Azt tartja a népi, meg valószínűleg a tudományos bölcsesség is, hogy az olvasó gyermekből gondolkodó felnőtt lesz. Ami vagy előny, vagy nem, mindenesetre tény, hogy a gondolkodás, azaz az elvont általánosítás a legjobb hangulatjavító eszközünk.  

Azt is tényként kezeli a közvélekedés, hogy olvasóvá úgy lehet a gyermek, ha kicsiny korában mesélnek, olvasnak neki, ha olvasó környezet veszi körül, ha könyvek között nő fel. Amivel kapcsolatban azért azt is meg kell jegyeznünk, hogy a család olvasási szokásaitól függetlenül, a könyv, pontosabban a könyvespolc az egyik leglátványosabb lakásdekoráció.

Most azonban a lakberendezés egy sajátos irányzata felé fordítjuk tekintetünket. A képeken látható lakásbelsők nem valódi otthonok, hanem babaházak. Persze nem állíthatjuk biztosan, hogy az efféle babaházakkal játszó gyerekek gondolkodó felnőttek lesznek, de tény, hogy a könyves környezet előnyeit sokszorosan élvezni fogják.

Hozzá kell tennem, hogy a képeken látható babaházak többsége nem valódi játék, inkább afféle installáció, vagy mondjuk úgy, felnőtt játék. Akadnak ugyanis emberek, akik azzal szórakoznak, hogy efféle babaházakat készítenek, és nagyon örülnek, ha elkészült. Most miért? Van, aki modellvasúttal játszik, és van, aki hajókat épít palackok belsejébe…

Mindazonáltal az sem vitatható, hogy egy olyan apuka, vagy anyuka, aki babaház-hobbija megélése során aprólékosan kidolgozott könyvtárral szereli föl az álomházikót, nos, az ilyen szülő bizonyára otthonában is tart könyveket és a könyvek szeretetét átadja gyermekeinek. Már feltéve, ha jut ideje a gyermekeire a babaház-hobbi mellett.

De akár így-akár úgy tekintünk az efféle csodaházikó-építőkre, én most itt ünnepélyesen bevallom, lenyűgözve tekintek minden efféle őrületre. Valami szent megszállottságot, szeretetteli odaadást, felemelő elkötelezettséget látok az ilyen munkákban. Különösen akkor, ha személyes megszállottságom tárgyai, a könyvek és könyvtárak is helyet kapnak bennük.