Meghalt a Rémkirály szerzője
Elhunyt Michel Tournier, a II. világháború utáni francia irodalom egyik legjelentősebb írója. A Francia Akadémia regénynagydíjának és a Goncourt-díjnak a birtokosa kilencvenegy éves volt. Tournier a Párizshoz közeli Choiselben hunyt el, ahol fél évszázada a világtól elzárkózva, egy régi plébániaépületében élt családjával.
Ki a legnagyobb élő francia író?
„Azt szerette volna, ha itt temetjük el” – mondta Alain Seigneur, az ötszázötven lakosú település polgármestere. „Egy kicsit szerelemes volt ebbe a faluba. A sírhelyét is kijelölte egy fa mellett” – tette hozzá.
A Nobel-díj várományosaként is többször emlegetett szerzőről, az egyetlen olyan francia regényíróról, aki egyhangú szavazással kapta meg a Goncourt-díjat A rémkirály című, 1970-ben megjelent regényéért, a teljes francia kulturális élet megemlékezett.
Francois Hollande államfő szerint Michel Tournier-nak a „realizmus és fantasztikum között mozgó művei a franciák és európaiak egy teljes generációját ragadták magukkal, amely hozzá hasonlóan rajongott kontinensünk irodalmáért, történelméért, kalandjaiért és természetéért. Mindig is az eszmék és a valóság kibékítésére törekedett” – írta közleményében a francia elnök.
„Holnap már nem tudok Michel Tournier-nak arra a kérdésre válaszolni, hogy ki a legnagyobb élő francia író” – írta a Twitteren Bernard Pivot, a Goncourt Akadémia elnöke. „A mítoszoknak és a történelemnek olyan nagy alakjaihoz csatlakozott, akiknek zseniális szerzője volt” – tette hozzá.
Hat kritérium
Tournier a Le Figaro című napilapnak júniusban adott interjúban „elég jónak” nevezte élete mérlegét. „Hat kritérium alapján ítélhetjük meg az életünket, amikor a végére értünk, ezek a fizikum, a család, a kor, a barátságok, a szerelem és a karrier. Az én mérlegen inkább jó, beleértve a karrierem csúcsát, amelyet a Goncourt-díj jelent. A gyenge pont a kor, amelyben éltem” – summázta életét az író.
A kor pedig, amelyben élt a következő: Michel Tournier 1924. december 19-én született Párizsban. A párizsi Sorbonne egyetemen és Tübingenben filozófiát tanult, 1950 és 1968 között fordítóként dolgozott, majd az Europe1 francia kereskedelmi rádió sajtóattaséja volt, a Plon kiadónál dolgozott és egy, a fotózásról szóló tévéműsort is vezetett, csak negyvenkét éves korában kezdett el írni.
„A mondandóm egyszerre volt olyan nagyon titkos és olyan nagyon lényegi, hogy hosszú érési folyamatra volt szükségem, mielőtt bármit is publikáltam" – mondta Tournier a Le Figarónak adott interjúban.
A ma már klasszikusnak számító szerző műveit az európai alapmítoszok ihlették, amelyeket humorral dolgozott fel. Írói világát a német kultúra, a zene és a katolikus vallás határozta meg.
A Becsületrend parancsnoka
Első regényéért, az 1967-ben megjelent Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke című művéért megkapta a Francia Akadémia regénynagydíját, majd három évvel később a másodikért, A rémkirályért a Goncourt-díjat. A regény alapján 1996-ban rendezett filmet Volker Schlöndorff.
Leghíresebb regényei magyarul is megjelentek, köztük a Gáspár, Menyhért, Boldizsár (1980), az Eleázár avagy a forrás és a csipkebokor (1996) vagy a Boldogság Németországban? (2004). Tucatnyi kötete látott napvilágot a fotóművészetről is. Gyerekeknek is írt könyvet (Péntek, vagy a vad élet) és szívesen vett részt iskolákban a könyveiről szóló beszélgetéseken.
Utolsó kötete tavaly nyáron jelent meg Hellmut Wallerrel, a német fordítójával 1946 óta folytatott levelezéséről, január 1-én a legmagasabb francia állami kitüntetés, a Becsületrend parancsnoki fokozatát vehette át.
