfordi és cambridge-i egyetemek könyvtárai közösen gyűjtenek adományokat, hogy az iratok épségét megőrizzék. Ez az első alkalom, hogy a két egyetem ilyen módon együttműködik.

A sorok között
2013-ban Erik Kwakkel, egy holland, középkori könyvekre specializálódott történész, egyetemi tanár a Leideni egyetemen egy izgalmas blogbejegyzést tett közzé, amiben egy, a diákjai által tett felfedezésről adott hírt. A bejegyzés szerint a diákjai épp középkori, kora újkori könyveket nyálaztak végig, amikor egy hihetetlen dologra lettek figyelmesek. Százharminckét levelet, jegyzetet és receptet fedeztek föl egy 1577-ben nyomtatott könyv kötésébe préselve.
Kwakkel szerint a dolog nem volt példátlan. Ez egyfajta kora-újkori újrahasznosítási eljárás volt, ahol régi papírdarabokat használtak könyvek kötéséhez. Az eljárásnak köszönhetően, ugyan nehezen, de még mindig olvashatóak a papírdarabok. A nyomtatványok mindenképp figyelemre méltóak, ugyanis ilyen apró iratok nem igazán tudják átvészelni a történelem viharát.
Ez a receptekkel, szolgálókhoz megfogalmazott utasításokkal és bevásárlólistákkal tarkított kollekció, egy olyan forrás, amihez a történészek eddig nem igazán férhettek hozzá. „Az iratok a lehető legközelebb visznek minket a középkori társadalmakhoz” – írta Kwakkel. „Ezek olyan középkori hangok, amelyeket eddig nem igazán hallhattunk és történeteket mesélnek el arról, hogy mi is zajlott a felszínen.”

Röntgennel keresett könyvtárak
A kutatásnak viszont ezzel az egy könyvvel még nincs vége. Valószínűleg még sok-sok ehhez hasonló forrás létezik különböző könyvek kötésébe ágyazva. Kwakkel egy hasonló röntgen-sugár technológiát alkalmaz, mint amit a régi festményeknél is használnak, hiszen sok esetben a vásznak „újrahasznosítása” során egyszerűen ráfestettek az előző festményre. A holland történész a röntgennel a törékeny könyv-kötések mögé akar látni, hátha hasonló felfedezéseket tesz. A technológiát 2015 októberében kezdte alkalmazni a Leiden Egyetem könyvtárában.
„Ez az új technika egészen elképesztő, ahogy olyan középkori szöveg töredékeket tár elénk, amilyeneket máskülönben soha nem fedeznénk fel” – fogalmazott a professzor. Tény ugyan, hogy a most használt röntgen-technológiát ugyan még fejleszteni kell, de előbb-utóbb egész könyvtárakat fogunk felfedezni a könyvtárakon belül.