Wagner Hertzog de Oliveira, a brazil költő úgy tartotta, hogy „Kerouac a II. világháború utáni amerikai irodalom legszebb, legérzékenyebb és legértelmesebb hangja”. A vélekedés ma már bevonult az irodalomtörténetbe is, ezért lesz érdekes az a kötet, amelynek megjelentetésére a québeci Boréal kiadó vállalkozott. Ugyanakkor sokan kételkednek a vállalkozás irodalmi értékében. Igaz, hogy Jack Kerouac a maga korában, illetve halála után meghatározó alakja lett az amerikai irodalomnak, az a nemzedék, amelynek írt, s amelynek hangján szólt, ma már letűnőben van, így a kiadásnak inkább irodalomtörténeti jelentősége lesz.

Az élet tiszteletadás
A québeci Boréal kiadó, azonban fontosnak tartja, hogy sajtó alá rendezze Jack Kerouac eddig kiadatlan, francia nyelvű műveit: jövő tavasszal jelenik meg a La vie est d'hommage (Az élet tiszteletadás) című kötet. Ebben szerepel majd a Sur le chemin (Úton) című rövid elbeszélés is, amely különbözik az írónak világhírnevet hozó On the road címmel (magyarul Úton) megjelent angol nyelvű regénytől.
Az 1969-ben 47 éves korában elhunyt író örököseivel kötött szerződésnek köszönhetően a gyűjteményes kötetben szerepelnek majd a La nuit de ma femme (Feleségem éjszakája), valamint a Maggie Cassidy és a Satori in Paris (Satori Párizsban) című regényének Moliere nyelvén írott fejezetei is.
A jövőre kiadásra kerülő művek eddig sehol sem jelentek meg. A szóban forgó kéziratokat John Sampas, Kerouac sógora őrizte.

Franciául, angolul
A beatnemzedék ismert művésze, a „spontán próza” megteremtője, írói pályafutása során több művét francia nyelven írta, még ha az amerikai irodalom kiemelkedő alakjaként is tartották számon.
Kerouac ősei Bretagne-ból érkeztek a 18. század elején Új-Franciaországba (Franciaország észak-amerikai gyarmataira), szülei a 19. század végén költöztek Massachusetts amerikai szövetségi államba, más québeciekhez hasonlóan munkát keresve.
A kanadai bevándorló szülőktől Új-Angliában született írónak a francia anyanyelve volt; hatéves koráig csak franciául beszélt, és egész életében ősei nyelvén beszélt az anyjával. Verseinek egy részét ugyancsak francia nyelven írta, és élete végén barátjának, Allen Ginsbergnek írt leveleiben kifejezte vágyát, hogy újra anyanyelvén beszélhessen.

Az útkereső
Ifjú felnőttként vagy a hatalmas amerikai tájakon barangolt, vagy pedig az édesanyjával élt. A háború után átalakuló Amerikában előbb a helyét kereste, de végül elvetette az ötvenes évek értékeit és társadalmi normáit. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon.
Útkeresése folyamán Kerouac drogokkal kísérletezett, és behajózta a világot. Írásaira gyakran tekintenek úgy, mint a hatvanas évek ellenkultúrájának katalizátorára. Az író negyvenhét évesen, a hunyt el, alkoholizmusából kialakult belső vérzés következtében.    
Már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott. Ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Spontán, vallomásos prózai stílusa számos írót megihletett, köztük Tom Robbinst, Lester Bangset, Richard Brautigant. Az író hatott a baby boom nemzedék zenészeire, beleértve a Beatlest, Bob Dylant és Jim Morrisont.