Ki a legnagyobb élő francia író?
„Azt szerette volna, ha itt temetjük el” – mondta Alain Seigneur, az ötszázötven lakosú település polgármestere. „Egy kicsit szerelemes volt ebbe a faluba. A sírhelyét is kijelölte egy fa mellett” – tette hozzá.
A Nobel-díj várományosaként is többször emlegetett szerzőről, az egyetlen olyan francia regényíróról, aki egyhangú szavazással kapta meg a Goncourt-díjat A rémkirály című, 1970-ben megjelent regényéért, a teljes francia kulturális élet megemlékezett.
Francois Hollande államfő szerint Michel Tournier-nak a „realizmus és fantasztikum között mozgó művei a franciák és európaiak egy teljes generációját ragadták magukkal, amely hozzá hasonlóan rajongott kontinensünk irodalmáért, történelméért, kalandjaiért és természetéért. Mindig is az eszmék és a valóság kibékítésére törekedett” – írta közleményében a francia elnök.
„Holnap már nem tudok Michel Tournier-nak arra a kérdésre válaszolni, hogy ki a legnagyobb élő francia író” – írta a Twitteren Bernard Pivot, a Goncourt Akadémia elnöke. „A mítoszoknak és a történelemnek olyan nagy alakjaihoz csatlakozott, akiknek zseniális szerzője volt” – tette hozzá.
Hat kritérium
Tournier a Le Figaro című napilapnak júniusban adott interjúban „elég jónak” nevezte élete mérlegét. „Hat kritérium alapján ítélhetjük meg az életünket, amikor a végére értünk, ezek a fizikum, a család, a kor, a barátságok, a szerelem és a karrier. Az én mérlegen inkább jó, beleértve a karrierem csúcsát, amelyet a Goncourt-díj jelent. A gyenge pont a kor, amelyben éltem” – summázta életét az író.
A kor pedig, amelyben élt a következő: Michel Tournier 1924. december 19-én született Párizsban. A párizsi Sorbonne egyetemen és Tübingenben filozófiát tanult, 1950 és 1968 között fordítóként dolgozott, majd az Europe1 francia kereskedelmi rádió sajtóattaséja volt, a Plon kiadónál dolgozott és egy, a fotózásról szóló tévéműsort is vezetett, csak negyvenkét éves korában kezdett el írni.
„A mondandóm egyszerre volt olyan nagyon titkos és olyan nagyon lényegi, hogy hosszú érési folyamatra volt szükségem, mielőtt bármit is publikáltam" – mondta Tournier a Le Figarónak adott interjúban.
A ma már klasszikusnak számító szerző műveit az európai alapmítoszok ihlették, amelyeket humorral dolgozott fel. Írói világát a német kultúra, a zene és a katolikus vallás határozta meg.
A Becsületrend parancsnoka
Első regényéért, az 1967-ben megjelent Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke című művéért megkapta a Francia Akadémia regénynagydíját, majd három évvel később a másodikért, A rémkirályért a Goncourt-díjat. A regény alapján 1996-ban rendezett filmet Volker Schlöndorff.
Leghíresebb regényei magyarul is megjelentek, köztük a Gáspár, Menyhért, Boldizsár (1980), az Eleázár avagy a forrás és a csipkebokor (1996) vagy a Boldogság Németországban? (2004). Tucatnyi kötete látott napvilágot a fotóművészetről is. Gyerekeknek is írt könyvet (Péntek, vagy a vad élet) és szívesen vett részt iskolákban a könyveiről szóló beszélgetéseken.
Utolsó kötete tavaly nyáron jelent meg Hellmut Wallerrel, a német fordítójával 1946 óta folytatott levelezéséről, január 1-én a legmagasabb francia állami kitüntetés, a Becsületrend parancsnoki fokozatát vehette át.
Egypercesek
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból
Könyvbörze
November 14-15-én több, mint 5000 könyv várja új gazdáját a Klauzál téren, az Idegenforgalmi Szakkönyvtár épületében
Családi nap a PIM-ben
Felnőttek és gyerekek járhatják be Burger Barna Európáját