A minap a kezembe került egy könyv, Daszkaloszról szól és ezt a zengzetes címet viseli: A ciprusi mágus. Megtudhatjuk, hogy milyen rendkívüli képességgel jutalmazta a jámbor férfiút a teremtő, s azt is, hogy gyógyítási eredményei a csodával határosak. Ha figyelmesen olvassuk, akkor választ kapunk az okkult tudományok és a csodatevés sok izgalmas kérdésére. A mester 1995-ben, nyolcvanhárom esztendősen hunyt el. Akinek kedve van és megtalálja, mélyedjen bele, nem haszontalan, akár még jobb ember is lehet.

Zöld vonal
Ha már Ciprus, felétlenül el kell mesélnem, magam is jártam ott. A görög mitológia szerint a sziget körüli tengerben született Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. Már az időszámításunk ellőtt, 10-11. században is éltek itt emberek és háziállatok, Ciprusról származik a macska és az ember kapcsolatának egyik első bizonyítéka.
Jómagam egy tv-riport kapcsán vetődtem Ciprusra; jó harminc esztendővel ezelőtt, akkor ért véget (?) a török-görög konfliktus. A szokásos politikai megoldás alapján a szigetet a Green Line (zöld vonal) mentén szépen kettészelték. Ide vonultunk ki hármasban F. Tibi operatőr, F. Józsi, riporter, meg jómagam, a segédriporter. Előzőleg aláírattak velünk egy papírost a görögök, hogy saját szakállunkra tesszük, amit teszünk, mert bizony a Green Line veszélyes, törökök paprikás hangulatban vannak, s netántán oda is pörkölhetnek egyet, ha éppen kedvük szottyan.

Ez volt a stáb
– Mi az nekünk – mondta F. Tibi, az öreg harcos, aki már szinte mindent poklot megjárt. Híres-nevezetes ügye volt, hogy Aldo Moro helyett ő esett egy gödörbe. (Az olasz miniszterelnököt a Vörös Brigádok elnevezésű szélső-baloldali terrorszervezet 1978-ban meggyilkolta – a szerk.) A kormányfő, legalábbis így szólt Tibi históriája, kilátogatott Aquincumba és megtekintette az ásatásokat. Barátunk az Ariflex kamerával hátrált az olasz vezető előtt és szorgalmasan pörgette a masinát. Aztán hirtelen eltűnt egy gödörben. Nagy volt a kalamajka, akkor már jócskán fenyegették Morót, nem voltam ott, nem is tudom, gondolom előkapták a mordályokat a fogdmegek. Aztán kiderült, hogy az egyik ásatási lyukat nem deszkázták ki, csak egy lepellel fedték be, úgy szebben mutat. Ebbe zuhant be a Tibi. Az operatőrt persze meglátogatta a szegény olasz, sőt meg is hívták néhány hétre Itáliába – államköltségen.
F. Józsi szintén tapasztalt veterán, na, magamról nem is beszélve.
Ez volt a stáb, mit nekünk Green Line, mit nekünk Ali baba és a negyven rabló.

A törökök csak cigiztek
A zöld vonal egy szétlőtt romházon húzódott keresztül, ott készítettünk volna néhány snittet. A tetőn álltunk, alul a romok között ült két török, az egyik nagy bajusszal, géppuskával és a hozzá tartozó töltény-hevederrel. Cigiztek, mélyen leszívták a füstöt, aztán felénk eregették a tetőre.
Azt mondta a Tibi: – Álljatok elém, én meg a vállatok között forgatok, úgy nem veszik észre. Bágyadtan sütött a ciprusi nap, enyhe szellő fújdogált a tenger felől.
A törökök csak cigiztek, Tibi forgatott, mi meg percenként hajtogattuk: – Elég lesz már, a bajszos nagyon ideges!
– Még egy kicsit, bírjátok ki.
A bajszos tényleg morcos lett. Komótosan eltaposta a cigarettát, módszeresen megigazgatta a hevedert, aztán kezdte felfelé tekerni a csövet.
– Most már elég Tibiiii!
– Csak még egy snitt…
– Egy frászt!
Úgy futottunk Jóskával a romok mögé, hogy biztosan megjavítottuk volna a vágta-világcsúcsot.
Tibi meg ott állt egy szál Ariflexben.
Aztán ő is elszaladt.