Fegyverek között, állítólag hallgatnak a múzsák. Állítólag. Mert mások szerint soha nincs nagyobb szükség a kultúra által kínált lelki, szellemi feltöltődésre, mint éppen akkor, amikor minden nap veszélyben forog a holnap.

A közelmúltban a Szombat folyóirat ismertette a BBC cikkét, amelyben az újság egy ostrom alatt álló szíriai városnegyed, a Damaszkuszhoz tartozó Darayya titkos könyvtáráról számolt be. A tudósítás szerint néhány helyi fiatal egy alagsori helyiségben rendezte be az immár tizennégyezer kötetet számláló könyvtárat, remélve, hogy az elpusztított város lakóinak örömöt és erőt tud adni a biztonságos könyvtáracska.

Az egyik alapító Anas Ahmad, korábbi műegyetemi diák egyebek mellett azt is elmondta a BBC tudósítójának, hogy a könyvtári „állománygyarapítás rendkívül kockázatos tevékenység. Az amatőr könyvtárosok rendszeresen átfésülik a szétlőtt utcákat, könyvek után kutatva, amivel fel tudják tölteni a könyvtárat. „Sokszor lebombázott és szétlőtt házakból hozzuk a könyveket. Ezek legnagyobb része közel van a frontvonalhoz, ezért nagyon veszélyes megszerezni őket” – állítja a fiú.

Anas szerint a könyvtár sokféleképpen segíti a közösséget. A kórházban dolgozó önkéntesek a könyvekben igyekeznek választ találni arra, hogyan kezeljék a sérülteket, betegeket, sőt arra is, hogy miképpen kell betömni vagy kihúzni egy fogat, az ugyancsak képzetlen, önkéntes tanárok az órájukra készülnek a könyvtárban, de nagyon sokan egyszerűen a borzalmas valóság elől menekülve igyekeznek elmerülni a könyvek adta teljességben.

Látszólag egyedülálló, de azért mégsem példa nélküli olvasói szokásra is felhívja a figyelmet az írás. A könyvtár egyik alapítója, Omar Abu Anas, egykori mérnökhallgató, mikor beállt a Szabad Szíriai Hadseregbe, könyvekkel is felszerelte magát, sőt harcostársainak is összeállított egy-egy minikönyvtárat. „Amikor befejeztem egy könyvet, elmegyek egy másik mini könyvtárhoz, és kicserélem egy másikra, amit a másik már elolvasott. Jó módja ez az eszmecserének és könyvcserének is” – ecsettelte a könyvmoly a „szolgálati könyvtár” előnyeit.

Hogy könyves elkötelezettségével nem áll egyedül arra példát kínál a fenti fotó is, amely Iránban készült, az Irak-Iráni háború idején, s egy nyakig fedezékbe bújt olvasó katonáról készült.

Hasonló, bár egy fokkal békésebb hangulatot tükröz ez az, alighanem első világháborús kép, amely egy lövészárok bunkerjében készített az ismeretlen fotós, s amelyen két KUK-tiszt próbál elmélyedni könyvében.

Hogy az olvasni szerető embereket egyáltalán nem tudja zavarba hozni a háború, arról végezetül egy londoni fotót hozunk bizonyságul. Egy 1940-ben bombatalálatot kapott londoni könyvtár romos állapota egyáltalán nem rendítette meg a hűvös angol olvasókat. Éppen olyan érdeklődéssel válogatnak a polcokon, mintha még mindig a sérületlen bibliotékában böngészgetnék a kínálatot.