Brit kutatók megfejtették Agatha Christie regényeinek titkát: szerintük könnyedén kiszámítható, ki a gyilkos a világhírű angol író bűnügyi történeteiben.

A siker titka
Az angol írónő (1890-1976) személye, és sikerének titka évtizedek óta foglalkoztatja az olvasókat, s velük együtt a szakembereket. A krimi-irodalom „koronázatlan királynője” Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, és nagy sikereket aratott West End-i színpadi darabjaival, mégis az utókor számára mintegy nyolcvan detektívregénye miatt emlékezetes. A Guinness Book of World Records szerint Christie – William Shakespeare mellett – a világ minden idők legtöbb eladott könyvét elérő író. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot.
Színpadi darabja, Az Egérfogó tartja az első előadást követően leghosszabb időn át játszott előadás rekordját, elsőként 1952-ben mutatták be az Ambassadors Theatre-ben Londonban, és még ma is játsszák.
Most azonban legnépszerűbb és legsikeresebb munkáira, a bűnügyi regényekre koncentráltak a kutatók. Agatha Christie regényeinek stílusát vizsgálva például arra jutottak, hogy a siker titka a nyelvezet egyszerűségében és az ismétlésekben rejlik. A könyvekben leggyakrabban szereplő szó a „mondta”.

Ha, akkor...
Ennél persze izgalmasabb felfedezést is tettek, hiszen most egyfajta kódra bukkantak regényeiben. Tudósok és elemzők Dominique Jeannerod, a belfasti Queen's University munkatársának vezetésével göngyölítették fel az ügyet. Agatha Christie huszonhat regényét – köztük a Halál a Níluson és a Gyilkosság az Orient-expresszen című krimiket – elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a cselekmény helyszíne, a könyvben használt közlekedési eszközök és a gyilkosság módja, valamint egyéb jellemzők révén meg lehet fejteni, ki a tettes.
A szakemberek megállapították azt is, hogy amennyiben Hercule Poirot nyomoz az ügyben, és az áldozatot leszúrták, gyakoribb, hogy a gyilkos már a könyv elején feltűnik. Ha viszont Miss Marple a főszereplő, és a gyilkosság indítéka pénz vagy egy viszony, a tettes jellemzően a regény későbbi szakaszában bukkan csak fel.
A kutatás egyik résztvevője, James Brenthal szerint Agatha Christie regényeiben szinte mindig van egy „fő nyom”, amely általában a kötet felénél jelenik meg, méghozzá olyan módon, hogy az olvasó emlékezetébe vésődjön.
Amennyiben a regényben sok a szárazföldi közlekedési eszköz, a gyilkos jellemzően inkább nő. Ellenben ha inkább vízi járművek és repülőgépek szerepelnek a könyvben, az elkövető nagy valószínűséggel férfi. Ha az áldozatot megfojtják, szinte biztos, hogy a tettes férfi, előfordul azonban, hogy női tettestárssal. Ha vidéki házban játszódik a történet, a gyilkos többnyire nő – állapították meg.

Megfejtés a Níluson
Az Agatha-kód feltörése ezek szerint nem is annyira nehéz. A kutatók egy példán is megmutatják, hogyan kell eljárnia a kódfejtőknek.
A Halál a Níluson című klasszikus esetében például a következőképpen fejthető meg, ki a gyilkos: az áldozat Linnet Doyle, született Ridgeway. A közlekedési eszköz vízi, tehát az elkövető vélhetően férfi. E szerint Simon Doyle, Tim Alerton, Doktor Bessner, Andrew Pennington, Mr. Ferguson, Jim Fanthorp, Fleetwood és Guido Richetti alkotja a gyanúsítottak körét. Mivel a férfi gyilkosokat az írónő pozitív vagy semleges színben tünteti fel, Fergusont ki lehet zárni. A formula szerint a gyilkos rendszerint közeli kapcsolatban van az áldozattal – házastársa vagy rokona –, így Allerton, Richetti, Bessner nem jöhet számításba, mert nem ismerték Linnet Doyle-t, Pennington, Fanthorp és Fleetwood pedig csak közvetve. A megfejtés tehát, az hogy a gyilkos – ezúttal egy női segítővel az oldalán – nem más, mint Simon Doyle, az áldozat férje.
Mindazonáltal a krimi-kedvelő olvasóközönség nevében hozzá kell tennünk, hogy egyáltalán nem vagyunk hálásak a szellemes kutatás vezetőjének Dominique Jeannerodnak és munkatársainak. Poéngyilkos tanulmányukkal mindörökre elrontották az utánunk következő krimi-olvasók örömét…