Hollywood ikonikus díszlete, az Elfújta a szél Tarája évtizedekkel a nagy film forgatása után is megvan, igaz, egy pajtában bujkál. A világhírű könyv megfilmesítése után maradt anyagról a MessyNessy közölt izgalmas cikket, amelyből kiderül: elképzelhető, hogy néhány év múlva, ha Atlantában járunk, magunk is megnézhetjük az O’Hara-házat.

Egy legendás regény
Margaret Munnerlyn Mitchell amerikai írónő, leghíresebb, és sokáig egyetlen fennmaradt művének hitt regénye 1936-ban jelent meg. Az Elfújta a szélről sok legenda kering. Állítólag Mitchell tíz évig dolgozott a könyvön, de elkészülte után sem bízott sikerében. Csak, amikor egy barátja meggyőzte, hogy egy adja oda a könyvet egy neves kiadónak, akkor volt hajlandó, megválni a szövegtől. Később azonban meggondolta magát, és táviratot küldött, hogy visszakérje a kéziratot. A kiadó azonban – mivel már kifizette a jogdíjat – elutasította a szerző kérését. És lássuk be, igaza volt. A kötet megjelenése évében kétmillió példányban fogyott el, a mai napig huszonhét nyelvre fordították le, és minden idők egyik legnépszerűbb regényévé vált, megjelenése óta harmincmilliónál is több példány fogyott belőle.
A regény szerzője 1937-ben megkapta a Pulitzer-díjat, és David O. Selznick független hollywoodi producer pedig rögtön megjelenése után megvásárolta a megfilmesítés jogait.
És itt kezdődik a mi történetünk.

Egy legendás otthon
A világhírű filmről sokan tudják, de nem árt elismételni, hogy minden idők legnagyobb bevételét produkálta, megjelenése idején négyszázmillió dollárt hozott a producernek, ami mai értéken számolva valahol három és ötmilliárd dollár között lehet. Kapott egy rakás Oscar-díjat, naná, hiszen felvonultatta a harmincas évek összes sztárját: Clark Gable-t, Leslie Howardot, Olivia de Havillandot, és Vivien Leigh-t.
De könnyen lehet, hogy a ragyogó, romantikus történet, és a nagyszerű színészi játék mellett olyan apróságok is hozzájárultak a sikerhez, mint az élethű díszletek, s közöttük a bensőséges otthont megjelenítő O'Hara-ház.
A Tara, bár számos jelenetben feltűnik, s a nézőnek azt az illúziót kínálja, hogy valódi épületet lát, tulajdonképpen csak egy díszlet volt. Igaz, a film előkészítése során valódi délvidéki villákat is megszemléltek a rendezőasszisztensek, végül úgy döntöttek, fel kell építeni Scarlett otthonát.
S e döntésnek van előnye is, hátránya is.

A Mitchell-örökösök
Sokan azt gondolhatják, hogy hetvenöt évvel Hollywood legismertebb filmjének forgatása után, a villa maradványait is elfújta a szél. Ez azonban nem igaz. A díszlet legfontosabb darabjai ma is megvannak, igaz, harminc éve egy lepusztult tejipari pajtában korhadoznak.
1959-ben még álltak a Selznick Studios közelében, egy dombon a díszlet maradványai. Akkoriban turistáknak mutogatták a romokat, hiszen mindenki tudta a környéken, hogy itt forgatták a nagy film Tara-jeleneteit. Persze a Tara sorsa nem izgatott senkit Hollywoodban. Állítólag több westernhez is használták, mielőtt 1960-ban lebontották volna.
A maradványokat egy azóta elfeledett úr, bizonyos Southern vásárolta meg, s azt tervezte, hogy az épületet – mint turisztikai attrakciót – felállítja Atlantában, éppen ott, ahol eredetileg, azaz a regény szerint állnia kellett volna.
A Mitchell-örökösök azonban a leghatározottabban elutasították a tervet. Azt mondták, nem tűrik, hogy lelkiismeretlen vállalkozó tőkét kovácsoljon a regény, illetve a film hírnevéből. A valóság azonban az lehet, hogy Margaret Mitchell a film megjelenése után úgy nyilatkozott, hogy a filmbéli Tara egyáltalán nem hasonlít a regénybelire, ő legalább is nem ilyennek képzelte el. Az örökösök pedig ehhez tartották magukat.

Rhett Butler szemszögéből
1979-ben azután Georgia egykori kormányzójának a felesége, Betty Talmadge vásárolta meg a maradványokat, s addigra már a Margaret Mitchell Múzeum is nyitottabb volt. A Tara egyik ajtaját kölcsön vették, s az ma is része az állandó kiállításnak. A megmaradt ablakok, redőnyök, párkányok, lépcsők azonban jelenleg egy régi tejipari pajtában pihennek.
Betty Talmadge halála óta egy helyi történész, Talmadge közeli barátja, Peter Bonner lett a gyűjtemény gazdája, s reméli, egyszer majd helyreállítják a Tara homlokzatát. Hogy ez így legyen elindította a „Saving Tara” programot, amelynek akár Facebook oldalához is csatlakozhatnak a Mitchell-rajongók.
Hogy van-e okuk a bizakodásra, azt nehéz megítélni.
Az Elfújta a szél hatalmas sikere után többen is megírták a regény folytatását. A legismertebb, a regény cselekményéhez leginkább kötődő folytatást Alexandra Ripley írta Scarlett címmel, 1991-ben. A könyvet 1994-ben egy négyrészes televíziós sorozat formájában megfilmesítették, de a filmesek nem tartottak igényt a Tara maradványaira. Igaz, a történet szerint a sztoriban nem is nagyon játszik szerepet a régi O’Hara-ház.
Van viszont egy másik feldolgozása is a regénynek. Margaret Mitchell jogutódainak beleegyezésével 2007-ben jelent meg az Egyesült Államokban a Rhett Butler's People című kötet. A regény azért érdekes, mert az Elfújta a szél által is elmondott cselekményt meséli újra Rhett Butler szemszögéből. És ebben a történetben bizony újra feltűnik a Tara.

Feltéve persze, ha egyszer valaki filmre viszi…